Itt a békám leveli, ki a helyét szereti...

Vajon most mihez kezdek veled, szép délceg hercegem. Te aki tavasztól itt sertepertéltél a közelembe. Első találkozásunk a pincében lévő vízcsap nyító-záró gombján ücsörögve leptél meg. A gyenge világításnál nem vettelek észre, de ahogy egymáshoz értünk a hideg és nyirkos tested felejthetetlen érzéssé vált. Nyáron sokszor hallattad a hangod, teraszon a vasállványba rejtőzködve, időnként a földöntúlira sikeredve, ahogy már egyszer említettem .A napokban sikeresen előbukkantál, találkozásunknak örömére egy fotó sorozatot készítettem. Ragaszkodásod meglepő, most amikor már hideg van , jó kis kuckót találtál a teraszra kihelyezett őszi virágcsokorban. Napok óta nem moccansz a biztonságosnak hitt helyedről. Aggódom, mi lesz veled, ha elhervad a csokor vagy ,ha beköszönt a fagy!!! ...Visszaviszlek első találkozásunk színhelyére kancsostól-csokrostól együtt!...









http://www.vadonleso.hu/fajok/keteltuek/zold_levelibeka/#top

"Pár árva virág remeg..."

Búcsú a kerti virágoktól az egynyári virág a petúniától...



















































A korall virágtól és a hajnalkától...

Kosztolányi Dezső

Hervadt kertben

A kerti golyókon a nap tüze ég...
Langyos sugarak, bús őszi mosolygás.
Szótlan haladok fáradt utamon
s vérem melegíti a nap sugara.

A ritka lugas, mely a nyár idején még
árnyat teritett, amidőn teveled
bolyongtam a rét iratos szövetén,
most fázva susog s piruló levele
egymásra borulva, a szélben inog.
Pár árva virág remeg ott a gyöpön,
bús szára lehajlik, tört szeme zárul
és várja a csendet, az álmotadót
s én hallom e csend, e mulás elejét.

Némán haladok... De a fű, a virág
mind kérdi: Szegény, emlékszel-e még?
Emlékezem és kigyuló szememet
a könny lepi el s csüggedve lezárom.
Halovány orcámra a láz tüze száll,
miként a levélre az őszi, piros lob,
aztán lesülyed fejem a kebelemre,
mint ottan az őszi virág, amely elhal.

S a kerti golyókon a nap tüze ég.

...míly hamar odavan a kecsesség és báj...

..., ahogy a lába földet ér!






















Ismerkedünk

Léda és a hattyú (16. századi festmény)

A hattyú a kultúrában

Részlet aWikipédiából:

Az ókori Görögországban a hattyú Apollón isten jelképe és szent madara volt, és több mítoszbanZeusz hattyú képében csábította el Lédát, aki hattyútojásban hozta a világra a szép Helenét. Orfeusz halála után hattyúvá változott, és az égre helyezték. Így keletkezett a Hattyú csillagkép, amely egy kitárt szárnyú, hosszú nyakú repülő madárra emlékeztet. Egy másik mítosz szerint egy Küknosz nevű ifjú szerelmes volt Phaetónba, a Nap fiába. Phaetón a Nap kocsiját maga akarta hajtani, de ügyetlensége miatt a haragra gyúlt Zeusz villámmal sújtotta, és ő az égről az Eridanosz folyóba zuhant. Az elkeseredett Küknosz olyan sokszor bukott a folyólatin Cygnus elnevezését is. is szerepelt. vizébe kedvese testét kutatva, hogy Zeusz megszánta őt és hattyúvá változtatta. Küknosz nevére vezették vissza a hattyú

Leonárdó Léda és a hattyú-tanulmányába, amelyek egy, azóta elpusztult festményt eredményeztek; ezen Léda és Jupiter hattyú képében összeölelkezik.

Léda elhajló testtartásának csábos hajlékonyságát ellenpontozza a hattyú nyakának íve. Az egész festményt a legapróbb részletekig áthatotta Leonardónak a nemzés, a születés, a növekedés és a mozgás iránti elragadtatottsága, ez érezhető például Léda dús és ruganyos hajfürtjeinek tekeredésében, amelyról egyébként remek rajzok maradtak fenn.

