"A zene elsődleges, a szó másodlagos".
Strauss "Capriccio" című operájából van ez a mondat. Miért is kezdtem ezzel az idézettel? Hümmmm!!!! Talán keresem azokat a lehetőségeket, ami valamilyen módon segít visszatalálnom testi és lelki nyugalmamhoz. Ami az utóbbi pár hónapban igencsak felkorbácsolódott!
A szavakat meghallgattam, értelmeztem, jelentésüket elfogadtam..., de mi van a bennem lezajló érzelmekkel? Szuperalternatív gyógymódoknál találtam rá magyarázatot, segítséget.
Információ: innen
Az én esetemben előbb volt a zene kiválasztás, ezt hallgatom már egy hete, no nem a széplelkem rátalálása, hanem a bennem lezajló dac és nem utolsó sorban az indulat miatt. Erre kiválóan alkalmasnak találtam a rendkívül intenzív zenei feldolgozást, no és a kántáló vissza-vissza térő szöveget , legszívesebben kiállnék a vízpartjára és üvölteném a nagy semmibe...
Igen kezdjük a zeneterápiát!
Locomotiv GT - És jött a doktor
Ez sem fog sokáig tartani és eljön a klasszikusok hallgatásának ideje is úgy mint Sosztakovics VII. Szimfóniájára ("a támadás"), Beethoven V. Szimfóniájára ("a sors kopogtat az ajtón"), Muszorgszkij "Egy kiállítás képeire" vagy Vivaldi "Négy évszakjára".
1 megjegyzés:
Jó az ajánlott oldal - valamikor régebben "jártam már itt" - de ezt a zenével foglalkozó részt nem olvastam. Egyébként egyetértek a leírtakkal, bár nálam nem jön be minden esetben. Érdekesnek tartom azt a kijelentést, hogy a hivatásos zenészek másképp reagálnak az ilyesmire - habár érthető...
Amúgy én néha elgondolkodom, hogy mi is vezérli bennem azt a "szerkezetet", ami bekapcsoltatja velem a CD lejátszót és feltetet egy bizonyos zeneszámot. Miért akkor, miért azt ?
Ha szomjas vagyok, vizet iszom.
De hogyan működik ez a zeneszám kiválasztásánál.
Rejtélyek, csak rejtélyek...
Megjegyzés küldése