2009. október 31., szombat

Halloween örület ?...vagy a töklámpás...



lopta be magát hozzánk. Tette ezt, észrevétlen a maga esetlen vigyori képével. Miért, mert a tök és társai (természetben megtalálható termények ) alkalmas az együtt játszásra, a gyermekek alkotófantáziájuk, kézügyességük fejlesztésére. Minél többféle anyaggal találkoznak annál nagyobb lesz az ismeretük. Az sem felejthető szempont, a gyertyagyújtás aminek fénye varázslatossá teszi a töklámpást.
Elhatároztam kutakodok a töklámpa készítés múltjáról, a Magyar népszokások vonatkozásában, emlékezetem szerint, van Mo-on olyan település ahol a kerítésre helyezik a kivilágított tököt, hogy az éjjel járó, kísértő, ártó szellemeket elijesszék.

Az alábbi téma választást, nem a nyugati őrület népszerűsítésre szántam. Azt megteszi helyettem a média, a negédes amerikás film tucat, ami ránk ontja a Halloeen őrületet, szándékom a más kultúrkörökre jellemző népszokások megismerése.


Október 31-én este rengeteg kiskorú múmia, boszorkány, csontváz és miegymás kel útra, hogy degeszre ehesse magát édességgel. Útjukat világító töklámpások szegélyezik. De hogyan alakult ki ez a szokás, mely egyre ismertebb és kedveltebb Európában és az egész világon?

A halloween eredetét a keltáknál kell keresni. Ők november elsején ünnepelték az újévet; ekkor kezdődött náluk a tél. Úgy tartották, hogy a napot megelőző éjszakán vándorolnak az adott évben meghaltak szellemei a túlvilágra. Mivel féltek az ártó, rosszakaratú szellemektől, hatalmas máglyákat gyújtottak, hogy ezzel mutassanak irányt nekik, állatjelmezbe öltöztek, hogy távol tartsák maguktól őket, illetve állat- és termésáldozatot mutattak be. A tűz körül pedig táncra perdültek.

Másnap reggel a papok szétosztották a parazsat, melyet az emberek hazavittek, hogy beköltözzön otthonukba a fény, és elkerüljék a rossz démonok a házat. A Római Birodalom terjeszkedése következtében (a légiók meghódították a kelták területeit is) déli ünnepek vegyültek az újév ünnepével: Feralia, a holtak emléknapja, és Ponoma, a gyümölcs- és növénytermésért felelős isten ünnepe. A kereszténység térhódításával pedig a pogány ünnepnapokhoz igazították az új vallás ünnepeit, ezért került át idővel a római "szentek ünnepe" is november elsejére.

Ezzel ismét bővült és változott a hagyomány. A cukorkakéregetés szintén keresztény szokásból fejlődött ki: november 2-án a hívők járták a házakat és süteményért cserébe imádkoztak a lakókért. De a boszorkányokat sem lehet kihagyni ebből az egészből. A folklór szerint ők évente négyszer tartottak gyűlést, az egyiket épp halloween napján.

És miért éppen töklámpás világít ilyenkor minden ház ablakában? A monda szerint egy ír férfi, Jack egyszer jól kitolt az ördöggel, ugyanis felcsalta egy fára, melynek törzsére később keresztet vésett, így a sátán nem tudott lemászni onnan, kénytelen volt hát alkut kötni a férfivel. Megegyeztek, hogy Jack lelke nem fog sohasem a pokolra kerülni. Mikor meghalt azonban nem fogadták be a mennyországba sem. Az ördög ekkor egy égő széndarabot adott Jacknek, aki azt egy kivájt répába tette. "Követői" a répát idővel tökre cserélték. Innen ered a lámpások hagyományos elnevezése: Jack O’Lantern.

Az egész szokás és mondavilág az írek kivándorlásával került át az új kontinensre a 19. század folyamán. Onnan pedig visszatér Európába, igaz, kissé átalakulva. Magyarországon is ősz végén egymást érik a tökfesztiválok, mindenki töklámpást készít, a boltok pedig roskadásig tele vannak boszorkányokkal, kísértetekkel díszített zacskójú cukorkákkal. És multikulturális világunkban ezzel nincs is semmi baj, csak tudjuk helyén kezelni a dolgokat.

Mindenszentek, Halloween - vagy amit akartok

2009. október 30., péntek

Visszatekintés...


Szőnyi István: Zebegényi temetés

Kunt Ernő Az utolsó átváltozás című esszéből ( részlet )
A paraszti kultúrának tagjait gyakran érik a halállal kapcsolatos, változatos megformálású, megjelenítésmódú figyelmeztetések: dalok, balladák, mondák, hiedelemtörténetek, mesék, zenei élmények, táncok, szokások, cselekvések, gyülekezések, vizuális ábrázolások stb. formájában. E kifejezések között azonban ritkán találkozunk a tartalom közvetlen, tételes kifejezésével. Például azt a tényt, hogy „minden ember halandó”, ritkán mondják ki – legfeljebb az öregek egymás közt –, de állandóan erre figyelmeztet – s egyúttal ezáltal fegyelmez – például a temető látványa, különösen azon falvakban, ahol a település legtöbb pontjáról jól látni azt. Egy temetésen a legritkább esetben mondják ki azt a tényt, hogy „a megboldogult halála az emberi élet természetes velejárója”, hogy „hozzátartozóinak, az életben őreá utaltaknak mielőbb biztosítaniuk kell megélhetésük új módját”, hogy „a rokonsági, szomszédsági kiscsoportokban fokozott együttműködéssel az elhunytat mintegy pótolni kell”, s hogy „a faluközösségnek ügyelnie kell arra, hogyan alakulnak ennek a csoportnak az újjászerveződési kísérletei, hiszen sikerességük az egész faluközösség belső egyensúlyára hat” – mindezt tehát ilyen tételesen nem fogalmazzák meg, de ezek kifejezésére, megértésére, elfogadtatására irányul az egész hagyományos temetkezési szokásegyüttes.

