2011. január 9., vasárnap

Amikor a határtalannak érzett...

optimizmusod kezd apadni,nincs helye a szónak , a beszédnek, legkevésbé a betűknek.
Jöhet a ceruza,papír, a toll...talán festék...
Íme az út a visszakapaszkodáshoz.



Vigyázz szúrok.

























Gócok...






















Terhelés próba.





























Szélcsendben














Egyedül.

3 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Ezek a te alkotásaid ? Akkor Neked nem blogot kéne írni, hanem rajzolni !!!

Ábrahám Exit Béla írta...

Olyanok, mintha könyv-illusztrációk lennének. Tetszenek! :-)

kyba írta...

Nagyon köszönöm, de ezek mindig valamilyen kibeszélem, kirajzolom magamból, című élethelyzetekben kívánkozik ki belőlem, amikor már a szavak nem elegendők...
Igen, Exit akár lehetne az életkönyvem illusztrációja is:-)))