A következő címkéjű bejegyzések mutatása: évforduló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: évforduló. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. október 9., vasárnap

Missa Solemnis...Ráckevén


2011. október 8-án este 18 óra kezdéssel részt vettem, ezen a rendkívűli eseményen. A Savoyai kastély dísztermében csendült fel Liszt Ferenc Missa Solemnis című műve, amit az esztergomi bazilika felszentelésére írt a XIX. században. Esztergom volt a helyszíne 1856. augusztus 31-én Liszt Ferenc első, nagyszabású egyházzenei alkotása, az „Esztergomi mise” ősbemutatójának. Azon a napon maga a zeneszerző vezényelte az esztergomi bazilika felszentelésére komponált „Missa solennis”-ét, a 19. századi egyházi zene történetének kiemelkedő remekét, amit a komponista is az egyik legjobb művének tartott.

A kora esti rendezvényen felléptek: Matkócsik Éva -szoprán szóló, Bakos Kornélia -alt szoló, molnár andrás - tenor szoló, Tóth János -basszus szoló, a

Magyar Örökség -díjas Budapest kórus és a Budapest Belváros Főplébánia templom Énekkara és a Monarchia Szimfonikus Zenekar.

A művészek részéről az előadás ingyenes volt, ( az előadás után jótékony, müködésükhöz való hozzájárulást fogadtak el)

1.000.-Ft belépőt a rendezvény szolgáltatásaiért kellett fizetni.

Így is a csekély összeg ellenére nagyon kevesen éltek a lehetőséggel, pedig úgy gondolom, hogy városunkban van Művészeti iskola, van gimnázium és bizonyára nem kerülte el a figyelmüket a 200 éves évforduló sem. Szomorú volt látni, az előadók többen voltak mint a résztvevők.

Ezúton kérek tölük elnézést és mondok köszönetet azért, mert eljutatták hozzánk e remekmű megismerését egy olyan zeneszerzőtől aki még magyarul is alig tudott, de művei megismerése, meghallgatása után nem fér kétség hazája iránti érzéséről.

A mű rendkívűl impozáns levezénylését Virágh András Liszt-díjas orgonaművész -karnagynak köszönhetjük.

A többi nem köszönömöt küldöm, az úton hazafelé többszőr emlegetett ELMŰ-nek ami teljes sötétséget varázsolt a város fölé, kivétel a házak világítása. Életemben nem botorkáltam ennyit a közel két kilóméteres szakaszon. Az esti órákban nincs VOLÁN és helyi buszközlekedés sem. Imába foglaltam " őket " Túléltük!

http://www.filharmonikusok.hu/cikk/Liszt-Ferenc-szuletesenek-200-evfordulojahoz

2010. szeptember 16., csütörtök

"...rajongói La Divinaként vagy...

primadonna assolutaként emlegették.

Maria Callas akinek hangját -rádió felvételen keresztül- gyermekként ismerhettem meg.
Később a fekete-fehér tv-ből, mint Onassis baráti társaságához tartozó híresség.
Az első filmen az Ave Maria c.dal drámai előadásán túl, jó volt újra látni kiemelkedő, érdekes (mediterrán) jellemző arcvonását.


életéről innen

Viszontlátni a régi " Színház és Muzsika " című újságokból kb. így emlékeztem rá.




Emlékeimből kalandozva a Carmen dala volt a legismertebb és legkedvesebb!

2010. május 13., csütörtök

Würtz Ádámra a könyvillusztrátorra emlékezve...

Egyik általam és unokám által legkedvesebb és legforgatottabb könyvének lehetek tulajdonosa.Rongyosra olvastuk együtt, ebből egy pár illusztrációban kimondottan a vers tartalmát láthatjuk a képen. Ezek a rajzok nagyon egyszerűen könnyen érthetőbbé tették a vers értelmezését. Lásd. Ez a malac piacra megy... vagy a Bábel Ábel címűt.
Döntsétek el magatok...




Aki imád enni és meg is látszik rajta, annak ajánlom ezt a nagyon kedves verset...




















































Würtz Ádámról és életműveiből információ:

itt

2010. április 23., péntek

Ami a könyv megjelenése előtt volt...


