"pihen a komp, kikötötték.."

...írta Petőfi A falu végén kurta kocsma című versében.( Szatmár, 1847. augusztus.)A verset a Duna két partját összekötő komp látványa juttatta eszembe. A Velencei tónál kellemesen eltöltött hétvégi fürdőzés után úgy döntöttünk, hogy rövidebb úton, de bevállalva a 900.- Ft autó és 250.- Ft-os személyszállítás költségét a kompi átkelést választottuk. Az élmény feledtette a költséget. Adonynál az átkeléshez volt még 1/2 óránk, így ráérősen nézelődhettünk.
Érdekességként egy elhanyagolt területen egy régi kocsma előtt akadtam a különleges arcvonású Nepomuki Szent János szoborra ami a vízen járók, vízimolnárok védőszentje tiszteletére készült 1778-ban.
A szerb település cirill betűket vésett a talpazatra, de olvashatatlan.














Nepomuki Szent János szobor


A komp a túlsó parton várakozott 5 perc volt amíg átért.
























Több szintes Francia üdülőhajó bukkant elő és méltósággal elegánsan a lemenő nap fényénél tündökölve elúszott.

















Egy Orosz uszály hajó hatalmas teherrel, szinte hangtalanul siklott el előttünk.


















Megérkeztünk Lórévre és kikötöttünk...




Lórév

Híd, mint mozgó vizuális élmény...

hétvégi kirándulásunk a Velencei tóra, a Duna-Pentelei hídon keresztül vezetett.
Mozgó autóból fotóztam, amit még eddig nem volt módomba kipróbálni. Gondoltam lesz amilyen lesz, én ezt az élményt megörökítem. Nem csalódtam, mert ahogy visszanéztem, ha nem is tökéletesen ,de az autó sebességét az egyre közeledő és távolodó híd térbeli változásait, esztétikai és vizuális élményét visszaadta. A fotók így sikeredtek, mert a kocsi ablaka nem volt tökéletesen tiszta.













Pentelei híd

a végére egy Weöres Sándor vers

ÉPÍTŐK
Szív dobban,
Szív dobban,
Kalapács koppan, tűz lobban.
Feszül az új híd, dörög az új gyár,
Virul az ország, újra él már!
Még-szebben,
Még-jobban
Kalapács koppan, szív dobban.

Hej, rajta,
Hej, rajta,
Kezet ád új híd két partja!
Lobog a zászló, repül az ének,
Szivek a légben összeérnek.
Mély víznek
Két partja,
Nagy erős vashíd döng rajta.

Játszani is engedd...

Szép, komoly fiadat!
A szabadság rendje jó szóval oktat, a rend szabadsága játszani engedi gyermekeit. Hogy ők még igazi gyermekek, vagy gyermeki vágyakkal teli felnőttek, ez nem olyan lényeges különbség.
Én tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat.

innen

Az elmúlt héten a Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivál rendezésében minden nap 15 órától szabadtéri kézműves foglalkozást tartottunk.
Jó hangulatban, sok felnőtt és gyermek jött hozzánk, hogy valamilyen saját készítésű tárggyal térjen haza. Itt találkoztam az előző blogom kommentelőjével Gvendolinnal.
Akitől az egyedi elképzelés szerint a nemezelés technikával megvalósított. A különleges virágot utólagos engedelmével elkészítettem és most közkincsé teszem. Hasonlóan nézett ki, elképzelése szerint hajgumira erősítve, fejdíszként fogja viselni. Ahogy elkészült a körülöttünk lévőknek már is elindult a fantáziája: volt aki medúzának nézte, volt aki egzotikus virágnak.














Mindig nagy gondot okoz, hogy a "fiús" tárgy készítés is helyet kapjon, így nekik a papírból készült ló marionett volt az elképzelésem, amit nagy elkészítési láz kísért.














Kevés rongy maradékból, gyapjúból, kötözéses technikával bohókás kukacot készítettünk, majd kulcstartóra vagy kalapgumira erősítettük.




A buci madárfiókára emlékeztető bábot 10x10-es négyzetből előre megvarrtam, hogy kevés varrással, gyapjúval kitömve, kötözéssel legyen elkészíthető.

Ghymes együttes...

koncerten voltam tegnap este. A népzenei dallamokra épülő világi-, örömzene az élő muzsika varázsa felejthetetlen élményt nyújtott.

„A "Ghymes zene" magyar, valamint közép- és kelet európai népzenei gyökereken táplálkozik. Ars poeticája a muzsika egyetemessége. Zenéjük azt keresi, hogy miben hasonlítanak az emberek egymáshoz s nem azt, hogy miben különböznek.

A magyar és török nem csak zeneileg fonódott egymásba százötven év alatt. Hagytak is, vittek is mindent.

itt

... a jó gyümölcs- és szőlőtermés előhírnöke...

Jeles napok
AUGUSZTUS 15. : Nagyboldogasszony napja



Mária-ünnepnek is nevezik. Ez az egyik legrégebbi egyházi ünnep. Ekkor ünneplik Jézus édesanyjának, Máriának a mennybemenetelét. E napon kezdődnek a búcsúnapok, melyeket országszerte más-más időpontban tartanak. Ezeknek két jellegzetes formája van. Az egyik valamilyen búcsújáróhely (pl. Máriabesnyő, Máriapócs) látogatása. A másik az adott település életéhez kapcsolódó esemény (vásárosok, mutatványosok, körhintások részvételével). A hagyományok közül említésre méltó a gyógynövények szentelése (ezekkel füstölték a betegeket), a tojások összegyűjtése, stb. Mivel ebben az időszakban még jó idő van, Nagyboldogasszonyt tartották a jó gyümölcs- és szőlőtermés előhírnökének. A két Boldogasszony közét (a másik szeptember 8. – Kisasszony napja) szerencsés időszaknak tartották.

keresztény itt
V Molnár József: Boldogasszony







Nagyboldogasszony Szerb Ortodox Templom (Ráckeve)

Dialógus...

címmel kiállítást láttam Móker Zsuzsanna porcelántervező és Jegenyés Jusztina üvegtervező iparművész alkotásaiból a Ráckeve Keve Galériában.
A kiállításról készült fotókat ajánlom kis unokámnak akivel együtt szerettük volna megnézni, de családi program miatt ez elmaradt.

Az alkotókról itt:itt
itt






















A tüskés vázák














A labirintusok és lépcsők






Az üveg architektúrák

Te is látod amit én látok?

Igen, ez a látvány fogad minden reggel, de most segíteni fog ez a csodás trombitafolyondár, amit ültettem. Igen lehet mondani erre a növényre, agresszív, pusztíthatatlan.
Én bevállalom, mert inkább nézem gyönyörű virágzatát és felvállalom metszését, gondozását abban a reményben, meghálálja és változtat eme gyönyörű látképen.





Trombitafolyondár, a gyorsasági bajnok
Szerző: Bényei Zoltánné

Rászolgált erre a jelzőre, hiszen igen szaporán nő, s képes rövid időn belül benőni környezetét, ami nem baj, ugyanis egy rendkívül dekoratív növényről van szó.
Folytatás

itt
____________________________________________________________________________________
Hétvégén agyagoztunk az unokámmal, nagyon jól megdögönyözte az anyagot, használta a különböző lapító eszközöket és a tenyerét. A gömbölyítés technikát gyakoroltuk ami több-kevesebb sikerrel végződött, így meg kért segítsek neki két figurát készíteni amit pálcára téve megtáncoltat. Így sikeredett!

Sáska portré....

A fotózáshoz kevés volt a fény. Alkonyatkor telepedett a kerti székre. Nem volt ijedős, jól tűrte, ahogy próbálgatom körbejárni és a megfelelő testhelyzetet megörökíteni. Az utolsó képpel túlszaladtam a kinagyítással ezért lett torz. Még gyakorolni kell.








Vöröshasú tarlósáska
(Omocestus rufipes) nőstény

Egy vers Romhányi Józseftől a " rímhányótól "

TÜCSÖK SÁSKA Tücsökdal
- Ön művész?! - fitymálta a tücsköt a hangya.
- Hisz mint az ökörnyál, leng, lebeg a hangja.
Dalában nyoma sincs vérmes szenvedélynek,
sőt ha Ön szól, még az esti csend is mélyebb.
Mily csekély eszköztár, mily szűk formakészlet!
Csoda, hogy Ön mégis figyelemre késztet.
Szólt a tücsök halkan:
gondgyomláló dalban
épp ez a művészet.

Nagyanyó-kenyér...

Az utolsó maroknyi rozs és korpát összekotortam a doboz aljából,amit anno nővéremék vásároltak a kenyérsütő gépükhöz. Örömüket nem sokáig élvezhették, mert a gép egyszerűen felmondta a szolgálatot és elment az egész kenyérsütéstől a kedvük. ( még szerencse hogy az üzlet visszaadta a pénzt ) kb. 1/2 kg-os kenyerem sült belőle. Jöhet az új liszt felkutatása és beszerzése. Kis unokám alig bírta abbahagyni a falatozást a finom, friss és ropogós szeleteket. Pedig sütöttem még körtés süteményt is, de Nála a második helyre került.



Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér

Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!