Számomra, dacára a sok hurcolkodás, költözködés ellenére egy kissé megkopva, de még mindig nagy becsben tartva, tölti be szerepét a karácsonyi csengő és gyertyatartó.
sk.fotóA habánok elzártan élt vallási közösség, amelynek tagjai között sok kézműves volt, sajátos művészeti stílust hozott létre. A mítosz tovább él, a bemutatott tárgyak és a vallási közösség története még mindig nagyon sok titkot hordoz magában.
A tiroli kalaposmester, Jacob Hutter 1529-ben tűnt fel Morvaországban, és ún. házközösségekbe szervezte az újkeresztényeket. Innentől kezdve hutteritáknak vagy hutteri testvéreknek is nevezték őket, míg magyar elnevezésük ( habán) a Haushaben szóból (házközösség) ered.
A több száz fős "udvarok" közös árutermelésre rendezkedtek be. A pénzt közösen kezelték, közösen intézték beszerzéseiket és értékesítették áruikat. Személyes szükségleteikről, ruházkodásukról, étkezésükről és a gyermekek neveléséről a közösség gondoskodott. Közös konyhán főztek, együtt étkeztek, aktív vallási életet éltek. Nagy gondot fordítottak a gyermekek oktatására és az iparos mesterségek tanítására. Szigorú szabályok szerint történt a munkamegosztás, amely a termelésre, a házi munkára és a családi életre is kiterjedt. Fegyelmezettségük és szigorú, igényes munkájuknak köszönhetően igen magas színvonalú kézműiparuk fejlődött ki.
Kézműiparuk megbízhatósága és minősége miatt a habán termékek mindenütt keresettek voltak. Különösen a főúri udvarok vásárolták az igényes áruikat, akik rendre oltalmukba vették ezen üldözött, másként gondolkodó közösségeket. A megrendelők leginkább magyar arisztokrata családok voltak, így különösen a "nagyasszonyoknak" (így például Károlyi Zsuzsanna és Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyoknak) volt nagy szerepük a habán kézműipar felvirágoztatásában.
A drága áruk (kerámiák, kályhák, díszes kések) a földesurak megrendelésére, az általuk kiadott anyagokból, földesúri szükségletek kielégítésére születtek. Kályhát, posztót, szappant vagy tűzálló háztetőt azonban már tehetősebb gazdálkodók, kisnemesek is rendelhettek. Morvaországban a Liechtenstein család jóvoltából nyertek otthont 60-180 településen (a kiállítás egyik darabja, az 1649-ben készült kézmosó edény és falikút is e neves hercegi családhoz köthető).
A fotók és a további inf. innen:
Elzárkóztak az erkölcstelen világtól
Érdekes pl.: a második oldalon található törvények (Kódex)gyűjteménye
3 megjegyzés:
Bocs' - én már az első szónál elakadtam = mi is az a presztízs? - ( bár voltak sejtéseim - (tekintély /befolyás/erkölcsi súly ) - és lásd még mi a presztízskérdés. OK !
(magánügy, hogy én az ilyesmit nem kedvelem = a habánt - bár pár darab van ) - azzal egyetértek : bizonyos tárgyaknak NEM az az elsődleges értékük, hogy ki az alkotója, mennyire "értékes" "szakmailag" ! - Viszont vallom : azért minden "ócskaságot" nem kell "nosztalgikus okokból" őrizgetni! ( lásd még : porfogó a lakásban...) -és egyebek.
Természetesen ezzel sem akartam senkit sem megbántani! -
( volt /van (?) valahol 2 db. "só/paprika szórónk ?- habán... remélem, valahol a garázsban ?- :-) :-) - mert kegyeleti okokból még mindig nem dobtuk ki ?...)
Ismétlésért bocs' : kedvelt mondásom, a "polihisztotok kora lejárt" - ill. ha nem tudounk valamit ( és /vagy azonnal nem jut eszünkbe - "nézzünk utána" !- stb.) Én pl. "kapásból" meg nem mondtam volna, annak a "népnek" (?) népcsoportnak a történetét ! (habánok) OK! - Erről jutott eszembe (...) - bár nem a témához tartozik! - Kik azok az Amish-ok ? (ámisok) - magam sem tudom miért, de bennem meg ez "megmaradt" sok éve !
****************************
A habán nem nagyon "bírja/szereti" a gyakori mosogatást ?- ill. a sérülések vannak rajta- az sem a legesztétikusabb ?- (szerintem)
Én sem ismertem a habánok történetét. Jó, hogy megírtad. Néha tényleg véletlenül lehet rábukkanni információkra.
Megjegyzés küldése