Érvényes ez a megfigyelés a kultúra legkülönbözőbb területeire is. Például az olyan mindennapi munkaeszköz, mint a kapa vagy ásó, a közismert Ásó, kapa, nagyharang válassza el őket! szólásban, illetve közkeletű szövegek vagy párosítódalok állandósult szövegzáró formulájaként – jelképes értelmet nyer. Azt a kívánságot fejezi ki, hogy az ifjú házasok vagy összeénekeltek új, páros élete hosszú legyen, s csak a halál választhassa el őket egymástól. Ez a szerencsekívánság annyira ismert, hogy eredeti jelentése, illetve az az esemény, amelyre vonatkoznak, rendszerint nem is tudatosul sem a kimondókban, sem a hallgatókban. Az alapjelentés akkor ismerhető fel és érthető meg, amikor valaki részt vesz egy temetésen, s látja, amint a sírba eresztett koporsóra a katolikusoknál szakadatlan harangzúgás közepette hányják a földet.

S hogy ezeket a mindennapos szerszámokat hogyan használják a különös – szakrális – eseménynél, arra példának idézzük a pányoki (Abaúj megye) szokást. Itt ugyanis a sír behúzása után, a koszorúk elhelyezése előtt, a sírásók a friss sírhantra keresztbe fektetik szerszámaikat. A szerszámokból így formált időleges jellel – az apotropeikus, gonoszűző alapjelentésű kereszttel – mintegy lezárják a sírt, így is hangsúlyozva az élők és a halott között immár véglegessé vált elkülönülést.

Az ásónak, illetve az ásásnak más irányú szimbolikus jelentését mutatja az az országszerte ismert, az Őrségben feljegyzett hiedelem, amely szerint halottak napján, illetve hetében nem szabad, sőt tilos ásni, kapálni, szántani, azaz a földet bolygatni. Nyilvánvalóan annak a vélekedésnek analógiájaként, amely szerint a föld nem más, mint a halottak pora, illetve nyughelye. Egy alapvetően földművelő társadalom számára – a külső megfigyelőnek úgy tetszhet – aligha találhatni ellentmondásosabb tilalmat. A mindennapi tevékenység mégis azáltal válik különös jelentőségűvé, jelképessé, hogy egy tilalom a kultúra sajátos területével – a halottkultusszal – szakrális-szimbolikus megfelelésbe állítja. E tilalom révén a mindennapos alapvető gazdasági tevékenység egy sajátos jelentéstartalma nyilvánul meg s aktualizálódik. Mindehhez még hozzátartozik a tágabb kontextus: az a tény ugyanis, hogy a halottak ősz végi ünnepe a termények betakarítása utáni időre esik, mikor már nem bolygatják a földet.

Mindenszentek (november 1.) és halottak napja (november 2.). Az előbbi a katolikusok, az utóbbi a protestánsok számára a halottak emlékezetének évenként ismétlődő nagy ünnepe. Hagyományőrző katolikus vidékeken magát az egész november hónapot is halottak hónapjának tartják, amikor is illő a halottakért misét mondani, s róluk a napi élet során is megemlékezni. Azt a hetet, amelyikbe e hónap második napja esik, protestáns vidékeken is a halottak hetének mondják.

A halottak napja alkonyattól alkonyatig tart, ezért már a hónap első napjának estéjén szokás felkeresni a sírokat. E nap estéjét általánosan halottak estéjének nevezik. Ezen a napon emlékezik meg az élő hívek közössége, azaz a küzdő egyház a szentek közösségéről, azaz a dicsőséges egyházról; a halottakról, a tisztítótűzben szenvedőkről, azaz a szenvedő egyházról. E nap a katolikus egyház számára a saját – élőket és holtakat egybefogó – transzcendens egységének kinyilvánítása. Parasztságunk számára – az egyházi vonatkozásokon túl is – mélységesen átérzett ünnep ez: élők és halottak összetartozásának áhítatos alkalma.*

Napokkal; hetekkel előbb, ahogyan az őszi betakarítási munkák engedik, megindul a készülődés a holtak ünnepére. Falumunkájával, közmunkával kitakarítják a temetőt, elégetik a gazt, a kidőlt, elkorhadt sírjeleket a sírba ássák vagy szintén eltüzelik. A családok hozzátartozóik sírjait felkeresik, megtisztítják a nyáron át elburjánzott gaztól. Helyreállítják a hant formáját. Letisztítják a sírjelet, újrafestik, reparálják.

Odahaza is folyik a készülődés: koszorúkat szereznek be, mécseseket készítenek, vagy gyertyákat hozatnak. Csíkdelnén (v. Csík m.) halottak napján sütik a halottak lepényét, amelyet a szegényeknek szánnak.* A halottak napján – de általában haláleset, temetés alkalmával is – tilos a kenyérsütés a házban. Lepényt, lángost azonban szabad készíteni. Így érvényesült a halottkultusz konzerváló tendenciája, így tartott fenn egy archaikusabb ételkészítési eljárást. Országszerte ismert tilalom szerint a halottak hetében tilos volt kenyeret sütni, mert rossz ízű lenne. A szegényeknek szánt kóduskalácsot, mindönszentök kalácsát, kódustuborékot épp ezért már október utolsó napjaiban megsütötték.

De halottak napján sok az egyéb tilalom is. Elsősorban tilos a földben, a földdel dolgozni, a halottak porát bolygatni. Aki nem tartja meg, az hóttetömet kap. Tilos továbbá varrni, mert minden öltéssel a halottak testét szurkálják, meg. Nem szabad káposztát eltenni, mert megromlik. Nem szabad aprófát vágni, mert a végtagok megbénulnak.

A nap ünnepi része délután kezdődik. Katolikus vidékeken a templomban gyülekeznek a hívek, ahol valamennyien részt vesznek a halottak üdvéért tartott misén. Sok helyütt – így például Szajánban – a templom előterében, a cinteremben várakoznak a szegények. Itt adják át nekik a begyűlők a kalácsot, terményt, lisztet. Gyakran maga az egyház gondoskodik a gyűjtésről és a méltányos elosztásról. A mise végeztével a falu népe a temetőbe megy, nemritkán körmenetben. A Borsod megyei Szentsimonyban egész processzióval keresik fel a temetőt. Mezőkövesden régi szokás, hogy a temető kapuja előtt szinte sorfalat alkotnak a falu és a környék szegényei, rokkantjai, koldusai. A temetőbe menők itt adják oda a nekik szánt kalácsot, tojást, bort, újabban pénzt. Ez alkalommal hívják meg a módosabbak a szegényeket az elkövetkezendő napok valamelyikére: a szegények étetésére. Erre valamelyik délután kerül sor. A meghívottakat főtt étellel, itallal s egy-egy számukra készített cipóval kínálják.

