Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli...

így szól a közmondás. Kaptam kishalakat egy nagy ho-ho-horgásztól. Előzőekben meg nyálcsurgató fotókat az elkészítés lehetőségeiről pl. "halcips" vagy "egyfalatazegész" vagy "falatharmincért". Az utóbbit készítettem el, alig egy órányi pucolás után, de az eredmény megérte!

Nem csak a kulináris élményre,a "ragadozóénem" az együttérzésre is gondolt, ime ez a vers:
Romhányi József Hal-dal

Egy pontyporonty s egy kiscsuka kiúszott a nádhoz,
hátha e kis kaland finom vacsorát hoz.
Meg is láttak ott egy ingerlő csalétket,
mely a parton ülő horgászban ért véget.
- Bekapom! Ez finom falat!
- mondta volna a víz alatt
a ponty, hogyha
a pongyola
természet nem teszi némává a halat.
- Csak kapd! - biztatta volna menten
a közismerten
rosszmájú csuka.
- Csak a
végén meg ne bánd,
mert a horgász veleránt!
- És ha kiránt?
Kis hal iránt
irgalmas a rendes pecás,
s még nem vagyok negyvendekás.
- Sületlenség! - szólt a márna.
- Ki lenyelné, pórul járna,
mert aki bekapja az ellenség horgát,
annak bizony elvágják a torkát.
- Ugyan menj a víz alá! - förmedt rá a ponty -,
ilyen olcsó közhelyeket nekem ne is mondj!
Be is kapta a csalétket sebtiben,
aztán kisült az igazság. Tepsiben.