2009. január 23., péntek

Bocsátó-bocsátó, megbocsájt-ó....

Félelem
Félek, hogy megtudom, a gyilkos
hány cukorral issza kávéját,
és megbocsátok neki.
Félek, megismerem a szajhát,
hogy anyját szereti,
és megbocsátok neki.
Félek, meglátom az ellenséget
latrina felett guggolva,
és nem tudom lelőni, mikor
gyenge, és nadrágját letolja.
Félek, hogy nem ütök soha vissza,
hanem mosolygok,
hogy emberré enyhítsek mindig
egy ütéstől torz arcot.
Félek, hogy a kedveseim
én küldöm el, ha mennek,
mert nem akarok áldozatot
az én örömömnek.
Félek, csak magammal gyűrkőzöm
irgalom nélkül, halálig,
hogy engem is megszánjon néha
az a másik.
Szentmihályi Szabó Péter