2014.12.16-án volt szerencsém megtekinteni az esti előadást ezt az évek óta mellőzött romantikus operát három felvonásban, két részletben, német nyelven, magyar felirattal.
Karmester Halász Péter
Ottokar, herceg Haja Zsolt
Kuno, hercegi örökös jogú erdész Gábor Géza
Ágota, a lánya Szabóki Tünde
Anci, fiatal rokon Wierdl Eszter
Kaspar, első vadászlegény Palerdi András
Max, második vadászlegény Kovácsházi István
Remete Berczelly István / Kováts Kolos
Kilian, gazdag paraszt Beöthy-Kiss László
Samiel, a fekete vadász Ladányi Andrea
Zeneszerző Carl Maria von Weber
Szövegíró Johann Friedrich Kind
Rendező Zsótér Sándor
Koreográfus Ladányi Andrea
Díszlettervező Ambrus Mária
Jelmeztervező Benedek Mari
Dramaturg Ungár Júlia
Karigazgató Strausz Kálmán
Közreműködik Honvéd Férfikar
Rendkívüli élményként kiemelném: a díszlet egyszerű megjelenését,a szín efektusok használatát. Aminek segítségével vált a zene és a történet harmonikus időnként vibráló sejtelmes misztikummá.
Feledhetetlenné vált számomra a Honvéd Férfi kórus
Samiel, a fekete vadász Ladányi Andrea alakítása és Ágota szerepében Szabóki Tünde.
Fotó: Csibi Andrea
Itt egy kis betekintés:
Feledhetetlenné vált számomra a Honvéd Férfi kórus
Samiel, a fekete vadász Ladányi Andrea alakítása és Ágota szerepében Szabóki Tünde.
Fotó: Csibi Andrea
Itt egy kis betekintés:
Theodor W. Adorno: Amiről a Bűvös vadász valójában szól
"Hogy miről szól A bűvös vadász valójában, arról kevés dolog árulkodik olyan pontosan, mint Max mondata: „Esténként gazdag zsákmányt hoztam.” A sorsdráma alatt valódi cselekményként egy archaikus rejtőzik. A sorskényszer, amely azt parancsolja Maxnak, hogy Kasparral bűvös golyót öntsön a menyasszony elnyerése érdekében, abból az időből ered, amikor a férfinak vadászként élelmet kellett a szeretett nőnek szereznie, sőt az élelemmel megszerezni/megváltani. Ami azonban meggátolja a vadászt a zsákmány megszerzésében, nem az ördög, ahogy a szereplők vélik, és ahogy talán a szerzők érthették. Hanem a nagyon titkos keresztényi tiltakozás a pogány zsákmányjoggal szemben, amely bűnbe keveredett életet csak másik élővel cserél ki. Max nem véletlenül énekel arról, ahogy szerelmese néven nevezi: „Bár megfenyegetve, örült a gyilkosnak Agathe szerelmes pillantása.” De ahhoz, hogy Agathe öröme beteljesüljön, a fenyegetésének is be kell teljesülnie. Ez a dialektika értelmében ugyanazon erők által történik, amelyeknek régi jogát meg kell törni. A hajdani természetistenek, kiűzetve egy olyan világból, ahol a vadászok erdésszé háziasítva élnek, gonosz szellemekként térnek vissza, és az ember elpusztítására törnek azzal, hogy visszahívják a zsákmányjog már elmúlt hatalmába. Ezért az, hogy Maxnak egész a végéig egyetlen döntő lövése sem sikerül, nem rossz, hanem jó előjel, és vadászhivatala betöltésének elnapolása semmi más, mint hogy az ő sorsa által a természet démonai megbékíttetnek, és egyben hatalmuktól megfosztatnak. A bűvös vadász az utolsó vadász; az eltévedt golyóval igazából szabaddá „lövi” magát a menyasszonyvásártól és a vér törvényétől."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése