...kefires lángos, ....

Tüzek Csontos Endre

Kenyérsütés lesz - este jó anyám
elkészíti a kelesztő kovászt
s a november ködhozó hajnalán
gyúrja a tésztát s fénylő homlokát
csókolja a fáradt lámpa fénye.
Felkelek és megrakom a tüzet,
leülök a száraz venyigére
s a lobogó lángokkal üzenek...

Arcom lángol s a kemence mélyén
tűz-istenek csatája kavarog,
ma is látom - felvillan az élmény -
felbomlanak a rendezett sorok,
a csatatéren üszkös tetemek
s az élők rohannak, összecsapnak
és testüket a láng emészti meg,
haragvásukból csak hamu marad...

Nézem őket s szól anyám, elég lesz,
kikaparom az üszköt és hamut,
a tészta már nem tapad kezéhez,
elnyeli mind a forró alagút.
A kenyérvető lapátot gyorsan
húzza ki, ha helyén már a tészta
s nincs vége még, rám szól, most már hozzam,
lángos lesz a tészta maradéka.

Be jó érzés - sül a kenyér, várok,
illatával betölti a házat
s asztalon már a tejfölös lángos,
az udvarról behívom apámat
s némán eszünk, élvezzük friss ízét
óh be pompás, királyi lakoma,
a számban érzem most is, ma is még
és elfeledni nem fogom soha.

"Szőjünk, fonjunk, szép eladó lánynak"

Amint két szál keresztezi egymást, már is a szövést alapozzuk meg. Amikor a hajunkat fonjuk, vagy összekulcsoljuk az ujjainkat, saját magunkon is ezeket a nagyszerű technikákat alkalmazzuk.
Milyen egyszerű és mégis milyen ritkán találkozunk a hétköznapokon a fonállal való szövéssel. Úgy gondoltam ezen a hosszú borús napokon felelevenítem amit ano' gyermekekkel megismertettem és amihez nem kell különösebb beruházás. Talán minden háztartásban található karton doboz és maradék fonal, spárga...?

A fotók beszéljenek helyettem:

Fellépek egy igazi színpadon...

újságolta az unokám és rögtön hozzátette, ugye eljössz megnézni? Természetesen ott volt a helyünk ( a szűk családon kívül nővérem, sógorom és a nagymama társam )múlt hét csütörtökén (17 óra )a Budapest VI.ker. Eötvös utca 10 sz. alatt a Közösségi és Kulturális Színtér nézőterén. A Pető Intézet és ezen belüli az Iskolai Alapítvány rendezett jótékonysági estet. A belépő összegét a gyermekek kirándulására, színház, múzeum látogatás és egyéb foglalkoztatására költik. Az előadásra 30 db tisztelet jegyet is kiosztottak, a szülők saját készítésű szendvicsekkel, sütikkel készültek az árak alapján szerény bevételre számítva. Egy befőttesüveg várta a pénzbeli adományozókat, amely igen csak üresen tátongott, mint ahogy a nézőtér is.

Az üres széksorok...
Ide valahogy a Kiszel Tünde sem akart mindenáron bejutni, mint ahogyan tudomásunkra jutott, hogy Rúzsa Magdi is egy nappal előtte jelezte a távolmaradását..., no sebaj mondogattuk mi felnőttek,mi kibírjuk nélküle, de a gyerekkel mindent meg lehet csinálni? Mint ahogy zuhogó esőben kerekes székes gyerekeket leszállítanak a 15 háznyi távolságban a buszról, mert nem hajlandó a busz sofőr farral betolatni az utcába! A BKV busz természetesen díjazás ellenében tette mind ezt, mivel 2 éve levélben tájékoztatta az iskolát, hogy nem áll módjában felajánlani az iskolának a térítés mentes szolgáltatásukat. Ennyit a keservről!
A műsorban fiatal muzsikusok, humorista és a megasztárból ismert mozgásában korlátozott "reppelős" fiú, a gyerekek mellett a konduktorok, tanárok léptek fel.
A lényeg, idézek az unokám írásából Ő milyen élménnyel tért haza:

Unokám, Erzsikével az édesanyjával,boldog várakozásban, mulatják az időt...

