"Az édeskömény ... kellemes melegséget és jó vért ád, jó emésztést okoz"

- mondja Szent Hildegárd, és azzal folytatja, hogy haszonnal lehet más növények mellé adni gyógyszerekben. Önállóan is hasznos, ha a növényt vagy a magját naponta éhgyomorra fogyasztják, "csökkenti a rossz nyálkát és a rothadásokat, elnyomja a lélegzet kellemetlen szagát, és a szemeket tisztán látóvá teszi". Ha a beteg gyomrából kell a rossz nyálkát kiűzni, az édesköményt kétszer annyi lestyánnal és csalánnal kell összekeverni, és liszttel vagy kenyérrel ebből "ételt készíteni". Melankólia ellen a pépesre tört édesköménnyel kell a beteg homlokát, halántékát, mellkasát és gyomrát bedörzsölni.



Egy univerzális receptet érdemes szó szerint idézni: "Vegyen az ember édesköménymagot, fele annyi galangagyökeret, a galangagyökér felényi boszorkányfüvet és annak felényi hölgymált, együtt törje ezeket porrá és szűrje át egy kendőn, és néhány órával ebéd után szórja ezt a port meleg, de nem forró borba és igya meg. És ez a por az egészséges embert egészségesen tartja, a beteget azonban megerősíti, rendben tarja az emésztést és erőt kölcsönöz, jó és szép arcszínt ad, és minden embernek használ, ha megeszi, függetlenül attól, hogy egészséges avagy beteg".

KLASSZIKUS RECEPTEK

Dioszkoridész szerint "A édesköményt görögül Marathron-nak, latinul Foeniculum-nak hívják. Füve vagy magjai árpakásával megéve vagy főzete megiva jó a vesék és a hólyag bajaira, mivel hajtja a húgyot, borban megiva is jó. Jó kígyómarásra és hajtja az asszonyok hószámát. Hideg vízzel megiva enyhíti a gyomor émelygését és forróságát lázas betegeknél. A gyökere megtörve, mézzel tapaszként feltéve gyógyítja a kutyaharapást. Az édeskömény szárának és leveleinek nedvét kipréselik, napon megszárítják és a látást élesítő gyógyszerekhez adják. A friss, zöld magok nedvét is kipréselik, az ágakét és levelekét is, ugyanarra jók. A gyökerekből is nedvet préselnek, amikor a levelek kezdenek kifejlődni. Hispániában napnyugta felé eső része mézgához hasonló nedvet ereszt magából, mivel a lakosok középen megvágják a szárat, amikor virágzik és tűz fölé is tartják, hogy a forróság miatt annál könnyebben izzadja ki a mézgát, mely szemgyógyszerként a nedvnél sokkal erősebb."

Plinius elsősorban szemgyógyszerként írja le: "Az édesköményt az tette híressé és azt tartották róla, hogy az a kígyó amelyik megízleli, levedli a régi bőrét, sőt leve még a látásukat is javítja. Ennélfogva arra következtetnek, hogy az édeskömény levével el lehet mulasztani az emberi látás homályosságát. A nedvet a szár rügyezésekor gyűjtik, a napon megszárítják, majd mézzel kenőcsot készítenek belőle."

Most találkoztam ezzel a növénnyel először ilyen formában. Amikor a levelét megdörzsölve az unokám orra alá tartottam, hogy szagolja meg azt mondta rá, hogy -negró szagú. Nekem az illatáról a kanalas gyógyszer jutott az eszembe...

Gumósédeskömény-saláta
1-2 édeskömény gumó, ecet, étolaj, citromlé, só, cukor.
Az ecetből, az étolajból, a citromléből, a sóból és a cukorból salátalevet készítünk. Ebbe tesszük a megmosott és vékony szeletekre vágott gumós édesköményt, majd 1 órára a hűtőszekrénybe tesszük és így fogyasztjuk. (A saláta készítéséhez az 1-2 napig tárolt gumóskömény a legízletesebb.) A gumóskömény-salátát más zöldségekkel vegyesen is készíthetjük.

édeskömény