A régi irodalomban gyakori költői téma volt a hattyúdal, amelyet a madár állítólag csak a halála előtt énekel. Ilyen jelenség a valóságban egyetlen hattyúfajnál sem létezik, csupán az ókori görögök hiedelméről van szó.

Tudtátok?

Szólás-mondás.

Iuvenalis gúnyos megjegyzése szerint „A jólelkű nő olyan ritka madár, mint a fekete hattyú", innen a rara avis, azaz ritka madár szállóige.

Az európai kultúrában számos vonatkozást találunk a néma hattyúra. Az egyik legismertebb hattyúkról szóló mese talán a rút kiskacsa meséje, amely egy kiközösített kiskacsáról szól, akiből gyönyörű hattyú lett. Ez a mese azon a tényen alapul, hogy a kiskacsák sokkal szebbek, mit a hattyúfiókák. A hattyú gyakran a szerelmet és a hűséget jelképezi, főként a madár monogám életmódja miatt. Néhány ismert hattyúkkal kapcsolatos opera a Lohengrin és a Parsifal.

A hűség madara

A hattyú vízinövényekkel táplálkozik, amelyeket az aljzatról szedeget fel, de gyakran a parton található növényeket is csipegeti. Fészkét vízinövényekből, füvekből és apró gallyakból építi. Ennek mérete akár a 90 cm-t is elérheti, ugyanis a madarak évről évre ugyanazt a fészket használják. A hattyú négy-hat tojást rak. Hűséges élete párjához - talán ezért tekintettek az emberek mindig óriási tisztelettel erre a fenséges madárra. A görög mitológiában Aphroditéval, a római mitológiában pedig Vénusz istennővel azonosították, így a hűséges szerelem jelképévé vált. Szinte egyetlen népnél sem vadásznak rá, ugyanis a bölcsesség és tisztánlátás szimbóluma. Nemcsak az ókori mitológiában tölt be előkelő szerepet, hanem a magyar néphitben is. Számos mítoszban, legendában változnak istenek vagy emberek hattyúvá. Tündér Ilona, a tündérek királynője fehér hattyú képében úszkált a Dunán, reménytelenül keresve szerelmét, Árgyélus királyfit.

A Kalevalában az alvilági Tuoni folyó mellet él egy hattyú. A történet szerint az, aki megöl egy hattyút szintén az alvilágba kerül. Jean Sibelius művét a Kalevala alapján írta, a második rész címe pedig A Tuonela-i hattyú. Az Északi országokat ma öt repülő hattyú jelképezi, a bütykös hattyú pedig Finnország nemzeti jelképe.

A "Hattyúk tava" című Csajkovszkij-balett egyaránt a szerző legismertebb műve és a leggyakrabban előadott balett. A történet részben egy ónémet legendán alapszik, amely Odette, a hattyúvá változtatott hercegnő történetét beszéli el, de az orosz népmesékben is fellelhetőek a történet bizonyos elemei.

A „Tizenegy Hattyú" című Andersen-mese leginkább Lir mostoha gyermekeinek történetére emlékeztet. Ebben a történetben egy királynak tizenegy fia és egyetlen lánya van. Az új királyné hattyúvá változtatja a fiúkat, Elisát pedig, a kis királylányt elűzi. Ez egy érdekes, új megközelítés, hiszen a hattyúkat legtöbbször hajadonokkal azonosították. A fekete hattyú Nyugat-Ausztrália jelképe, és az ausztrál főváros, Camberra címerében is látható.

A Carmina Burana, Carl Orff zeneműve (és azok a költemények, amelyeken a zenemű alapszik) egy olyan részt is tartalmaz, amely a hattyú megsütéséről és elkészítéséről szól, de az egészet a hattyú szemszögéből mutatja be.

Első Erzsébet uralkodása alatt Angliában a hattyú húsa luxusételnek számított. Ezekből az időkből származik a sült hattyú receptje: a hattyút le kell forrázni, majd megpucolni, kicsontozni, majd egy kis ideig főzni.
Ezután a húst sóval, borssal, gömbérrel ízesítették, zsírral kenték meg, rozspaszta és vaj mellett pedig a sütőbe tették, majd a repedéseket vajjal kenték be és marhahús-pitével tálalták.

