kisbatiz: kirándulás

Több mint két héttel ezelőtt ( 2015.06.14 ) vasárnap csoportos kiránduláson vettem részt Krisna völgyben.

Úton Somogyvámosra, benzinkúti pihenővel

A bejárati kaput két hatalmas elefánt őrizte

1 km-es sétával közelíthető meg a dombtetőn lévő templom, az idősekre való tekintettel a busz felvitt minket.

Itt már egy Krisna tanító fogadott minket

Beszélt életükről, hitükről szokásaikról

Pihenő hely, elmélkedésre

A férfiaknál a fej kopaszsága a világi élvezetekről és ragaszkodásokról való lemondásra utal, a tarkón meghagyott hajtincs pedig az egyistenhit szimbóluma. Azon filozófiai és vallási iskolák – például a buddhizmus – szerzetesei, akik személytelen felfogással rendelkeznek az abszolútumról, teljesen leborotválják a fejüket, míg a Krisna-hívők a személyes Istenbe vetett hitük jeleként hátul megőriznek hajukból egy kerek, borotválatlan területet.

Harang-láb

Terménytároló pince

Rengeteg levendulát ültetnek

Bió-kertészet üvegházban

Virágkertészet fóliasátorban

A pince tetőn végtelen rózsabokor és virág illatozik

A virágzó földek között öntöző rendszer amit agregátorral üzemeltetnek, de megtalálható a meditációra is kialakított szent éj.

A templomba cipő nélkül ajánlatos belépni

Figyelmesség a hosszú cipőkanál

Bejáratnál, szép mosolyú száriba öltözött hölgy köszöntött minket.

A tilaka jel

A homlokon lévő jel neve tilaka, melyet a hívők minden zuhanyzás után a felsőtest további tizenegy pontjára is felfestenek. A homlok közepén húzódó két függőleges vonal Krisna lábnyomát jelképezi, az orron húzódó levélforma pedig a szent tulaszí növény levelét. A tilaka valamely szent hely vagy folyó földjéből, agyagából készül, és felfestésekor az Úr megfelelő neveit szokás ismételni. A test szent jelekkel való díszítése arra is utal, hogy testük a szívükben is jelen lévő Úr temploma, melyet az Ő szolgálatára kell használniuk. A házas hölgyek homlokának közepén egy piros színű pötty is látható, ami férjezettségüket jelöli.

Folyosók üdesége, tisztasága, színessége varázsolt el

Belső udvar tele virággal

Krísna ábrázolása festett faliképen

Szolgálatot teljesítő

Mantrázáshoz dob

Tanító, kezében a kertből szedett virággal beszél virág ünnep jelentőségéről

Kis pihenő

Az első Krísna tanító, aki a hindú vallásból modernizálta a Krísna tudatot Amerikában és Európában

Bibliájuk

Krísna Szentély

Piros szín a homlokon a férjezettséget jelzi

Virágünnepi tánc, dob és kézi cintányérral, mantrázással. ( Krísna, krisna....)

Tisztelet a nagy Tanítónak!

Szolgálat adó és családja
. A teljes cölibátusban, nőtlenül élő férfiak sáfrányszínű, a házasok és a házasulandók pedig fehér színű ruhát viselnek.

Szent éj

A folyosó fény áteresztő tetővel

Tisztítás alatt a függöny behuzzák

Észrevétlen közlekednek a vendégek között
A hagyományos viselet

A nők tarka színű szárit hordanak, és az ő esetükben általában nincs jelentősége a színeknek és a mintáknak

Az étteremben találkozott a család

Boldog mosoly, sugárzó lét

Vegetáriánus étrend, csícseriborsó, padlizsán, krumpli, zöldség, csípős csatni. fánkocskával, kurkumás rizs. Tojást sem esznek, nem veszik el a növekvő élet lehetőségét. Panírozás náluk az őrölt sárgaborsó+liszt+víz.

Virágnapi virág koszorú

Fő erkölcsi elvek

A védikus vallásbölcselet szerint a tisztaság, a lemondás, az igazmondás és a kegyesség a vallás négy egyetemes alapelve. Ezek következetes alkalmazása a vallási gyakorlatok végzésével együtt biztosítja az ember lelki felemelkedését, elutasításuk pedig erkölcsi és lelki hanyatláshoz vezet. Az erkölcsi alapelvek szellemében a Krisna-hívők négy szabály követését tartják különösen fontosnak:

a húsevés beszüntetése könyörületesség az állatok iránt, ugyanakkor fejleszti az együttérzésre való képességet; a kábító- és mámorítószerektől való tartózkodás a lemondásnak, a mértékletes életmódnak kedvez; a korlátozatlan nemi élet elkerülése biztosítja a belső tisztaságot; a szerencsejátékok és a pénzügyi spekuláció elkerülése pedig abban segít az embernek, hogy igazmondó és becsületes maradjon.

információ innen:https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent%C3%A9ly

Régóta (2012) tervezett bejegyzésemnek értem a végére. Családom Erdélyi kiránduláson vett részt , meglepetésként kaptam tőlük egy képes emléket.
Hálás vagyok érte!