Katolikus vidékeken a temetőben járókat harangszó kíséri. Régen két-három órán át is harangoztak. De hagyománytisztelő helyeken ma is egy órán át szól a harang egyfolytában. Mátraderecskén úgy tudják, hogy míg az élők a temetőben vannak, azalatt a halottak hazalátogatnak. Ezért az otthon maradottak gyertyát gyújtanak az ablakban, tükör előtt, asztalon. A Karancs környékén úgy vélik, hogy a harangszó idején megnyugszanak a tisztítótűzben szenvedők.

Baranyában, Vasban a férfiak egymás után húzták a temetői lélekharangot. Ki-ki annyi verset, ahány halottja volt. A családtagok ünneplőbe öltözve közösen keresték fel hozzátartozóik sírjait. Koszorút, virágot, gyertyát helyeztek részben a sírhantra, részben pedig magára a sírjelre is. Hogy a hantokon való gyertyagyújtás mennyire fontos részévé vált – a katolikusok hiedelemmagyarázatainak átvétele nélkül is – a protestáns falvak halottemlékezetének, azt nemcsak a szokás átvétele, hanem elnevezése is tanúsítja. Hiszen az erdélyi református falvak mindenszentek estéjét világításnak mondják. Amíg elégtek a gyertyák, a felnőttek imádkoztak, az asszonyok a fájdalmas olvasót mondták a sír körül. Felidézték a halottakhoz fűződő emlékeket, vagy éppen egymás gondjairól beszélgettek, hiszen erre az alkalomra az időközben elszármazott, idegenben lakó családtagok is hazatértek, ha csak tehették. Az elődök sírja így egyesítette maga körül az élő utódokat. A magányos idős emberek, asszonyok vagy akinek még friss gyásza volt, ez alkalommal újra elsiratták kedves halottjaikat, fejfájára, sírkövére borulva. Teresztenyén a sír körüli feladatokat elvégezve az asszonyok gyakran gyertyával a kezükben közösen énekeltek, létániáztak. A gyerekek megtalálták a maguk kedvét a lobogó gyertyák bűvöletében, vagy szemet-szájat-orrot mutató, belülről gyertyával kivilágított töklámpással futkostak egymást ijesztgetve a hantok között.

Az erdélyi Mezőség központjában fekvő Széken ma is megtartják a szokást, amely szerint világítás délutánján a helybeli zenész cigánycsaládok együtt – zene- és énekszóval – elmennek a saját halottaikat felkeresni a görögkeleti templom melletti oláhok temetőjébe. Napszállatra érkeznek el a Temetőoldalhoz, a falu református lakosságának nagy temetőjéhez. Itt aztán bandákra oszolva várják a meghívásokat. Régi szokás szerint ugyanis az éven vagy a közelmúltban elhunyt legények, lányok, fiatal házasok sírjaihoz az apa, testvér sorra meghívja a muzsikásokat. Azok ott elhúzzák a halott kedves nótáját, rendszerint valamelyik lassú csárdást. Ilyenkor odagyűl a fiatalság is, s előfordul, hogy el is dúdolják a nótát. Ugyancsak hagyomány, hogy a világítás végeztével valamelyik szeg – rendszerint Fórószeg – táncházában cigánbált tartanak. Erre elsősorban a helybeli cigányság távolabb élő rokonai hivatalosak. Régebben magyarok kevéssé látogatták, ma azonban már a falu fiatalsága is begyűlik a táncra.*

Halottak estéjén országszerte felkeresik a hazájuktól távol elesett katonák, hősi halottak síremlékeit. Mezőkövesden a nagyobb iskolások feladata a jelképes sírok, a hősök sírjainak rendbetétele, díszítése. Az első világháború áldozataiért rendszerint a temetőn kívül, a település főterén, templomkertben álló emlékmű körül gyújtanak gyertyákat, s azt díszítik virággal. A második világháborúban elpusztultakért kevés helyen emeltek emlékművet. Az ő tiszteletükre a temetői feszület körül gyújtanak gyertyákat, virágokat. Mezőkövesden a hősök keresztjének nevezett feszület előtt tüzet raknak, s abba vetik a távol nyugvókért a gyertyákat. Újabban szokássá vált, hogy a második világháború keleti harcterein elhunyt katonák özvegyei a település szovjet hősi emlékművét virágozzák fel, körötte gyújtanak gyertyát. Teszik ezt abban a hitben, hogy talán a távol nyugvó magyar harcosok sírjaira is gondot viselnek az itt elhunyt szovjet katonák hozzátartozói.

Ha az útszéli, határbeli feszületek valamelyikét állító család tagjai élnek, akkor a keresztet is felkeresik e napon, gyertyát gyújtanak rajta. Ez rendszerint a nagylány feladata.

A temetőből hazatérve valamennyi családtag gyertyát gyújt az ablakban, az asztalon. Általában annyi szálat, ahány halottról megemlékeznek. Sőt sokszor az asztal alatt a földön vagy az asztal alsó keresztmerevítőjén. A fekvőbetegek, öregek számára sokszor az ágyuk mellett, kis székre állítják a gyertyákat. A gyertya a halottak ünnepének legfontosabb kelléke. Lángja: a világ világossága. Mátraderecskén úgy tartják, hogy amíg a gyertya ég, addig a halottak is világosságban vannak a föld alatt. Valamennyi családtag összegyűlik az asztal körül, s közösen, fennszóval imádkoznak halottaikért. Az imádkozás kezdetét és végét sok helyütt a templomi harangszó jelzi. Másutt addig imádkoznak, amíg a gyertyák el nem égnek. Mátraderecskén, Mezőkövesden úgy vélik, hogy imájuk alatt halottaik hazatérnek, köztük járnak, csak éppen nem látják meg őket. A házat ez alkalomra rendbe teszik, kitakarítják. Az éjszaka során hazalátogató elhunytak számára sok helyen asztalt terítenek, másutt csak vizet és sót készítenek ki az asztalra vagy az ablakba.

