2015. január 6., kedd

A Varázsfuvola

Régi vágyam teljesült az új év 3. napján. Végre láthattam és hallhattam Wolfgang Amadeus Mozart romantikus felnőtt meséjét a Varázsfuvolát.

Az Erkel színház előadását Szinetár Miklós rendezte.
 Alkotótársaival Velich Rita jelmeztervezővel, és Horgas Péter díszlettervezővel látványos előadást terveztek. A színpadképet a technika segítségével ( fények és vetítéstechnika )tették látványossá,  megteremtve a darab egzotikus és titokzatos miliőjét.

Kazettáról sokszor hallgattam az ismert áriákat. 
Most végre élőben hallhattam Kolonits Anna előadásában

az éj királynő esdeklő, lányáért aggódó, könyörgő, majd 

látván lánya hajthatatlanságát,  haraggal, bosszúval 

átkozódó alakítását.

Még nem leltem meg a fenti énekes Kolonits Anna videóját, de egy hasonló  előadás módot igen:
Mozart A Varázsfuvola az Éj királynőjének bosszúáriája előadja Diana Damrau "magyar felirat"



  A sötétség és a fény, az értelem és az érzelmek, az emelkedett eszmék és a természeti ösztönök, Sarastro és az Éj királynője ellentétpárjait összhangba rendezni a zene .
Az emelkedett eszmék és az értelem megszemélyesítője Sarastro, akit   Palerdi András alakítása tett emlékezetessé.

Itt két videó Sarastro  F-dúr  áriája  Gregór József előadásában

 és Székely Mihály előadásában

A Taminót Klein Ottokár alakította, hűséges kísérőjét Papagénot az erdei madár befogót Rezsnyák  Róbert. Régen vágyott párját Papagénát Gál Gabi alakította bravúros duettel.

Papagéna és Papagéno duett: Ötvös Csilla és Gáti István előadásában


Pamina áriáját előadja Pitti Katalin



Pamina szerepét Sáfár Orsolya gyönyörű szoprán hangját érdemes kiemelni, majd a három hölgyet :Bakonyi Anikót, Balga Gabriellát és Bakos Kornéliát. 
Továbbá: Öreg papot Kováts Kolos és a három gyermek akiknek fiatal csengő, tiszta hangzása szimbolikus tartalmat üzent. ( Csörgeő Kata, Takács Botond és Bangó Ernest )
A gyermekkar vezetője: Gupcsó Gyöngyvér 
Végül a karmester Kovács János




2015. január 2., péntek

"adjunk magunknak egy próbaévet"

Mondja , Zsótér Sándor  aki az Erkel színházban rendezte a  Carl Maria von Weber operáját, A bűvös vadászt, véleménye  szerint a darab arra sarkallhat, hogy , amikor megvizsgáljuk a bennünk élő árnyoldalt, a bennünk működő irgalmat és kárhozatot és azt, mit nevezhetünk jónak és rossznak.

2014.12.16-án volt szerencsém megtekinteni az esti előadást ezt az évek óta mellőzött romantikus operát három felvonásban, két részletben, német nyelven, magyar felirattal.


Karmester Halász Péter

Ottokar, herceg  Haja Zsolt
Kuno, hercegi örökös jogú erdész Gábor Géza
Ágota, a lánya  Szabóki Tünde
Anci, fiatal rokon Wierdl Eszter
Kaspar, első vadászlegény Palerdi András
Max, második vadászlegény Kovácsházi István
Remete Berczelly István / Kováts Kolos
Kilian, gazdag paraszt Beöthy-Kiss László
Samiel, a fekete vadász Ladányi Andrea

Zeneszerző Carl Maria von Weber
Szövegíró Johann Friedrich Kind
Rendező Zsótér Sándor
Koreográfus Ladányi Andrea
Díszlettervező Ambrus Mária
Jelmeztervező Benedek Mari
Dramaturg Ungár Júlia
Karigazgató Strausz Kálmán
Közreműködik Honvéd Férfikar

Rendkívüli élményként kiemelném: a díszlet egyszerű megjelenését,a szín efektusok használatát.  Aminek segítségével vált a zene és a történet  harmonikus időnként vibráló sejtelmes misztikummá.
Feledhetetlenné vált számomra a Honvéd Férfi kórus  

 Samiel, a fekete vadász Ladányi Andrea alakítása és Ágota szerepében Szabóki Tünde.
buvos1 foto csibi szilvia resize
Fotó: Csibi Andrea

Itt egy kis betekintés:




Theodor W. Adorno: Amiről a Bűvös vadász valójában szól

"Hogy miről szól A bűvös vadász valójában, arról kevés dolog árulkodik olyan pontosan, mint Max mondata: „Esténként gazdag zsákmányt hoztam.” A sorsdráma alatt valódi cselekményként egy archaikus rejtőzik. A sorskényszer, amely azt parancsolja Maxnak, hogy Kasparral bűvös golyót öntsön a menyasszony elnyerése érdekében, abból az időből ered, amikor a férfinak vadászként élelmet kellett a szeretett nőnek szereznie, sőt az élelemmel megszerezni/megváltani. Ami azonban meggátolja a vadászt a zsákmány megszerzésében, nem az ördög, ahogy a szereplők vélik, és ahogy talán a szerzők érthették. Hanem a nagyon titkos keresztényi tiltakozás a pogány zsákmányjoggal szemben, amely bűnbe keveredett életet csak másik élővel cserél ki. Max nem véletlenül énekel arról, ahogy szerelmese néven nevezi: „Bár megfenyegetve, örült a gyilkosnak Agathe szerelmes pillantása.” De ahhoz, hogy Agathe öröme beteljesüljön, a fenyegetésének is be kell teljesülnie. Ez a dialektika értelmében ugyanazon erők által történik, amelyeknek régi jogát meg kell törni. A hajdani természetistenek, kiűzetve egy olyan világból, ahol a vadászok erdésszé háziasítva élnek, gonosz szellemekként térnek vissza, és az ember elpusztítására törnek azzal, hogy visszahívják a zsákmányjog már elmúlt hatalmába. Ezért az, hogy Maxnak egész a végéig egyetlen döntő lövése sem sikerül, nem rossz, hanem jó előjel, és vadászhivatala betöltésének elnapolása semmi más, mint hogy az ő sorsa által a természet démonai megbékíttetnek, és egyben hatalmuktól megfosztatnak. A bűvös vadász az utolsó vadász; az eltévedt golyóval igazából szabaddá „lövi” magát a menyasszonyvásártól és a vér törvényétől."