2013. április 14., vasárnap

Egy művésztanár...a szigetember...

A szigeti láp című monumentális több kazettás kép  előtt
...akinek alkotó munkássága nem ismeretlen a helybéliek előtt. Ezzel szembesültem a napokban Somogyi György Munkácsy Mihály díjas festőművész kiállításának megnyitóján.. Ismertségéről a résztvevő sokaság is árulkodott. Elbeszélésük alapján tudtam meg, vezetett nyári alkotó tábort gyerekeknek.  Az alkotások címe is utalt , ( szigetábrázolások )  a Csepel-szigeti kötődéshez. 
 S ezt a teljesítményt különösen akkor tudjuk értékelni, ha tudjuk, hogy Somogyi György szervezetét 2006-ban, közvetlenül hatvanadik születésnapja után, egy kezelhetetlennek tűnő betegség támadta meg. Ekkor úgy látszott, hogy a stroke, az agyvérzés miatt végleg búcsúznia kell a festészettől. Mára azonban – bár testi fogyatékával kénytelen együtt élni – újra dolgozni, újra festeni tud. Méghozzá nem is akármilyen, mondhatni, lelkileg újjászületett, nagyon is friss, élettel teli, sallangtalan, tiszta minőségben. (Lásd Képek a szigetről I–XII., 2009–2010.) S ez az ő igazi újjászületése.

Munkásságán fordulópont következett be. A művészetére   Klimt 
nagy hatással volt, felfedezhető az aprólékos mértani elemek pontok, vesszők egymásmellé rendelése. Elvont gondolatait hasonló technikai megoldásokat   továbbra is használja,  színeiben mélyebb, érettebb...



Tél

2013. április 1., hétfő

Húsvét....

 utolsó napjára megérkezett a napsütés... a családom nagyobb része igen fázós, így fűtöttem ezerrel. Az előkészületekhez nehezen fogtam hozzá, de azért minden időben az asztalra került.
Nem volt hagyományos három fogásos menü...unokám  kérdezte mit főztél mama? Válaszom.- nem főztem, hanem főtt sonkából, tojásból hagymás majonézes krumplisalátából hidegtálat készítettem ! Csodálkozott, miért nem eszünk meleg ételt! 
Mikor megtudta , hogy három féle sütemény van rögtön megnyugodott.
Most próbáltam először grízes mézest és kaftán krémest készíteni. Aránylag nem kell hozzá sok alapanyag, olcsó és finom.
Kenyér helyett, foszlós kalácsot sütöttem azzal ettük a finom főtt sonkát no meg az elmaradhatatlan ecetes tormát.
Kész leveles tésztából pedig  rolókat, pogácsákat sütöttem majd sajtkrémmel betöltöttem...ez az unokám anyukájának a  kedvence.


Nálunk a locsolkodás már a múlté, de azért az új élet szimbólumát a hímes festett tojást becsomagoltam a többi maradék elemózsiával együtt,  hazavitték. 
Szép volt ez is elmúlt!