A gyertyát azé használják, mer a gyertyavilág a világ világossága. A gyertyát ennek a jeliben égeti a halottaknak, sőt az világít akkor is neki, mer a világ világossága. Ők mindenszentekkor világosságban vannak. Még a föld alatt is. És amikor kijönnek és mindig világosságba vannak, mikor minden síron annyi világ ég, hogy még kilenc órakor is mindig, még este is, mert olyan sokáig ott égnek.
(Mátraderecske, 1974)

A halál továbbra is megismerhetetlen marad. Az élet azonban megismerhető. A halál kihívása életünk egyszeriségére, megismételhetetlenségére figyelmeztet bennünket. Ennek tudatában kell megbecsülnünk sorsunk, minden megélt pillanatunk értékét. Erre int bennünket végsősoron A halhatatlanságra vágyó királyfi című székelyföldi népmese is.

V. rész
A megismerhető és a megismerhetetlen

2009. október 29., csütörtök

Egy ember aki tudja, hogyan kell "harangot önteni"...!

Nem véletlen idéztem, Ancsel Éva: Hogyan kell harangot önteni? c. sokunk által ismert és kedvelt írását. Ahogy a kisvárosról készült fotókat nézegettem, kíváncsivá tett az a tény, hogy a három épület tető felújítója egy és ugyanaz. Ki is lehet ez az ember?
Ő,Ócsai Sándor a tornyok mestere. Talán, beszéljenek helyette munkái és ars poétikája.


A tornyok mestere



















2004: Ráckevei református templom tornyának felújítása


















Vámház – Árpád híd lábánál 1930-as évek közepéről származó neobarokk épületet Sebestyén Artúr építette.

Ráckevei hídvámház tetőzetének rekonstrukciója
















Ráckevei római katolikus templom tornyának teljes rekonstrukciója

2009. október 28., szerda

"Lélekben hatéves szeretnék lenni..."

mondja: Kormos István:
(részlet)

– Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban úgynevezett gyerekköltészetet olvastam volna; a János vitéz és a Toldi voltak kedvenc olvasmányaim, Petőfi és Arany ezeket nem gyerekeknek írta. Később persze megtudtam, hogy a magyar költészet nem fogadja be az úgynevezett gyerekverset, alacsonyabb színvonala miatt. Az elmúlt húsz-harminc évben azért valamiféle jó fordulat következett be, hiszen jelentős nagy költőink írnak gyerekeknek.
– Önnek van konkrét mércéje a magyar lírában?
– Azt hiszem, hogy amit én gyerekköltészet címén műveltem az elmúlt húsz évben, az az Arany Lacinak című Petőfi-versből indult ki. Versben írom a meséimet, de gyerekverset alig írtam, és a legismertebb könyvem, a Vackor is az Arany Laci formajegyeit viseli. Ha én ma gyerekköltészetről hallok, természetesen Weöres Sándor jut az eszembe. Nem tudják a mai gyerekek, milyen szerencséjük van… Ő nemcsak költője, de zeneszerzője, térképírója, s egyáltalán mindenese a magyar irodalomnak.
Kormos István


Vackor búcsúzik az óvodától, és iskolába megy
(részlet)
Hol
volt,
hol nem,
messze, messze,
volt egy boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
Vackor nevű
kicsi medve,
nem is medve,
csak egy apró,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.
Még most is a fülembe cseng Márkus László hangja, ahogy az esti TV mesében mesél Vackorról "...Hej óvoda, óvoda ki a csuda jár oda!..." vagy "... fára mászni volna jó..."

2009. október 26., hétfő

Őszi csöndben ...

ülnek a horgászok...Várnak, várnak türelemmel...Ez a kép fogadott a tegnapi kerékpározásom közben. Jó volt kint lenni. Mikor útnak indultam 10 óra lehetett, kissé borús, szürke idő volt, hamarosan tartós napsütésre váltott. A kedvem és nem csak az enyém hanem a horgászoké is kikerekedett. Hiszen bokáig érő vízben álldogálva, üldögélve várták a nagy kapást.No erről mindjárt egy Romhányi vers jutott az eszembe.

Romhányi József - Hal-dal
Egy pontyporonty s egy kiscsuka kiúszott a nádhoz,
hátha e kis kaland finom vacsorát hoz.
Meg is láttak ott egy ingerlő csalétket,
mely a parton ülő horgászban ért véget.
- Bekapom! Ez finom falat!
- mondta volna a víz alatt
a ponty, hogyha
a pongyola
természet nem teszi némává a halat.
- Csak kapd! - biztatta volna menten
a közismerten
rosszmájú csuka.
- Csak a
végén meg ne bánd,
mert a horgász veleránt!
- És ha kiránt?
Kis hal iránt
irgalmas a rendes pecás,
s még nem vagyok negyvendekás.
- Sületlenség! - szólt a márna.
- Ki lenyelné, pórul járna,
mert aki bekapja az ellenség horgát,
annak bizony elvágják a torkát.
- Ugyan menj a víz alá! - förmedt rá a ponty -,
ilyen olcsó közhelyeket nekem ne is mondj!
Be is kapta a csalétket sebtiben,
aztán kisült az igazság. Tepsiben.

Ady Endre: A túlsó part

Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is kell tán.
Bemegyek és megfogom a kezét
Ablakhoz viszem s megmutatom:
Idevilágol a túlsó part.

Túl a Dunán leányok siklanak
S bánt e forróság
Ez asszonyság, ez a minden-szabad,
Ez az elérés és ez a jelen:
Idevilágol a túlsó part.

Hallga csak: hajós tülköl s Ő zokog,
Be, bolond nászéj
S a vérük a vérük búgva lobog
Nekik (kislyányok, várakozók):
Ide világol a túlsó part.

