Csorba Győző

sk.fotó

Őszi kérdés
Megtágul ismét a tömött
világ. Ágbogaik között

egyre nagyobb darabokban

őrzik a fák az eget.
A végtelenből jő a szél,
szárnyán madár és holt levél,

messze röpülnek a széllel –

lankad a nyári verő.
Az ablakodnál ülsz, s figyelsz,
vagy tán csak ülsz, nem is figyelsz –

szürke ború a szivedben,

hallgatod énekeit.
Volt egyszer pártod és hadad,
most itt tűnődöl egymagad –

ó, nem elég, ha szeretnek,

hogy te szeress, az a fő
Sötét-hajú, mi lesz veled,
ha majd az ősz benned temet,

benned alél el az élet,

száll a levél, a madár?

csorbagyozo.hu