Agyagtábla - Papirusz - Pergamen

Az agyagtáblák az emberi kultúra bölcsõjénél, a Tigris és Eufrátesz folyó környékén ötezer évvel ezelõtt jelentek meg. Egyszerû készítésük és kezelhetõségük miatt igen elterjedtek. Az általános napi használatra szánt agyaglapokat a beírás után csak szárították, míg a jelentõsebb írásmûveket; rendeleteket, gyõzelmi híradásokat a száradás után kiégették, így az élettartamuk szinte korlátlanná vált. Használatuk jelentõs elõnye volt, hogy negatív mintába, lágy agyag benyomásával könnyen volt sokszorosítható. Ennek különösen a rendeletek elterjesztésénél volt jelentõsége.
Az. agyagtáblák használatának véget vetettek a nagy mennyiségû és nehéz táblák megõrzési, tárolási és szállítási nehézségei, de ebben a papirusz elterjedése is közrejátszott.
A papiruszt Egyiptomban a Nílus deltájánál és a lassúbb folyású szakaszán termõ papiruszsás felhasználásával készítették. A sást sokoldalúan hasznosították. A fiatal hajtásokat étkezési célra, az érettebb szárak háncsrészeibõl pedig zsineget (halászhálókhoz), köteleket, tutajokat készítettek, míg a levelekbõl papucsot, takarókat szõttek, a szívós belsõ bélrészébõl pedig a papiruszíró lapokat állították elõ. A háncstól megszabadított rostos bélrudakat hosszában vékony szalagokká hasították, sima kõre egymás mellé fektették, kb. 20-40 cm-nyi terület befedése után, keresztbe fektetett hasonló sorral a rakatot egybe fonták. Ezután fakalapáccsal ütögették, ekkor a ragadós növényi nedv kipréselõdve egy önálló lappá kötötte össze a két sor szalagot. Sima kövek között szárították, majd sima kõvel simították. A nagyobb iratokhoz több lapot ragasztottak össze (a régészek többméteres iratokat is találtak) és tekercs alakban tárolták. A jelentõsebb iratokat, rendeleteket fatokba zárva õrizték.
A pergament az egyre nehezebben beszerezhetõ és csak az egyes helyeken termõ papirusz helyett használták. Állatbõrök megfelelõ kikészítésével állították elõ. Idõtálló, hajtogatható, szépen írható és rajzolható volt. A kisázsiai "Pergamon" város lakói állították elõ a legjobb írólapokat, amelyeket a várósról neveztek el pergamennek. A vékonyabb bõrû háziállatok bõrét (birka, kecske, kutya), szõrtelenítették, vegyileg kezelték, kifeszítve szárították és csiszolták. A különleges jelentõségû, vagy reprezentatív írásokhoz, oklevelekhez ma is használják (népies elnevezése a kutyabõr).

A papír készítésről még további inf:
itt

magyar kincseink

PLAKÁT ÉS KISNYOMTATVÁNY TÁR
Az allegóriákban bővelkedő litográfiát az első magyar grafikai plakátként tartjuk számon. - Benczúr Gyula: Országos Általános Kiállítás (Budapest, 1885.)

2010. április 22., csütörtök

A FÖLD NAPJA



1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított el a Föld védelmében. Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírű szakértője lett. Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. Ezernél több szervezet vesz részt benne. A FÖLD NAPJA célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Magyarországon 1990 óta rendezik meg.


Faludi György: A távolabbi jövő
Nem kell kétségbe esni. A messze jövő szép lesz.
A szélvert pusztaságon ledőlnek a falak,
és sírok, műemlékek, acélhidak meg gépek
mind elporladnak néhány százezer év alatt.
Pár millió esztendő múlva, új csillagképek
alatt szelíd fejével kibujik a moszat,
ismeretlen virágok nyílnak, mert a természet
variál, mikor játszik, nemvárt fenevadak
születnek s egy merőben különböző embernem.
Vagy a miénk jön ismét? és imádja a szépet,
gondolkozik, fúr, farag, szeret, sír, örül, élvez,
ír, épít, fest, kutatja: mi a mindenség titka,
s nagyon fél a haláltól, de mégis elpusztítja
önmagát és a Földet? Merem remélni, hogy nem.

2010. március 28., vasárnap

" Színház az egész világ....

És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében... (Ahogy tetszik II. felvonás 7. szín; fordította Szabó Lőrinc)
Shakespeare az emberi lét drámáját sűríti e monológba.


itt
A Színházi Világnap alkalmából, nehéz lenne bármely nagy sikerű színdarabot vagy színészóriásainkat kiemelni.


Még is megemlíteném a napokban láttam Töröcsik Mari, Kállai Ferenc, Garas Dezső főszereplésével a Noé bárkája c.Sándor Pál filmet. A filmbeli történetben megvalósult egy csoda, azok az emberek akik utálták egymást, kiszakadnak a gyűlöletből, és emberi közösségé formálódnak.


Végül is ezzel a Gyurkovics Tibor: A színész – meztelen (részlet)gondolataival emlékeznék meg ezen évfordulóról.

A színészt felöltöztetik.