Az Árpád-híd ami Ráckeve várost összeköti
Árpád híd


A távolban a ref.és kat. temlom tornyok

Palya Bea

Tegnap este egy francia filmet néztem a TranSzylvánia címmel a Mtv-n. Érdekes, igazi művész film volt. Megosztó véleményekkel illették, de nem vagyunk egyformák. Engem érdekel olyan emberek életfelfogása amely eltér az enyémtől, de van benne közös is mint pl.: szeretet, bánat, emberi érzések, szenvedély...stb
Maradandó élményként fog visszatérni Paly Bea betétdala... Ő egy igazi kristály a palettánkon...Bizony! Büszkék lehetünk rá, mert eredetiségével kedvelt és elismert a nagyvilágban és szűk hazánkban. Én, Őrá szavaztam a PP-re.



Palya Bea - Tchiki tchiki (Transylvania) video

2009. október 25., vasárnap

"Az édeskömény ... kellemes melegséget és jó vért ád, jó emésztést okoz"

- mondja Szent Hildegárd, és azzal folytatja, hogy haszonnal lehet más növények mellé adni gyógyszerekben. Önállóan is hasznos, ha a növényt vagy a magját naponta éhgyomorra fogyasztják, "csökkenti a rossz nyálkát és a rothadásokat, elnyomja a lélegzet kellemetlen szagát, és a szemeket tisztán látóvá teszi". Ha a beteg gyomrából kell a rossz nyálkát kiűzni, az édesköményt kétszer annyi lestyánnal és csalánnal kell összekeverni, és liszttel vagy kenyérrel ebből "ételt készíteni". Melankólia ellen a pépesre tört édesköménnyel kell a beteg homlokát, halántékát, mellkasát és gyomrát bedörzsölni.



Egy univerzális receptet érdemes szó szerint idézni: "Vegyen az ember édesköménymagot, fele annyi galangagyökeret, a galangagyökér felényi boszorkányfüvet és annak felényi hölgymált, együtt törje ezeket porrá és szűrje át egy kendőn, és néhány órával ebéd után szórja ezt a port meleg, de nem forró borba és igya meg. És ez a por az egészséges embert egészségesen tartja, a beteget azonban megerősíti, rendben tarja az emésztést és erőt kölcsönöz, jó és szép arcszínt ad, és minden embernek használ, ha megeszi, függetlenül attól, hogy egészséges avagy beteg".

KLASSZIKUS RECEPTEK

Dioszkoridész szerint "A édesköményt görögül Marathron-nak, latinul Foeniculum-nak hívják. Füve vagy magjai árpakásával megéve vagy főzete megiva jó a vesék és a hólyag bajaira, mivel hajtja a húgyot, borban megiva is jó. Jó kígyómarásra és hajtja az asszonyok hószámát. Hideg vízzel megiva enyhíti a gyomor émelygését és forróságát lázas betegeknél. A gyökere megtörve, mézzel tapaszként feltéve gyógyítja a kutyaharapást. Az édeskömény szárának és leveleinek nedvét kipréselik, napon megszárítják és a látást élesítő gyógyszerekhez adják. A friss, zöld magok nedvét is kipréselik, az ágakét és levelekét is, ugyanarra jók. A gyökerekből is nedvet préselnek, amikor a levelek kezdenek kifejlődni. Hispániában napnyugta felé eső része mézgához hasonló nedvet ereszt magából, mivel a lakosok középen megvágják a szárat, amikor virágzik és tűz fölé is tartják, hogy a forróság miatt annál könnyebben izzadja ki a mézgát, mely szemgyógyszerként a nedvnél sokkal erősebb."

Plinius elsősorban szemgyógyszerként írja le: "Az édesköményt az tette híressé és azt tartották róla, hogy az a kígyó amelyik megízleli, levedli a régi bőrét, sőt leve még a látásukat is javítja. Ennélfogva arra következtetnek, hogy az édeskömény levével el lehet mulasztani az emberi látás homályosságát. A nedvet a szár rügyezésekor gyűjtik, a napon megszárítják, majd mézzel kenőcsot készítenek belőle."

Most találkoztam ezzel a növénnyel először ilyen formában. Amikor a levelét megdörzsölve az unokám orra alá tartottam, hogy szagolja meg azt mondta rá, hogy -negró szagú. Nekem az illatáról a kanalas gyógyszer jutott az eszembe...

Gumósédeskömény-saláta
1-2 édeskömény gumó, ecet, étolaj, citromlé, só, cukor.
Az ecetből, az étolajból, a citromléből, a sóból és a cukorból salátalevet készítünk. Ebbe tesszük a megmosott és vékony szeletekre vágott gumós édesköményt, majd 1 órára a hűtőszekrénybe tesszük és így fogyasztjuk. (A saláta készítéséhez az 1-2 napig tárolt gumóskömény a legízletesebb.) A gumóskömény-salátát más zöldségekkel vegyesen is készíthetjük.

édeskömény

2009. október 23., péntek

Katica ...a hétpettyes...

keresi a védett helyet ahol a telet átvészeli.
Játszottam, kipróbáltam, kikísérleteztem a kép nagyítási lehetőséget. Így sikeredett!
sk.fotó

sk.fotó

sk.fotó

Itt pedig rengeteg inf.:

katicabogar

2009. október 22., csütörtök

De jó a dió, fütyül a rigó...

Vidám dala száll, élni jaj, de jó.
Gyere, te rigó, itt van a dió,
Héja ropogós, bele csuda jó.

sk.fotó

című dal jut az eszembe, ha diót látok vagy az alábbi vers amit játékos kézmozdulatokkal játszottunk megannyi gyermeksereggel.