Utibeszámoló a legkedvesebb sógornőmnek

Nyírábránynál léptük át a határt, s léptünkbe Észak-Erdélybe, ami valójában nem Erdély, hanem a Parcium (Partium a helyes).

Először Szödemeterben álltunk meg, itt született Kölcsey. Itt láthatod a református templomot, ahol keresztelték, s látni egy szobrot a templomkertben, valamint egy kis emlékházat, aminek nincs igazán köze a költőhöz. Az igazi szülőház ma ortodox paplak. Rossz, jellegtelen fotót lehetett csinálni róla. Az emlékház gyűjteménye silány, rossz fénymásolatos kéziratok és néhány kép látható a tárlókban.

A következő helyszín Ady szülőhelye Érmindszent. Döbbenetes, hogy honnan indult el ez a hétszilvafás nemes fiatalember. Nemcsak a ház beszél önmagáért, hanem az Érmindszentre vezető út is, a busz kb 20 km-es sebességgel billegett velünk, mintha ökrösszekéren ültünk volna, úgy ahogy Ady mehetett először Nagykárolyba, s utána ki tudja hányszor még. (A szülők egy jobb iskolába akarták járatni az érmindszenti négy elemi után. Majd Nagykárolynál látod az algimnázium épületét.)

A kis szülőházbeli múzeum és a nagyházbeli is egyaránt színvonalas, nincs benne tévedés, sok eredeti kézirat is van, régi eredeti újságok stb.

Látsz egy új épületet is Érmidszenten, ezt 1907-ben Ady építette (valójában Léda és a férje Dióssy Ödön finanszírozták.) Nem volt elég előkelő a régi nádtetős arra, hogy Ady Lőrinc fogadja az előkelő nagyváradi hölgyet, Lédát

Érmindszent után jött Nagykároly, a Károlyi család fészke, s a bibliafordító Károli Gáspár szülőhelye, itt kezdte lelkészi pályáját, s innen került aztán Vizsolyba. Radics Gáspár az eredeti neve, Károlyban, Brassóban és aztán Wittenbergben tanult, Károlyba jött vissza, s itt kezdte a fordítói munkáját.

A Károlyi vár mellett itt látható Kaffka Margit szülőháza.

Nagykárolyban van egy Hattyú Szálla (ez a szállodák régies neve), Petőfi egy bálon itt ismerte meg a közeli endrődi Szendreiek lányát. Csináltam egy pár fotót a most éppen tatarozás alatti szállóról is. Épen látható a nagykárolyi zsinagóga, persze azonnal lefotóztam.

Ezután a Nagykárolytól pár km-re lévő Kaplonyba, a Károlyi család ferencesek által működtetett kriptatemplomába mentünk. Még manapság is temetnek ide Károlyi sarjakat.

Kaplony után Szatmárnémeti következett. Gyönyörű jelentős parciumi polgárváros, a magyar vidéki szecesszió egyik fellegvára. Két Lechner Ödön által is épített épülete van. Mindkettőt küldtem, a Kultúrpalotán jobban látszik a szecesszió, ide be is jutottunk.

Kultúrpalota belső

Jól működött a kis Olympus gép, vaku nélkül is tudtam fotózni. Ezt láthatod a katolikus templom belső fotóján is.

Mellékelem a Vécsey-ház fotóját is, ez kimaradt a csomagból, itt írták alá 1711-ben a Szatmári-békét, ami véget vetett a Rákóczi-szabadságharcnak.

Második nap a szálláshelyen, Koltón kezdtük a napot. Még bőven nyíltak a völgyben a kerti virágok, de hó még nem takará a bérci tetőt. A Teleki Sándor gróf tulajdonában lévő kastélyban töltötte Petőfi és az ő Júliája a mézesheteket. A vers a teraszról látható látkép nyomán íródott a kerti kőasztalnál. S amint látod az ifjú szerelmespár szoborba is merevedett.

Koltó színmagyar református falú.

Koltóról Nagybányára mentünk, ez egy valamikori nagy ércbányászati központ. Voltunk az ásványmúzeumban, elvileg nem lehetett fotózni, de mivel Évi vett egy múzeumi Cd-t, ezért a tárlatvezető megengedte a fotózást. Felejthetőek a képek, ezért nem küldtem neked, a cd-n lévő fotók valószínűleg jobbak.