Megszületik, mint egy ember. Botorkál, megy, mendegél, elbukik az óvodában, az udvaron, fölkel, továbbmegy, dúdol, reszket, alábbhagy, aztán kivirul, beleszeret kisgyerekekbe kisgyerekként, felnő, nagyosodik, kamaszhatárra érkezik, visszafelesel, legyint, belebolondul, józanodik – aztán megszületik. Akkor már színész.

Persze, járhat főiskolára, idomíthatják, kibújik az idomítás alól – azt hiszem, az a jó, ha kibújik az idomítás alól. Legtöbbször az a jó színész, aki a főiskola alatt használhatatlan. Vagy nagyon használható?

Mindenesetre meztelenül születik, mint szokott az ember. Jaj a felöltözötteknek! Vannak, akik az anyaméhből cilinderrel vagy parasztszoknyában buknak elő – sosem lesz belőlük színész. Kész kis cilinderesek, kész kis parasztszoknyások. Figurák. Látunk ilyet rengeteget. Jókat, rosszakat – figurák.

A színész meztelenül születik, mint a poronty. Kiteszik a küszöbre. (Régi hasonlatom, hogy költő és színész egy tőről fakad – ki befelé, ki kifelé. De biztos, hogy poronty. Biztos, hogy kiteszik a küszöbre. E nélkül a meztelenség nélkül nincs színészet – anyaszült meztelenség nélkül –, ahogy költészet sincs. Aki nem meztelenül születik a világra, abból se színész, se költő nem lesz. Gyakorolja bár a hivatását.)

Aztán felöltözik.

Saját, ideges belső lénye szerint hártyavékony én-ruhát vesz, önmaga páncélvékony lényegét magára dermeszti, magára olvasztja. És aztán erre veszi föl a ruháit. Ebben a meztelen páncélban benne van a szelleme, csontjai, alkata, hangja, ráforradt énje. A civil ember is felnőttnek akar öltözni – a színész önmagával öltözködik fel: hogy sok ruhát kibírjon a vállain.

@x által ajánlott oldalon találkoztam ezen szívmelengető sorokkal:
Születésnapi köszöntő

2010. március 21., vasárnap

Költészet Világnapja van,...

a Költészet Napja továbbra is április 11.
A költő a nyelv azon művésze, aki a legközvetlenebbül fejezi ki az emberi lényeget; ennélfogva igazi költészet az, ami mindig aktuális.

Inf.: innen A Költészet Világnapján



Idézhettem volna számtalan szebbnél szebb verssorokat e jeles nap alkalmából,de válogatásaim közben erre az oldalra bukkantam.
A hozzászóló " lénanéni " gondolatait nagyon jónak és méltónak találom.

POZITÍV GONDOLATAIT fogadjátok, szeretettel....
2009. március 22., vasárnap - 9:16 am

‘Gyertek szavak, gyertek csak ide,
hátha kisül egy sovány versike,
hogy legyen, ami lelkem megtöltse,
hogy csitulna kissé éhes görcse.
Mert pénz ma sincs. Ma is az kapja,
kinek van bátyja, anyja, apja,
bisznisze, rangja, káeftéje,
bácsikája és nénikéje.’

Több, mint tizenöt éve írtam ezeket az ügyetlen sorokat, amikor az anyagi gond hurokként szorult a torkomon. Én, személy szerint, úgy érzem, hogy számomra egy néhány rigmus, vers(?) megírása adta vissza az emberi önbecsülésem, hogy vagyok valaki, valamire való, még akkor is, ha társalmilag peremre szorultam.

Most, amikor a netem próbálom publikálni versikéimet, írásaimat, meglepődve tapasztalom, hogy milyen sok ember ír, és jól ír, egy olyan korszakban, amikor az olvasás kezd kimenni divatból, amikor eszement hajtásban élünk a mindennapi anyagiak előteremtéséért, amikor könyvre, versre évek óta nem jut, mert kell a gyermeknek cipő…

Költészet. Ott él mindegyikünkben a szépre való hajlam, a vágyakozás a harmóniára, az értékteremtés ösztöne. Nem mindenkinek van bátorsága megpróbálni. Nem mindenkinek egyformán éhes a lelke a szépre, és azt hiszi, hogy időpocsékolás a verselés.

De örömmel látom, hogy rengeteg ember van, akinek lételemévé vált egy pár sor, rigmus, vers megírása, és a mindennapi versolvasás.

LGT-ék valamikor azt énekelték, hogy: ‘A zene, a zene, a zene, a zene kell’, én meg átírom, és azt mondom, hogy kell a szép szó, kell a költészet, kell a vers, mert ez a legjobb orvosság minden lelki fájdalmunkra, ez a legfőbb menedék, ez az a sziget, ahol ismét embernek, igazán embernek érezhetjük magunkat.