Csoóri Sándor: Dióbél Bácsi
Ki lakik a dióhéjba?-
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja,
és cammogva előmászik
vén Dióbél bácsi -
csak a szád
tátsd ki!
Hamm!
sk.fotó
Létay Lajos KÉT DIÓFA

Udvarunkon két diófa
nőtt volna, ha megnőtt volna,
de csak egy van, de csak egy nőtt,
csak egynek a szára lett zöld,
a másik már rég kiszáradt,
nem sarjadt fel diófának,
cifra nyelő kis bicskámra
panaszkodik gyönge ága,
gyönge törzse erre tört le,
pedig anyám tette földbe,
bár édesanyám akarta
árnyat nőni az udvarra,
déli árnyat, esti csendet,
hol a vén majd megpihenhet -
nem engedtem, hogy megnőjön,
hogy pihenő árnyat szőjön,
azt gondoltam, szebben szól a
fűzfasípnál a diófa:
lemetszettem, kótya gyermek,
diót csak az egyik termett -
mégis annak árnya hull rám,
kit levágtam, az borul rám,
az bólingat délben estét,
anyám innen nézeget szét:
nem szól, néz csak, egyre hallgat,
mégse hallik nessze gallynak,
zöld gallynak, hogy odahajlón,
hűst legyezhetnék az arcon...
Udvarunkon két diófa
nőtt volna, ha megnőtt volna,
de csak egy van, de csak egy nőtt,
csak egynek az ága lett zöld,
egyikről már ettem diót,
a másiknak hangja se volt,
s ha lett volna, úgysincs már meg,
én se vagyok többé gyermek -
hej, diófa, hej, diófa,
be szomorú lett a nóta!

2009. október 21., szerda

"vízen járó gyíkról, a barna baziliszkuszról..."


A baziliszkusz olyan mesebeli lény, amely a kakas, a sárkány és a gyík keveréke. Kinézetre a kígyóhoz hasonlít, fehér diadémjellegű folttal a fején, amelyet gyakran koronának ábrázolnak. Sokszor ábrázolják hatalmas sárkánygyíkként is. Nevének jelentése „kis király” görögül. A valóságban létező baziliszkusz egy nagyobb méretű gyík, ám mérete ritkán éri el az egy métert.

A mesékben és egyéb kultúrtörténeti forrásokban mint ártó teremtmény bukkan fel. Tekintete halálos, a lehelete mérgező. Elpusztítani a saját tükörképe által lehet. Első leírásával Pliniusnál találkozhatunk a Naturalis historia című természetrajzi enciklopédiájának VIII. könyvében, amely szerint Lybiából származik. A korabeli bestiáriumok szerint egy varangyosbéka által kiköltött idős kakas tojásából kel életre.
A Bibliában az ördög egyik megtestesítője, a bűn, főleg a luxuria szimbóluma. Azonosítják a halállal is, főleg az olyan veszélyekkel és betegségekkel, amelyet nem lehet rögtön észrevenni. Például a szifiliszt a baziliszkusz mérgének nevezték a középkorban. Kapcsolatba hozták a szemmelveréssel, amelyben közrejátszhatott a kígyókra jellemző bénító tekintet is; az alkímiában a tűzzel, amely az anyagok átalakulása előtt lép fel; a lutheránus irodalomban a pápasággal. A pszichológiában Carl Gustav Jung nyomán a baziliszkusz pusztító tekintete a tudattalan erejét szimbolizálja.
Inf.: wikipédia
Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben honos, a gyíkokhoz tartozó baziliszkuszok meglehetősen furcsa lények. Tekintetük ugyan nem halálos és a leheletük sem mérgező, mint a legendák baziliszkuszainak, de több különleges tulajdonsággal is magukra vonják a figyelmet.
A gyíkok úgy teszik "üzemképessé" magukat minden nap, hogy a napon sütkérezve melegítik föl a testüket. Ilyenkor rendkívül könnyen áldozatul eshetnek a ragadozóknak, például ragadozó madaraknak, kígyóknak vagy az esőerdőben vadászó emlősöknek. Az evolúció folyamán azonban a baziliszkuszok egyedülálló menekülő mechanizmust fejlesztettek ki. Beugranak vagy belepottyannak a vízbe, majd átszaladnak azon. Innen kapták becenevüket:
Jézus-gyík vagy Jézus Krisztus-gyík.


A gyík hosszú, vékony lábujjait alulról különleges pikkelyek fedik, amelyek segítik a légbuborékok kialakulását. A kutatók korábban megállapították, hogy a baziliszkuszok jelentős oldalirányú erőket is létrehoznak, miközben öles léptekkel szaladnak. Ezek az erők segítenek abban, hogy fölegyenesedve maradjanak.
inf.:http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20091014-megfejtettek-hogyan-szalad-a-vizen-a-baziliszkusz.html
Ajánlat: tekintse meg a vízen szaladó baziliszkuszt a National Geographic egy korábbi videóján>/a>

2009. október 20., kedd

"faleveleken dérré kegyetlenedik a harmat,..."

Miért pont ezt a pár szót ragadtam ki a versből? Szerintem,jól érzékelteti, ahogy a természet átfordítja, átszínezi érzéseinket és környezetünket.


SZILÁGYI DOMOKOS: ŐSZIRÓZSÁK

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik el a fáktól a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.

2009. október 19., hétfő

Birsalma őshazája Örményország


Az Almafélék alcsaládjába tartozó (Pomoideae) birsalma (Cydonia oblonga provar
maliformis) a Mediterránon is meghonosodott, de eredeti őshazája Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Irán, Turkesztán, Szaud-Arábia, Irán. Az alacsony bokrú változatát díszítésre és élő sövénynek használják. Kinevelt változata a birskörte, birsalma. A birsalma jókora almaméretűre is megnőhet. A birsek a kései gyümölcshöz tartoznak. Illatuk, zamatuk, különleges. Télire hűvös helyen tárolva hónapokig is elállhat. A görögök és a rómaiak is kedvelték gyümölcsét. Manapság Argentína évi
20.000 tonnát termel belőle.

Birs, Birsalma

A birs utóérő gyümölcsfaj, így a klimaktérikus légzés elején szedett gyümölcsök tárolhatók legjobban, a később szedett gyümölcsök gyorsan foltosodnak, esetleg a foltosodás már a fán felléphet.
A birs gyümölcsét nyersen ritkán fogyasztjuk, a feldolgozóipar számára viszont értékes nyersanyag. Készíthető belőle ivólé gyümölcszselé, befőtt, kandíro-ott gyümölcs és birsalma sajt.
A birs a természetes pektinelőállítás fontos alapanyaga.