Rainer Maria Rilke: A hattyú

Félni egyre, élni vontatottan,
életünk, akár a hattyú útja,
melyet még le sem írt a habokban.

És meghalni, titkosan elülni,
mily elembe jártunk itt, ki tudja,
mint mikor hattyút látsz elmerülni: -

a vizen, mely nyájasan fogadja,
fodrozódik, elmúlik alatta,
s boldogan gyűrűzik föl a hab;
míg a hattyú csöndesen kiválik,
mind nyugodtabb, tisztább és királyibb
méltósággal cél felé halad.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Missa Solemnis...Ráckevén

2011. október 8-án este 18 óra kezdéssel részt vettem, ezen a rendkívűli eseményen. A Savoyai kastély dísztermében csendült fel Liszt Ferenc Missa Solemnis című műve, amit az esztergomi bazilika felszentelésére írt a XIX. században. Esztergom volt a helyszíne 1856. augusztus 31-én Liszt Ferenc első, nagyszabású egyházzenei alkotása, az „Esztergomi mise” ősbemutatójának. Azon a napon maga a zeneszerző vezényelte az esztergomi bazilika felszentelésére komponált „Missa solennis”-ét, a 19. századi egyházi zene történetének kiemelkedő remekét, amit a komponista is az egyik legjobb művének tartott.

A kora esti rendezvényen felléptek: Matkócsik Éva -szoprán szóló, Bakos Kornélia -alt szoló, molnár andrás - tenor szoló, Tóth János -basszus szoló, a

Magyar Örökség -díjas Budapest kórus és a Budapest Belváros Főplébánia templom Énekkara és a Monarchia Szimfonikus Zenekar.

A művészek részéről az előadás ingyenes volt, ( az előadás után jótékony, müködésükhöz való hozzájárulást fogadtak el)

1.000.-Ft belépőt a rendezvény szolgáltatásaiért kellett fizetni.

Így is a csekély összeg ellenére nagyon kevesen éltek a lehetőséggel, pedig úgy gondolom, hogy városunkban van Művészeti iskola, van gimnázium és bizonyára nem kerülte el a figyelmüket a 200 éves évforduló sem. Szomorú volt látni, az előadók többen voltak mint a résztvevők.

Ezúton kérek tölük elnézést és mondok köszönetet azért, mert eljutatták hozzánk e remekmű megismerését egy olyan zeneszerzőtől aki még magyarul is alig tudott, de művei megismerése, meghallgatása után nem fér kétség hazája iránti érzéséről.

A mű rendkívűl impozáns levezénylését Virágh András Liszt-díjas orgonaművész -karnagynak köszönhetjük.

A többi nem köszönömöt küldöm, az úton hazafelé többszőr emlegetett ELMŰ-nek ami teljes sötétséget varázsolt a város fölé, kivétel a házak világítása. Életemben nem botorkáltam ennyit a közel két kilóméteres szakaszon. Az esti órákban nincs VOLÁN és helyi buszközlekedés sem. Imába foglaltam " őket " Túléltük!

http://www.filharmonikusok.hu/cikk/Liszt-Ferenc-szuletesenek-200-evfordulojahoz

Apró örömök...

amikor nem kell sok a boldogsághoz.
Igen, elég hozzá egy finom étek egy sajátkészítésű gyümölcslé. Ugye ezzel nem vagyok egyedül?
A megváltozott étrendemben kevés húsféleséget fogyasztok, így a frankfurti levest virsli nélkül, majoránnával, szerecsendióval ízesítve, krémesítve, reszelt sajttal fogyasztottam. Mellé pedig az alábbiak szerinti finomságot.