"...a Gáláról….

Nagyon vártam már ezt a napot, főleg azért mert megtudtam, hogy én is fent leszek a színpadon. Felszálltunk a buszra és elindultunk az Eötvös utca felé. Sajnos esett az eső így várnunk kellett míg letudtunk szállni a buszról, Amikor már sikerült bementünk a színházterembe. Itt is várnunk kellett a másik buszra ,ami a többi iskolást szállította. Addig Erika nénivel a magyar tanárunkkal hangoltunk, majd amikor megérkeztek a várva-várt gyerekek, elkezdődött a műsor. A színpad széléről néztem , a fellépőket. Az utolsó előtti műsorszámnál következtem én. Akkor feltoltak a színpadra és elkezdtük a közös éneklést társaimmal együtt. A produkciónk végén nagyon megtapsoltak minket. Nagyon jól éreztem magam...."

Záróként Dés László A zene az kell című dalt énekelték együtt a Valahol Európából...
Megható, szép és igaz...ahogy ezek a gyerekek a jól felkészült tanárukkal időnként be-be csúszó mutáló hangjukkal , könnyeket csaltak szemünkbe.

Fényeske-legyecske...

című mese jutna az eszembe, ha óvó néniként találkoznék ezzel a példánnyal...,de mivel csak a kíváncsiság késztetett arra, hogy válasszam fotó modellként, mert még nem sikeredett soha rovarról jól látható képem.
Nézegetve, viszolygás és undor fog el..., de ez is hozzátartozik az életünkhöz.




Az undor - akár a félelem, a düh, a szomorúság vagy az öröm - valamennyi kultúrában megtalálható, alapvető emóció. A genny, a férgek, a rothadó élelem vagy a guberáló állatok kiváltják a világ minden pontján felismerhető, egyetemes arckifejezést: ráncolt orr, nyitott száj, felhúzott ajkak. Erős viszolygás esetén mindezt torokszorítás, émelygés, sőt hányás kísérheti. Az undor azért alakulhatott ki az evolúció során, hogy visszatartsa az embereket a szennyezett vagy romlott ételek fogyasztásától.

itt



További infó a meséről:

A vityiló

Würtz Ádámra a könyvillusztrátorra emlékezve...

Egyik általam és unokám által legkedvesebb és legforgatottabb könyvének lehetek tulajdonosa.Rongyosra olvastuk együtt, ebből egy pár illusztrációban kimondottan a vers tartalmát láthatjuk a képen. Ezek a rajzok nagyon egyszerűen könnyen érthetőbbé tették a vers értelmezését. Lásd. Ez a malac piacra megy... vagy a Bábel Ábel címűt.
Döntsétek el magatok...




Aki imád enni és meg is látszik rajta, annak ajánlom ezt a nagyon kedves verset...



















































Würtz Ádámról és életműveiből információ:

itt

Egyszer lent, egyszer fent...

magasba vágyó álmaim egy kis része valósult meg, amikor a régi városháza Tűzjelző tornyára felkapaszkodtam. Május elsejétől nyitva áll minden érdeklődő előtt. Óránként lehet felmenni ( 500.-Ft, gyerekek diák és szép korban lévőknek 300.-Ft)
Igaz tavaly nyáron hasonló vágyam már teljesült: mindig mondogattam " én még nem ültem repülőn!..." Régóta ismert kedves barátaim és családjuk társaságaval ez is teljesült, mivel befizettek a Feri-hegyi reptér melletti repülők szabadtéri kiállítására. Ott aztán végig kipróbáltam az összes Tu 150-es stb... kiszolgált gépeket, csak az a szép bárányfelhők hiányoztak.

