A Dzsungel könyve című rajzfilm kedves medvéje, vidámságra derített.
Kellemes emlékeket csalogatott elő, fel-fel csillanó kis óvodások tekintetét.
Mikor a film ehhez a részhez ért, az addig csendes ámulattal figyelők felpattantak és Baluval együtt ropták és utánozták ezt a sajátos életfogásról éneklő figurát.
Bevallom, szívemnek kedves, a nem épen mondható költői dalszöveg...,összességeben hozzátartozik a múltamhoz a visszafordíthatatlanhoz, a megismételhetetlenhez.
Amíg van, egy-két jó falat,
S egy jó falat az csak akad,
Se bú, se baj nem számít, rá se ránts!
Mert hiszen egy-két jó falat elűzi minden gondodat
Mondd, kívánhatsz-e többet, jobbat, már!
Akár merre járok, bárhol kóborolok
Finomságot látok, s rögtön, hamm, bekapom,
No, lám a méhek mind serények,
Nekem gyűjti mind a mézet,
S ha kedved szottyan nyalánkságra,
Meghívlak hangya uzsonnára,
Kóstold meg, parancsolj,
Ha pedig beleuntál, táncolj és dalolj!
Táncolj, dalolj!
Amíg van egy-két jó falat,
Éhkoppon biztos nem maradsz,
Se bú, se baj nem számít, na most rántsd!
Mert elég egy-két jó falat,
S már nem korog a medve has,
Hát mit kívánsz még többet, jobbat már!
Ha papayát ennél, vagy tán kaktuszfügét,
S megszúrja a mancsod, máskor ügyesebb légy
A kaktuszfügéhez karom való,
A papayához meg csak a mancs a jó,
S ha kedved szottyan mulatságra,
Hát annak sincsen akadálya,
Ha pedig beleuntál, táncolj és dalolj!
Táncolj, dalolj!
Utóirat: Lazuljunk!!!!