Utána megnéztük a város bencés katolikus templomát, majd elmentünk a Nagybányai Képtárba. Hát ez volt a csúcs, ennyi jó nagybányai festőt együtt nem lehet látni sehol. Kronologikusan nyomon követhető a művésztelep alkotóinak pályája. Mi Ferenczi Károly és Hollósi Simon mellett nagyon szeretjük Ziffer Sándort és most felfedeztük Thorma Jánost. De sok román művész is alkotott a művésztelepen, ami a Zazar patak/folyó partján van. Sokan megfestették azt a látványt, amit a parton készítettem. Rá fogsz ismerni.

Ezután sétáltunk a városban, nagyon szép polgárházak vannak, amiket sorra újítanak fel. A Fő tér gyönyörű. A város híressége a Szent István várostorony és a református templom.

Ezután indultunk a Gutin hágó Kakastaréjához, ahova 3+3 óra lett volna az út, ezért aztán senki nem akart a 32-35 fokos melegben túrázni, de fotó készült a Kárpátok eme híres taréjáról.

Miután volt időnk hosszan időztünk Máramarosszigeten, ami város is meg elvileg sziget is, egy a Mara és a Maros valamit az Iza hordalékaiból keletkezett földnyelven, szigeten épült. Nagyon régi magyar város, de több száz éve soknemzetiségű, a magyarok mellett ruszinok, románok, szászok, és főleg zsidók éltek itt. Ez volt a kárpátaljai haszid, ortodox zsidók egyik fellegvára, sok zsinagógával. Elie Wiesel itt született, ő adta vissza most a nagykeresztjét Kövér miatt. A városban 1944 előtt 8 ezer zsidó élt, ma egy sem. A zsidó és szász etnikum látszik a még megmaradt és szépen tatarozott sok-sok polgárházon. Itt van egy egész jó népművészeti múzeum, amely életmódtörténeti képet is ad a térségről.

Megnéztük a két magyar kötődésű templomot (katolikust, reformátust) de a városban amerre néz az ember mindenütt ortodox templomok sokaságát emelték. Ez egyébként minden romániai városban, faluban tapasztalható. Ez a mindmáig tartó elrománosítási politika egyik fő eszköze.

Koltó felé menet láttunk egy parányi vízesést, malomkerékkel. Ennek a képét is elküldtem.

A harmadik napon a Szilágyság városait jártuk végig. Zsibón megnéztük a Wesselényi kúriát, s a család által alapított arborétumot. Persze mai formája jóval nagyobb és érdekesebb, mint egykor, de azért mutatja, hogy egy Wesselényi Miklós a reformkorban mennyire követte az angol és a francia kert- és botanikai kultúrát.

Majd Zilah következett, ezt a várost mára már csak Ady gimnáziuma miatt és esetleg a református temploma miatt érdemes megnézni. Erre az iskolára emlékezve írta Ady az „Üzenet egykori iskolámba” című iskolai ünnepélyeken, évzárókon sokat mondott versét.

Én is mondtam egyszer tán hetedikes koromban.

Ide másolom:

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskola-padok.

S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

Mint egy imát én az egyébként nem túl jó Ady szobrot nézegetve szavaltam halkan Évinek. Sajnos az idegenvezető nem utalt az iskola és az Ady vers kapcsolatára.

Megnéztük a két templomot is. A református nem túl régi, 1903-as, de építészetileg azért érdekes, mert hasonlít a Csikszeredán Makovecz által épített faszerkezetes organikus templomra. Három hajós és mindegyik hajóból a központban lévő szózszékre néznek a hívek.

Ezután Szilágysomlyóra mentünk, ez egykor a Báthoryak fellegvára volt. Mára többnyire Kölcseyvel szólva „vár állott, most kőhalom”. Látod a képeken. Van viszont két egészen különlegesen szép és felújított templom. A katolikus azért szép, mert nem tette tönkre a barokk, a református, meg azért, mert a kazettás mennyezete 1730 körül készült, azóta hozzá nem nyúltak. Épek a színei. Ott derült ki, hogy a 14 megapixel és a 10 szeres zoom mire jó.

Vaku nélkül sikerült a rajzolatokat szépen kihozni.

Nagyváradon, meg persze megnézni a Szent László koronázó Székesegyházat. Végre le tudtam fotózni, mert négy éve nem működött a Te Fujid. Végül teljesült Évi régi álma, egy finom kávét és egy üveg vizet megihatott az Adyék által gyakorta látogatott nagyváradi előkelő Sas-udvarban, ami a pesti Párizsi-udvarral egy időben épült. Viszont a váradi ma is eredeti színeiben pompázik, a pesti meg rohad.