És remélem, hogy egyre többen értik meg, hogy nem kell anyagi eszközökkel, pénzzel, arannyal, bankbetétekkel bizonyítsa az ő emberségét, nagyszerűségét.

Az ember önmagában nagyszerű.
Az ember csoda.
Az ember költészet.


2010. március 7., vasárnap

Koncz Zsuzsa ...

Boldog születésnapot!
itt

Ezzel a dallal üzeni, csak pozitívan! Ránk fér, ebben a feldúlt világunkban.



A verses dalai közül Nagy László Adjon az Isten.. a kedvesebb, méghozzá ebből is ..."nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is ha nem kérem..." vagy József Attila Kertész leszek vagy az Altató című versét sokszor énekeltem a rám bízott óvodásoknak.
Óh, fiatalságom !


sk.fotó

2010. február 16., kedd

Vizöntők hava nagyon jelen van...

családom ünnepi szokásaiban. Így történt ez az idén is unokámmal megint öregedtünk egy évet. Ezért a vasárnapi családi ebédhez szüli napi torta is dukál, így tehát egy mogyoró és egy túró krémes tortával egészítettem ki a menüt.


















A mogyoró tortát is ugyan úgy kell elkészíteni mint a túró krémest, csak túró helyett pirított darált mogyorót és egy kis rumaromát cseppentek a krémbe.




















Piskótalap: 6 db tojás, 6 evőkanál cukor, 6 evőkanál liszt.
A külön választott tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verjük, majd felváltva hozzákeverjük a sárgáját és a lisztet.
Kivajazott-lisztezett közepes lángon 30-35 percig kisütjük

Krémhez:
1 csomag vanilia pudingpor
4 dl tej
4 ek cukor
1 citrom héja reszelve
25 dkg túró vagy túrókrém
25 dkg vaj

Elkészítés:
A pudingot 4 dl tejjel megfőzöm. Még melegen belereszelek 1 citrom héját és ha kihűlt, simára keverem a citrom levével az áttört túróval, és a vajjal.
Egy tortalapot megkenek a krémmel, ráteszem a másodikat, megkenem krémmel, ráteszem a harmadikat, ezt is megkenem krémmel. Karamellizált cukorral díszíthető.

Ez egy kis ráadás amivel a fiatal vendégeim kedveskedtek.


















Végül egy kedvenc versünk:

Rónay Görgy: Hazudós mese

A konyhánkban lakott egy elefánt,
amely minden tortába beleszánt
ormányával. Ormánya van neki,
s az édességet nagyon szereti.

Az ágy alatt lakott a tigrisem,
annak szóltam, hogy végre rend legyen,
s ha vasárnap ebédre torta van,
én egyem meg az egészet magam.


A tigris ordított egy iszonyút.
Az elefánt a k.i.s.szekrénybe bújt,
de az ormánya nagy volt, s mintha nagy
kémény volna, a vége kimaradt.

Míg a tigris kereste szerteszét,
az elefánt, hogy észre ne vegyék,
sss... sss... szuszogta, s ormánya legott
füstölni kezdett, mint a mozdonyok.

S én, képzeljétek, érzem: szinte ráz,
mert ment a konyha, sss... sss... ment a ház,
kattogtak a sínen a kerekek,
s a tigris kezelte a jegyeket ;

és én voltam a mozdonyvezető;
és jött egy erdő és jött egy mező,
és jött egy tó, és aztán szembejött
egy gyorsvonat, és nekünk ütközött,

és lett egy rettentő nagy dörrenés,
és megrémült mindenki szörnyen, és
én, hi-hi-hi, megpukkadok bele,
mert az elefántnak nincs is kereke!

2010. január 1., péntek

Új év....



Bod Péter: Szent Heortokrátes
Az esztendőnek legelső napja ez: melyet a római pogányok nagy örömben, sokféle vigasságokkal, áldozatokkal, egymásnak köszöntésekkel, ajándékokkal, vendégeskedésekkel, táncokkal, oktalan állatoknak bőrökben való öltözésekkel, férjfiaknak asszonyok, asszonyoknak férjfiak köntösökbe való járásban s még sok fertelmes vétkekben is töltöttek el. A pogányok keresztyénekké lévén, ez a megrögzött rossz szokás a keresztyének közé is béjött, hogy azt töltötték (1) nagy vigasságban, táncban, vendégségben, (2) egyik a másiknak köszöntésekben, (3) ajándékoknak küldözésekben, amelyek mind édesekből, mézes tésztaneműből, figékből, malozsa-szőlőkből állottak. (4) Utcákon nyargalódzottanak, a gazdagoknak ajtajokon éneklettek, muzsikáltak. (5) Zöld füvet, ágat tettek el a házban, a személyek számok szerént, abból jövendöltek. (6) Tüzet és házi eszközöket azon a napon ki nem adtanak.