• 2 dkg élesztő
• 2 dl tej
• 10 dkg cukor
• 50 dkg liszt
• 1 dl olaj
  
• 2 tojás
• 1 citrom reszelt héja
• 3 nagy alma
• porcukor
• só

Így készült:

Az élesztőt a tejjel és egy csipet cukorral felfuttatom. Hozzáadom a lisztet, a cukrot és egy csipet sót, majd az olajat is hozzákeverem. A felvert tojásokat és a citromhéjat is beledolgozom a tésztába, majd fél óráig kelesztem. Ezután a negyedre vágott pucolt almákat kerek formára nyújtott és 4 felé vágott háromszög alakú tésztába göngyölöm , majd újabb 15 percet kelesztem. Forró olajba, 2-3 perc alatt kisütöm. Porcukorral megszórva tálalom.

Határtalan örömömet fokozta, a legújabb ajándékom, egy gyümölcs centrifuga. Szeretett nővérem és sógorom ajándéka. Teljesen más íze van az így elkészített italnak. Finomabb!

http://ovisversek.freeblog.hu/archives/2010/10/20/Kanyadi_Sandor_Alma_alma/

A naplementém...

fotóit nézegettem, s közben " Miért piros az ég alja naplementekor? "kérdést tettem fel magamban. Nosza utána néztem...

Ez a tudományos:

Ugyanazért, amiért ködös, füstös, hideg téli napokon vörösnek látjuk fölöttünk a napkorongot. Mindenki tudja, hogy a piros szín látszik a legmesszebbről, ezért is piros a tilos jelzés, ezért piros az autó stoplámpája, ezért használnak a vasutasok is piros jelzőzászlót.

Ennek az az oka, hogy míg a szivárvány minden színét könnyebben szétszórja a levegőben levő por, pára, füst, addig a vöröset csak nehezen - az csak a nagyon szennyezett levegőben szóródik szét. Amikor a nap lenyugszik, sugarai majdnem hogy párhuzamosan haladnak a felszínnel, így jóval sűrűbb és vastagabb szennyezett légrétegen haladnak keresztül, mint amikor felettünk áll. Ilyenkor kiszűrődik a kék, a zöld, a sárga, illetve mire a szemünkig érnének, szétszóródnak, csak a vörös érkezik meg. Ezért aztán az a benyomásunk, hogy amikor lenyugszik, vörös színű a nap.

Forrás: Teknős Péter Kérdezz! Felelek című könyve

A népi megfigyelés szerint, ha vörös az égalja akkor szél közeleg.

Maga a látvány, ahogy a költőt vers írására késztet. Tele nyugtalansággal, vad indulatokkal.

Kányádi Sándor: November — vers

Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya.

Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.

Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.

Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak.

A napfelkeltém...

Őri István: Napfelkelte

Amikor felkel a Nap
És kinyitja álmos, nagy szemét,
Elégedetten ásít, forgolódik,
Mert újra itt a reggel, elmúlt a sötét.

Az Éj morogva elvonult,
Neki mára már bealkonyult.
De még egyszer visszaszól zsémbesen:
A nap alatt nekem miért nincs helyem?!

Beköszönt hozzám...

az ablakon keresztűl a szomszéd "nevesincs", jó egerésző cicamama kiskölyke és félénk testvére. Kiváncsiságuk játékosságuk az ablaküveg mögé marasztalt, innen figyeltem ... Mosolytfakasztó, derűs pillanatok jól estek a reggeli ébredés után.
Ma van az állatok világnapja!
Nélkülük, míly sivár és szürke lenne az életünk!

Móricz Zsigmond: A macska

(részlet)

A kis barna macska óvatosan ott lépkedett a fekete homokban, fehér folt volt a bögyén, s a mancsai fehérek voltak, olyan tiszta fehérek, olyan frissen mosott fehérek, amilyen kormosak és homokpiszkosak voltak ok, a kényes emberek.

– Cici, cicicic!...

S már az egyik legény ott mászott hason előre a cica után, és ravaszul, lappangva; becsapva igyekezett az ártatlant elcsípni.

– Vigyázz, elszaladt – kiáltotta ijedten valamelyik, de már akkor a macska kézben volt.

Boldogan ihogva fordult meg vele a honvéd, nagy bajuszú öreg magyar, és úgy csúszott vissza a fedezéke felé, mint egy vastag, nagy földi féreg, amely sohasem tudott lábon állni, és emelt fővel nézni az égre...

– Tudsz magyarul, cicu?... – mondták az emberek, és nevettek.