2009. szeptember 5., szombat

A megtalált köztéri szobor...Keresztelő Szent János


Valaha itt volt egyik talapzaton elhelyezve, a Városi Képtár szoborparkjában R Törley Mária alkotása.( 7db közül az egyik ). Sétálva, látván ezt a lehangoló parkot ami a kisváros egyik legszebb részén a központban található, az ember joggal teszi fel a költői kérdést, hogy micsoda barbár világ- hova tűntek a szobrok?-!

sk.fotó













sk.fotó















Érdeklődésemre, a Képtár vezetője elmondta, a 7db köztéri szoborból 5 db megtalálható a kiállítóteremben, mert amikor egymásután eltűntek az esti fényben megvilágított alkotások mint pl.:Lindner László Torzó Kő, Ifj. Pál Mihály Ábrahám áldozata Kő (terzith)és Várady Sándor Madárfészek Pirogránit, akkor úgy döntöttek megóvják a többit és elhelyezik biztonságosabb helyre.


Ime egy a 7 közül, megmentve!

Keresztelő Szent János
Városi Képtár, Ráckeve
szilikátbronz
120x30x30 cm
1993
R Törley Mária -Figurális szobrász vagyok.-részlet a http://www.torleymaria.com/oldalról

Mondják: erőm az expresszivitásomban rejlik. Elementáris erővel, indulattal, gyorsan dolgozom. Az élet teljessége, ezen belül az EMBER érdekel a legjobban. A nagy hős, a szent, az esendő, a bűnös, a hétköznapi, a szenvedő magányos és a boldog ember. Kutatom, mi benne a jó és a rossz. Miért lett olyan, amilyen?

„Sok minden van a világon, ami csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb.”

Szeretek portrét csinálni. Előbb alaposan meg kell ismernem a kiválasztott embert, rá kell éreznem személyiségének fontos összetevőire. Akár élő, akár holt emberről van szó, minden lehetségeset próbálok megtudni róla, hiszen csak akkor tudom belesűríteni a szoborba az egyéniségét, csak akkor születik meg a varázslat. Egy szép ifjú ember, egy érzékeny lelkű nagy művész portréja vagy nagy történelmi személyiség tiszteletére készülő emlékmű megfogalmazásakor mindig az ember egyéniségét kell kitapogatni, hogy a formák mögött megszólaljon az ember. Művésznél tanulmányozni kell alkotásait, történelmi személyiségnél pedig a kort, amiben élt. Amikor már eleget olvastam, hallottam, egyszer csak összeáll a kép. Meg kell várnom, hogy magamban, belül úgy érezzem, hogy az enyém, meg tudom csinálni. Utána már gyorsan megy a munka. Hangszerszobraimat is humanizálom, férfi és nő fejű hangszereim táncolnak, udvarolnak egymásnak. A zene birodalmában játszom. Élvezem a humort, a fricskát.

1 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Nem mondanám, hogy "örülök" - de némiképp megnyugtat, hogy nem csak Pécsett élnek barbár szobor-rongálók. Gondolom falfirkálók is vannak...
Többször mondtam/írtam, én nem ellenezném sem a parkőrök, sem az éjjel gyakrabban cirkáló rendőrök újbóli "üzembe helyezését".
Persze, sajnos ezekkel se lehetne megakadályozni az ilyen barbárság többségét.
Több nap, mint kolbász...