(...) még a mi időnkben is sok rendeletlenségek mennek véghez; bizonyítják ezt azok, akik Újesztendő éjtszakáján zöld fű vagy hagyma kalendáriomokat készítenek. Nem is lehet minden babonát eltörleni, amíg az ember lészen a földön.

Az irodalom után, jöjjön egy Nagy László vers, ami a kedvenceim közül az egyik:


Nagy László

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

2009. december 1., kedd

...a természettől az univerzumig...

"Ez szellemének következő lépése: A szertelen résztől az egészig. Mert szemben a természettel, az univerzum a mi legszelídebb, legbensőségesebb, legemberibb szállásunk.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyülnek szeliden,
s nézik-nézik a csillagok

- ahogy azt József Attila írta már."

Pilinszky János megnyitó beszéde Korniss Dezső kiállításán
(Elhangzott 1965. augusztus 29-én Székesfehérvárott, az István Király Múzeumban)

KORNISS Dezső
(1908, Beszterce - 1984, Budapest)



Vörös csendélet 1935. Vegyes technika

A magyar avantgarde törekvések rangos képviselője. 1925-1929 között a Képzőművészeti Főiskolán Csók István és Vaszary János növendéke volt. Kassák Munkakörének és a Szocialista Képzőművészek Csoportjának munkájában is részt vett. A harmincas évektől Vajda Lajossal főként Szentendrén dolgozott, Bartók szellemében keresve a népművészet és a népi kultúra festői kapcsolatát. Az Európai Iskola tagja volt.

Korábbi munkái a konstruktív szürrealizmus egyéni termékei, majd kalligrafikus műveket készített. Fő művei közé tartozik a Rimbaud verseihez készített illusztrációsorozat.



Laokoon I ( Küzdés ) 1948. Olaj vászon

"Mozgatóereje, energiaforrása hirdetve-nem hirdetve, demonstrálva vagy nem demonstrálva csaknem mindig a valóság, az itteni valóság. Ám a felgyorsult időkben (vagy éppen ellenkezően, a lefojtott korszakokban) ez az energia külső hatásokat sodor magával. Az eredmény mindig etikus, mindig mesterigényű, mindig hibátlan. De sokszor emlékeket, reminiszcenciákat keltő. Ez látszik a korszak másik híres műve, a Laokoón vásznán is. Elragadó, kétértelmű, sokértelmű és frivol. De játékossága egy kicsit a Miró, egy kicsit a kentaurokat provokáló Picasso játékossága is. "
részlet Rózsa Gyula írásából.

Korniss Dezső csorgatásos festészete

Animációs filmekkel is foglalkozott. 1978-ban az érdemes művészkitüntető elismerésben részesült. 1983 februárjában a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett tárlaton, valamint a Magyar Nemzeti Galériában és Hatvanban mutatta be alkotásait.

2009. november 25., szerda

A mesebeli rézkarcok...

színes világa, ami nagyon közel áll hozzám. Örömmel ajánlom nézegetését mindenkinek, aki kicsit is szeretne visszaérezni "gyermekénjére".

Gross Arnold
grafikusművész, Munkácsy- és Kossuth-díjas
Ars poetikája, hogy annyi baj, gond, bánat és szörnyűség
vesz körül minket a világban, hogy azt nem szabad még a
művészetbe is beengedni.



"Tündérvilágot idéző, sosem volt árnyalatok, mély tüzű vörösek és barnák, mélabús kékek és ibolyák, nyargaló sárgák és szemtelen lilák, erdők hamvas zöldje és havasok kristályos fehére festik mesebelire Gross Arnold finom művű rézkarcait, s a képekre aranyos-ezüstös, gomolygó páraként borul a mindent átható fény. Mágnesként vonzza s olvasztja magába nézőit e varázslatos világ, míg a szemlélő azt sem tudja eldönteni, ámulata vagy gyönyörűsége nagyobb-e, midőn találkozik Gross Arnold bizarr, mégis elbűvölő, szürreálisan valóságos művészetével. Az is kétségtelen azonban, hogy jó, szívet-lelket felüdítő megmártózni ebben a káprázatban."(Dr. Sinóros Szabó Katalin művészettörténész)

Madárház




"Aki még nem ismerné a művészt, az örömmel tapasztalhatja, mennyire tud örülni minden aprócska szépségnek, mennyire szeret játszani, és ezt a szívet melengető világot hogyan hozza közelünkbe alkotásain keresztül. Mintha csak róla írta volna Kosztolányi:

Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok
a homoknak a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz -
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
A két kedves, pici kézzel,
Játszom játszó önmagammal...
Kosztolányi Dezső: A játék - részlet

Fehérvári Babaház Székesfehérvár"





Ezt itt a további olvasnivaló, annak aki szeretné nyugodtan tölteni a napját.
Gross Arnold: Hová tűntek a mozdonyok?