A birs értékét az almánál nagyobb vitamintartalma és magas pektintartalma adja. A pektin nagy szerepet játszik a szervezet méregtelenítésében, megköti a káros anyagokat. Gyulladáscsökkentő hatást fejt ki az emésztőszervekben, ezért gyógyászati szempontból is jelentős gyümölcsfajunk.
A birs fajták nagy részét több száz éve termesztik.
Napos, meleg fekvésben fejlődik a legjobban, szereti a kissé meszes, nedvesebb talajokat. Alacsony törzsű fává vagy bokorfává nevelhető.
Termését az egyéves hajtások végén neveli, ezért metszeni nem szabad. Termése általában október első felétől szedhető.

Berecki bőtermő birs

Származás és elterjedés.
Az egész világon ismert magyar fajta. Az alapfajtát Félegyházán 1883-ban találták, és Bereczki Máté, a nagy pomológus nevét viseli. 1995-ben lett árufajta.
Az addig Bereczki néven szaporított birsfajtának nincs köze az eredeti fajtához.
Idény és típus. Közepes vagy kései érésű, szeptember végén - október elején szedhető.
Gyümölcs és áruérték. Gyümölcse nagy vagy igen nagy, 300-500 g közötti. Széles körte alakú, legszélesebb középtájon, a csésze felé kevésbé bordázott. Fedőszíne aranysárga, erősen molyhos.
A legízletesebb és legillatosabb birsfajta. Ipari feldolgozásra alkalmas.
Jól tárolható januárig.
Hajtásrendszer. Középerős növekedésű, felfelé törő hajtásokból álló félgömb alakú sűrű koronát nevel.
Termőképesség. Korán termőre fordul, a korábban Bereczki néven szaporított fajtánál jóval többet terem.
Ellenállóképesség. Korán fakad, ezért fagykár érheti.
inf.http://kert2001.freeweb.hu/birs.htm

Birsalma sajt

Megmossuk, megtisztítjuk a birsalmát. A csumáját, a hibás részeket kivágjuk. A héját nem kell lehámozni. A megtisztított mennyiséget megmérjük. Bő vízben feltesszük főni. Egy másik lábosba előkészítjük a cukrot és a vizet a következők szerint: amennyi kg a megtisztított birsalma, annyiszor 80 dkg cukorra van szükségünk.



Öntsünk a lábosba minden kg cukorhoz 2 dl vízet. Ezt addig főzzük, míg a lábos szélén kristályosodik a cukor. Közben a megfőtt birsalmát szűrővel kihalásszuk, lecsepegtetjük és mixerrel simára keverjük.


Beleöntjük a jól kifőtt cukorszirupba, és felforrástól számítva 17 percen át keverve főzzük.
Ne tovább, mert a zselésedési hajlama romlani fog!
Az elkészült pépet üveg, jénai illetve porcelán edényekbe, tányérokba, tortaformába öntjük. Az edényeket előtte vizes kézzel megnedvesítjük. Amikor a massza kihűlt és megszilárdult, kiborítjuk és deszkára kiterített konyharuhán hagyjuk tovább száradni. Időnként megfordítjuk (érdemes szobában szárítani, hogy hamarabb szikkadjon). Amikor már elég száraznak találjuk, fogyasztható.
A receptet, már egy évvel ezelőtt kipróbáltam nagyon jó! Ezen az oldalon találtam:www.communio.hu/plebania/konyha/birsalma.htm , most viszont nem lehet megjeleníteni.

2009. október 17., szombat

Mit főzzek ma ? Háromfogásost...?



Sokszor elhangzik ez a mondat a családoknál. Mi legyen ami tápláló, olcsó és mégis finom. Kutakodásaim a régi magyar étkezési szokások között az alábbi heti étrend feljegyzését találtam.

A 19–20. században széles paraszti rétegek nem fogyaszthattak annyi húst, hogy minden „húsevőnapra” valóban jutott volna. Ilyen körülmények között a heti étrend működésének feltétele, hogy jellegében eléggé elkülönülő ételekből álljon az az ételállomány, amiből válogathattak. Ilyen volt a leves-főzelék ellenében a főtt tészta, a tésztaevőnapok névadója. Húsevőnapon leves-főzelék szükség esetén hús nélkül is szerepelhetett. A heti étrend intézményének jellegzetes hiánya a keleti magyar nyelvterületen részben bizonyára az ottani egyfogásos főétkezésekre és a főtt tészta fogyasztás mérsékeltebb voltára, helyenként teljes hiányára vezethető vissza.

A hét napjain szokásos ételeknek többnyire csak jellege volt kötött, azon belül szabad választást engedve. Reguly Antal a 19. század derekán a Fülek környéki nógrádi palócoknál a következő heti étrend változatot rögzítette (1857/1975: 113):

vasárnap leves reszelt tésztával
káposzta „öregen” (főzelék); ha van, disznóhússal
hétfő bableves
„sürüborsó” vagy kiszaggatott lisztpép („bukta”), illetve főtt tészta („haluska”) valamelyike

kedd krumplileves
káposzta „öregen”; ha van, disznóhússal
szerda „ázalékleves” (borsó, lencse vagy káposzta)
főtt tészta (metélt, „gége” vagy „haluska”)
csütörtök rántott leves tojással
káposzta „öregen”; ha van, disznóhússal
péntek bableves
főtt tészta („laska”, „gége”)
szombat lencseleves
zsíron sült krumpli


Végül egy lakodalmi étlap...

Az Újdonnan új vőfény kötelesség c., 1793 után megjelent anonim váci vőfélykönyv ételsora ez volt:

1. marhahúsleves

A Marhahús felett
Ha levét megettük,
Jóízűn hörpöltük,
A húsát is együk meg.
Mert a lév csak korog,
Hasban húsért morog,
Még keveset hizlalt meg.
Messük hát a húsát,
Vessük el a csontját,
No, Muzsikus, most húzd meg.
2. főtt marhahús a levesből, tormamártással

3. káposzta disznóhússal

4. húsoskása, rizsből, baromfival

5. becsinált, savanyú – (baromfival)

A főtt Tyúkokat bevivén
Ma, hogy úgy kergették,
Ölték s mellyesztették
A nyomorult Tyúkokat,
Kínzották, sütötték,
Fazikakban főzték
A szegény Kakasokat,
Mind elrémülének,
S belénk készülének
Bújni, tátsuk hát szánkat.
6. főtt disznófej tormával

7. édes köleskása

8. pecsenye

9. sült tészta

Érdekes menüsor, az étkek nagy részét bizony még ma is szívesen elkészítjük mint pl.: savanyított káposztából készült ételek, a pecsenye,a főtt marhahúsleves.
Talán a főtt disznófej tormával már nem tartozik az ünnepi étrend közé.