A középkor polgári építészetének értékes alkotása volt a 1440-es években épült, faragott kő boltozatú, gazdagon díszített ablakkeretű, barokk stílusban megújított Városháza.Ezt a századforduló idején lebontották és 1901-ben hatalmas kora szecesszíós stílusú épületet építettek fellelhető a népi ihletésű szecesszió az ablakok felett a tulipános motívum.
Az udvarbelső árkádívei reneszánsz hangulatot áraszt.No meg a vakolat hiányát:
















A messzi távolban Százhalombatta erőműnek a kéményei láthatók








A régi vészjelző harang amire egy védő agyalt kovácsoltak... sajnos még nem sikerült megtudakolnom a készítőjét.

Citera pengi: körbe, járjad...

Katica, Böske, szedd a lábad!
Lobog a rózsa, rezeda bokra,
tavaszi lázban rezeg a szoknya.
Garai Gábor: Táncdal



Vasárnap délután 15.00 Nemzetiségi Gálaműsor volt a Művelődési Központ szabadtéri színpadán
bolgár, görög, horvát, német, román, szerb, szlovák és magyar együttesek és zenekarok
vettek részt.
Ami különlegességnek számított a Rác népviseletben táncoló gyermekek fellépése. Dicséret illeti a szülőket a ritkán látott népviseletért, amit gyermekük méretére készítettek, ill. varrattak.
Voltak olyan együttesek (német nemzetiségi) akik az új varratott különleges öltözékükben léptek fel. Színük változott , ahogy a napfénye megvilágította, arany-szürkés csillogásban tündökölt.
Nemzetiségi ételbemutatóra messze földről híres sztrapacska főzők érkeztek és látták el a kóstolni vágyókat káposztás és túrós változatban. ( 300.-Ft/adag )
A kirakodó vásár sem maradhatott el.

Búbos vöcsök...

lesen kaptam magam, amikor a hídon megpillantottam a távolban ezt az udvarló párt. Gyorsan visszakerékpároztam a lehető legközelebbi vízpartra, ahonnan ilyen képeket készítettem. Érdekes volt, mert rendszeresen alábucskáztak a víz alá és hosszú ideig nem bukkantak fel.






itt

Virág versek...

Nyári orgona Wieszt Dóra 2007

Nyári orgona
alatt halad az árnyék
virágának bugája
bogár, lepke hajléka.
Táncot járva
zümmög, zizeg,
repked, lebeg.

hajladozik csendesen...

lila szirma varázsa,
zúgó dongó dallama
körbe jár a
pille csápján,
szellő szárnyán

délutáni forróság

árnyékába pillantva
pillangónak hímpora
csillog csak ma
sárgán, kéken,
lilán, zölden

szürkületi homályban

bólogató virága
alatt lépked kismama,
fáradt lába
vonszol "kincset",
lépked, billeg

lenéz megint járdára

ezüsthajú nagymama
kiskocsival haladva
bokros ágra
ránéz, pislog,
kacsint, mormog

hórihorgas öreg bá`

poros talppal ballag ma,
súrolja a lomb alja,
haja szála
szerteszéjjel
görbül széllel

esteledik... orgona

virágának sok szirma
bogaraknak nászágya,
néz a Holdra
lilán, kéken,
sötét éjben


Nemes Nagy Ágnes: Labda — vers

Jó a nyár, jó a tél,
jó az út, jó a szél,
jó a labda – nézd, szalad; –
jó a hold és jó a nap.

Jó a fán a labdarózsa,
mintha fényes labda volna,
jaj! még egyszer elszalad,
elgurul a fák alatt.

Elgurul a labdarózsa,
mint a hold, mint a nap,
fuss utána, elszalad,
hogyha gyorsan elkapod,
tenyeredbe markolod,
s mégse rózsa, mégse hold -

akkor mégis labda volt.

Játékos formatervezők...

Jarosch Imre
formatervező és ötvös
iparművész
itt

Peredy Zoltán
formatervező
itt

közös kiállítását látogattam meg a Keve-Galériában. Szeretem ezt az épületet a maga egyszerűségével, fehér falaival, reneszánsz kőkeretes ablakaival, gyönyörű kovácsoltvas rácsaival.
Időszaki kortárs kiállításoknak adnak helyet és a belépés díjtalan.