2009. november 24., kedd

Kisérletező...



Moholy-Nagy László (1895-1946), aki Kassák Lajos köréből indult és az ott kapott szellemiségből táplálkozva emelkedett a modern művészet legnagyobb mesterei közé.

Pályatársaihoz hasonlóan ő is jogot tanult. Beiratkozott az egyetemre, az első világháborúban szerzett élmények hatására azonban pályát változtatott. A fronton már – mint a bajtársairól készült mozgalmas, expresszionista rajzai tanúsítják – művésznek készült. Leszerelését követően Szegeden élt, ott rendezte első kiállítását. 1920-ban Bécsbe ment, itt személyesen is megismerkedett Kassákkal, majd Berlinben telepedett le. Ez a város volt a húszas évek elején a közép- és kelet-európai, mindenekelőtt az orosz avantgárd, egyben a konstruktivizmus szellemi centruma.

Moholy-Nagyot, aki addig a kubizmus és a futurizmus sajátos elegyét mutató hagyományos portrékat és tájképeket festett, szinte egyik napról a másikra meghódította a világmegváltást hirdető irányzat romantikus ideológiája, melynek nonfiguratív elemekből építkező gyakorlatát is magáévá tette. Minthogy Kassák ugyanebben a szellemben szerkesztette Ma című folyóiratát, magától értetődő, hogy Moholy-Nagy rendszeresen jelentkezett munkáival a lapban.

Amikor a Bauhaus igazgatója, Walter Gropius egyik vezető tanárának, Johannes Ittennek a távozását követően utódot keresett az előkészítő tanfolyam vezetésére, végül a magyar festő mellett döntött. Választása sikeresnek bizonyult. Moholy-Nagy ugyanis vérbeli kísérletező alkat volt; nemcsak a festészetben próbálkozott új módszerekkel, hanem az új médiumok (fénykép, film) lehetőségeit is kutatta, mivel azt vallotta, hogy az ipari civilizáció a művészettől is a korábbiaktól eltérő formákat és műfajokat kíván. Ebben a szellemben tanított a Bauhausban, amely radikálisan szakított a hagyományos akadémiai képzés elveivel, amint erről szóló könyve jól példázza (Az anyagtól az építészetig). A fémműhely vezetője, szerkeszti az intézmény nevezetes sorozatát, amelyben a kor legnagyobbjai, Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Walter Gropius, Kazimir Malevics, Théo van Doesburg publikálnak. De eközben sem hagy fel az alkotómunkával, csak éppen merőben más értelmezést ad neki, amint arról a végleges formájában 1930-ban megszületett



Fény-tér-modulátor, az első mobil (mozgó plasztika) tudósít. Nemcsak tanárként vallotta azt, hogy a hagyományos művészt fokozatosan a mindennapi élet tárgyi környezetét megteremtő ipari formatervező váltja fel; magára nézve is ezt az utat tartotta követendőnek. Amikor 1928-ban távozott az intézményből, a konstruktivista képek mellett díszleteket tervezett, cikkeket írt, alkalmazott grafikával foglalkozott. 1937-ben az Egyesült Államokba ment, és Chicagóban megalapította a New Bauhaust, ahol folytatta a Németországban megkezdett munkát: designerek képzésévei foglalkozott.



Kép: Féltékenység

Moholy-Nagy László (1895-1946) a Bauhaus stílusának vezéregyénisége, tanára. Kísérletező kedvű, minden művészeti ágba (fényképezés, filmezés, festészet, költészet, díszlet tervezés, design) belekóstoló polihisztor, akiben a fény-tér modulátor megalkotóját is tisztelhetjük. Berlinben, majd Chicagóban élt, ahol egy ideig a New Bauhaus főiskola irányítójaként tevékenykedett, majd 1939-ben megalapította a "School of Design" intézetet, melyet 1944-ben főiskolává neveztek ki.

Az infó az alábbi oldalról:
Képzőművészet

Lassan tölti be, nagyon érdekes Mo. történelme, képzőművészete, irodalma és zenéje képekkel és ismert zeneművekkel.

