De jó a dió, fütyül a rigó...

Vidám dala száll, élni jaj, de jó.
Gyere, te rigó, itt van a dió,
Héja ropogós, bele csuda jó.

sk.fotó

című dal jut az eszembe, ha diót látok vagy az alábbi vers amit játékos kézmozdulatokkal játszottunk megannyi gyermeksereggel.

Csoóri Sándor: Dióbél Bácsi
Ki lakik a dióhéjba?-
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja,
és cammogva előmászik
vén Dióbél bácsi -
csak a szád
tátsd ki!
Hamm!
sk.fotó
Létay Lajos KÉT DIÓFA

Udvarunkon két diófa
nőtt volna, ha megnőtt volna,
de csak egy van, de csak egy nőtt,
csak egynek a szára lett zöld,
a másik már rég kiszáradt,
nem sarjadt fel diófának,
cifra nyelő kis bicskámra
panaszkodik gyönge ága,
gyönge törzse erre tört le,
pedig anyám tette földbe,
bár édesanyám akarta
árnyat nőni az udvarra,
déli árnyat, esti csendet,
hol a vén majd megpihenhet -
nem engedtem, hogy megnőjön,
hogy pihenő árnyat szőjön,
azt gondoltam, szebben szól a
fűzfasípnál a diófa:
lemetszettem, kótya gyermek,
diót csak az egyik termett -
mégis annak árnya hull rám,
kit levágtam, az borul rám,
az bólingat délben estét,
anyám innen nézeget szét:
nem szól, néz csak, egyre hallgat,
mégse hallik nessze gallynak,
zöld gallynak, hogy odahajlón,
hűst legyezhetnék az arcon...
Udvarunkon két diófa
nőtt volna, ha megnőtt volna,
de csak egy van, de csak egy nőtt,
csak egynek az ága lett zöld,
egyikről már ettem diót,
a másiknak hangja se volt,
s ha lett volna, úgysincs már meg,
én se vagyok többé gyermek -
hej, diófa, hej, diófa,
be szomorú lett a nóta!