2009. november 11., szerda

Nagy Bandó András

(Deszk, 1947. nov. 12.– ): humorista, előadóművész. 1963–1975 között a Délmagyarország és a szegedi Egyetemi Lapok karikaturistája. 1975-től előadóművész, 1982-ben első díjat nyert a II. humorfesztiválon. 1982–84-ben a Mikroszkóp Színpadon lépett fel, azóta szabadfoglalkozású művész. 1989-től a Hócipő c. szatirikus lap munkatársa. Egyéni hangú, ötletdús, közkedvelt humorista-előadó
művész. Számait maga írja.
részlet a Magyar Színháztörténeti Lexikonból

Gyermekverseire voltam kíváncsi és kutakodásaim közben rátaláltam az alábbi Szalontüdő van! című kisfilmre ami Nagy Bandó András novellája alapján készült. Érdemes megnézni.


szalontüdő

2009. november 7., szombat

szinesztézia..Tóth Árpád verseiben...


Claude Monet: Impresszió, a felkelő nap (1872)
szinesztézia

Kevés magyar költő karakterizálható olyan jellegzetes szókinccsel, mint Tóth Árpád: bús, lomha, méla, beteg. Stílusára a szecesszióval rokonított impresszionizmus a jellemző; a világ állóképekben való megragadásának igénye. Kedvenc stíluseszköze pedig a szinesztézia, mely a világ teljes hangulati és érzéki felfogásának igényéből fakad. Verselése gazdag, tudatos; sajátos versformája a 7/6 vagy 6/7 osztású jambikus sorok, a nibelungizált alexandrin
Nibelungizált alexandrin
vagy kortársi elnevezéssel Tóth Árpád vers.
Meddő órán (1913.)
Az elégikus dalforma hatásos módon közvetíti a szecesszió emberképének egyik vonását, a személyiség izoláltságát, magáramaradottságát.
Tóth Árpád: Meddő órán

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok e föld kerekén.
Tóth Árpád Az öröm illan

Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép szeme,
Lágy hangja halkuló zene,
S lebbennek szőke tincsei.

Itt volt hát? jaj, nem is hiszem,
Már oly kusza a tünde rajz.
Mint visszafénylő, kedves arc
Szétrezgő képe vad vizen.

Mint lázálomkép, lenge árny,
Cikázó galambsziluett
Lánggal égő város felett:
Füst közt vonagló gyenge szárny.

Egy holt csillagról árva fény,
Mely milljom éve untalan
Száll ájultan és hontalan
A végtelen tér jég űrén.

Édeni pajtás, égi kéz,
Feldobná szívünk a poros,
Vak légbe, mint vidám, piros
Labdát, de jaj, a szív nehéz.

Itt volt hát? - ó, Öröm, Öröm,
Egy szóra még, egy percre még!
Ó, mondd, az ég fenn ugye kék,
S az élet méze nem üröm?

Az Öröm illan, ints neki,
Még visszabúsul szép szeme,
Lágy hangja elfúló zene,
S ezüstfehérek tincsei...
Tóth Árpád Esti Sugárkoszorú

2009. november 5., csütörtök

Bryan Adams

Bryan Adams 1959. november 5-én született a kanadai Kingston városában, brit szülők gyermekeként.Adams apja kanadai diplomata volt, aki fiát angol, osztrák, portugál és izraeli katonai iskolákba íratta. Szüleivel sokat költöztek gyermekkorában Európától kezdve a Közép-Keletig. Első gitárját 10 évesen kapta, első elektromos gitárját pedig 12 évesen.

Tizenkét éves korában szülei elváltak, és ő a brit kolumbiai Vancouver-be költözött anyjához. Ekkorra már megtanult gitározni és elhatározta, hogy zenéléssel fogja keresni a kenyerét.

A következő fontos mérföldkő zenei pályafutásában 1991, ekkor kérték fel a Robin Hood: A tolvajok fejedelme című film betétdalának megírására. Az (Everything I Do) I Do It For You című dal amellett, hogy óriási sláger lett, a Grammy-díj mellett Oscar és Golden Globe-jelöléseket kapott.

Az egyik kedvencem, szép emlék fűződik hozzá. Volt egy időszak amikor többször mentünk Erdélybe autóval, leginkább éjszaka v. késő délután indultunk. Így a hosszú úton hallgattuk a danubius rádiót, ez akkor volt nagy sláger. Amikor meghallom, eszembe jut az a sok kilométer amit megtettünk az álmosság ellen pedig jó volt az ilyen zenéket hallgatni. Mivel én még akkor nem tudtam vezetni, így az én feladatom volt, hogy a sofőr ne aludjon el. No nem mondom ,hogy erre a dalra nem lehet elaludni, andalogni...


2009. október 28., szerda

"Lélekben hatéves szeretnék lenni..."

mondja: Kormos István:
(részlet)

– Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban úgynevezett gyerekköltészetet olvastam volna; a János vitéz és a Toldi voltak kedvenc olvasmányaim, Petőfi és Arany ezeket nem gyerekeknek írta. Később persze megtudtam, hogy a magyar költészet nem fogadja be az úgynevezett gyerekverset, alacsonyabb színvonala miatt. Az elmúlt húsz-harminc évben azért valamiféle jó fordulat következett be, hiszen jelentős nagy költőink írnak gyerekeknek.
– Önnek van konkrét mércéje a magyar lírában?
– Azt hiszem, hogy amit én gyerekköltészet címén műveltem az elmúlt húsz évben, az az Arany Lacinak című Petőfi-versből indult ki. Versben írom a meséimet, de gyerekverset alig írtam, és a legismertebb könyvem, a Vackor is az Arany Laci formajegyeit viseli. Ha én ma gyerekköltészetről hallok, természetesen Weöres Sándor jut az eszembe. Nem tudják a mai gyerekek, milyen szerencséjük van… Ő nemcsak költője, de zeneszerzője, térképírója, s egyáltalán mindenese a magyar irodalomnak.
Kormos István


Vackor búcsúzik az óvodától, és iskolába megy
(részlet)
Hol
volt,
hol nem,
messze, messze,
volt egy boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
Vackor nevű
kicsi medve,
nem is medve,
csak egy apró,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.
Még most is a fülembe cseng Márkus László hangja, ahogy az esti TV mesében mesél Vackorról "...Hej óvoda, óvoda ki a csuda jár oda!..." vagy "... fára mászni volna jó..."

2009. október 16., péntek

Háry János...


című Kodály opera ősbemutatója 1926-ban. Évfordulója tiszteletére emlékezem, s teszem privát megjegyzésemet: valahogy nincs reflektor fényben, szinte nem is hallani róla, nekem Kodály Zoltán munkássága jelen volt tanulmányaimban, minden napi dalos-énekes életemben. Nagyobb tisztelettel adóznak a Japánok, módszereit nem nélkülözik a zene tanulásnál.
Háry János c. opera szebbnél szebb népdalai Kodály gyűjtésének eredménye pl.: Sej Nagyabonyban..., Felszántom a császár udvarát...,v A Tiszán innen Dunántúl...



Háry János magyar mondabeli mesehős. Garay János 1843-ban írt róla elbeszélő költeményt Az obsitos címmel. Ebben a kiszolgált huszár, Háry János, mint a magyar nép vágyait valóra váltó császári katona jelenik meg, aki részt vesz az európai háborúkban és hőstetteket visz véghez. Kodály Zoltán 1926-ban zenésítette meg a költeményt. Négy kalandba sűrítette a cselekményt. Háry János, a magyar nép fia, vitéz katona, aki a jó sorsban is hű marad hazájához. Háry történeteivel elszórakoztatja hallgatóságát, lódításait azonban humorosan, a mesemondás nagyvonalúságával és szeretetével hallgatjuk. Mindkét alkotás a magyar nép 18. és 19. századi életét mutatja be. De Kodály csodálatos népdalföldolgozásai már nem a nagyot mondó mesehős világát, hanem a magyar zene évezredes hagyományait idézik föl és küldik üzenetként a kései korok hallgatóságának is.

Szegény vagyok, szegénynek születtem...
2007 Szeged Tokodi Ilona előadásában


2009. október 2., péntek

Egy napraforgó élete...képekben...

avagy Szép Ernőre emlékezve...
a napraforgó magra ami madáreleség létből ( a téli madáreleség a madarak segítségével a közeli virágládába kerültek )szépséges virág lett. Az élet élni akar...
sk.fotó








Szép Ernő:Meglátod

A csillagok fölé
repül már az ember,
s lemegy olyan mélyre,
amily mély a tenger.

És lenn a tengerben
már fotografálhat,
ismerős lesz minden
rejtett növény, állat.

Mindennap az ember
új csodára ébred,
nem lesz semmi titka
majd a mindenségnek.

Távolba láthatunk,
távolba hallhatunk,
hosszú lesz az élet,
tán meg se halhatunk.

A lehetetlent is
szabad lesz remélni;
meglátod, hogy milyen
érdekes lesz élni.

2009. szeptember 30., szerda

Gyönyörű mese az igazságról a tiszta erkölcsről...

A varázsfuvola című opera ősbemutatója 1791-ben.
Még nem volt szerencsém élő opera előadásként megtekinteni, de a híres Éjkirálynő áriáját, Sarastro magyar nyelvű tolmácsolását Gregor Józsefnek köszönhetően szívemhez szólóan ismerhettem meg, na ne felejtsem a bohókás Papagénát és Papagénot sem.
Infót a Wikipédiából innen:

tartalom



Az Éj Királynője megjelenik (festmény egy 1815-ös német előadásról)


Mozart - Varázsfuvola - Sarastro - Gregor