A Káposztára
Ez az Országunknak,
Szép Magyar Hazánknak
Dicsőséges Címere.
Aki eztet eszi,
S gyomrába beteszi,
Lészen egészségére.
Óh áldott káposzta!
Áldott, aki hozta!
Méltó a dicséretre.

Viszont az étlapunkról nem hiányozhat a szülinapi, esküvői házilag készült torta sem. Mi ezzel tudunk olcsóbban örömet okozni egymásnak. - unokám gyakran kérdezi hétvégén- Mi lesz a desszert? ( Egész héten menzás ételt fogyaszt az iskolában )Valami finomság mindig kerül az asztalra, mint ez a ( mogyoró: saját gyűjtésű, pörkölésű ) lukas torta. ( szülinapos )


















LAKODALOM

2009. október 16., péntek

Háry János...


című Kodály opera ősbemutatója 1926-ban. Évfordulója tiszteletére emlékezem, s teszem privát megjegyzésemet: valahogy nincs reflektor fényben, szinte nem is hallani róla, nekem Kodály Zoltán munkássága jelen volt tanulmányaimban, minden napi dalos-énekes életemben. Nagyobb tisztelettel adóznak a Japánok, módszereit nem nélkülözik a zene tanulásnál.
Háry János c. opera szebbnél szebb népdalai Kodály gyűjtésének eredménye pl.: Sej Nagyabonyban..., Felszántom a császár udvarát...,v A Tiszán innen Dunántúl...



Háry János magyar mondabeli mesehős. Garay János 1843-ban írt róla elbeszélő költeményt Az obsitos címmel. Ebben a kiszolgált huszár, Háry János, mint a magyar nép vágyait valóra váltó császári katona jelenik meg, aki részt vesz az európai háborúkban és hőstetteket visz véghez. Kodály Zoltán 1926-ban zenésítette meg a költeményt. Négy kalandba sűrítette a cselekményt. Háry János, a magyar nép fia, vitéz katona, aki a jó sorsban is hű marad hazájához. Háry történeteivel elszórakoztatja hallgatóságát, lódításait azonban humorosan, a mesemondás nagyvonalúságával és szeretetével hallgatjuk. Mindkét alkotás a magyar nép 18. és 19. századi életét mutatja be. De Kodály csodálatos népdalföldolgozásai már nem a nagyot mondó mesehős világát, hanem a magyar zene évezredes hagyományait idézik föl és küldik üzenetként a kései korok hallgatóságának is.

Szegény vagyok, szegénynek születtem...
2007 Szeged Tokodi Ilona előadásában


video

2009. október 15., csütörtök

Beszédfejlődés...

A napokban olvastam Haway blogját és csodálkozva olvastam gyermekei kisgyermekkori, szóhasználatát.
Gyermeknyelv
Utána olvastam és a korai beszédfejlődés Bácsi János tanulmányaiban véltem felfedezni a miértjét.


Minden csecsemő 10-nél több de 100-nál kevesebb fonémából (jelentés megkülönböztető hang ) választja ki anyanyelve hangkészletét, s először ezeket gőgicséli. Az édesanya beszédét már érzékeli a magzat az anyaméhben. Francia pszichológusok kísérletekkel bizonyították, hogy a néhány hetes csecsemők intenzívebben szopják a cumit, ha anyanyelvű szöveget játszanak nekik magnóról, mintha idegen nyelvűt. Sőt a gyerekek 3-4 éves korig olyan beszédhangokat is meg tudnak különböztetni, amelyet szüleik már nem.

Ha egy csecsemőnél súlyos halláskárosodás vagy süketség áll fenn, akkor nem lesz képes a beszédhangok észlelésére (a fonológiai komponens szelektív vesztesége), de ez nem jelenti azt, hogy egy „jelelő” nyelvet ne tudjon elsajátítani, azaz a grammatika szelektív megőrzést mutat, mivel a „jelelő” nyelvnek is van „morfológiája”( alaktalansága ), „szintaxisa”( a szavak szószerkezetekké és mondatokká kapcsolódása ), szementikája ( jelentéstana )pedig meg kell hogy egyezzen a természetes nyelv szemantikájával.

Egy-egy természetes nyelv eddigi élete során kb. 1 millió tartalmas szót, hozott létre. Tanulnunk kell, de sérülésmentes fejlődés során semmilyen nehézséget nem okoz egy gyermeknek ez az elképesztő teljesítmény. A szótanulás általában az első életév táján kezdődik el, s életünk végéig tart.

A tudósok évtizedek óta feljegyzéseket készítenek a gyermekek első szavairól. E feljegyzéseket összevetve azt tapasztalhatjuk, hogy a világ bármely nyelvén megszólaló gyermek első szavainak jelentése kísértetielyesen hasonlítanak a többi nyelven megszólaló gyermekek első szavaihoz. Ezek a szavak nagyrészt tárgyakat neveznek meg, ezen belül: a) ételeket, b) testrészeket, c) ruházatot, d) járműveket, e) játékokat, f) állatokat és g) embereket. Egy másik részük: cselekvéseket, mozgásokat, tulajdonságokat. És van még egy csoport, amelyeket rutinszerűen használnak a társadalmi érintkezésben. Pl.: igen, nem, szia.

Szerintem a fent említett esetben a játékos fonémából, hangképzésből, végtelen variációt alkottak és éltek a szójátékkal, használták a mindennapi életükben. Bizonyítja ,a nagyon kevés az általunk felismerhető hangutánzószó a felsorolásból.

Tizennyolc éves korára egy átlagos középiskolát végzett ember 45.000 szót ismer! Ez azt jelenti, hogy egyéves korunktól napi 10 szót, azaz minden ébren töltött 90. percben egy új szót kell megtanulnunk érettségiig.

Hogyan vagyunk képesek ilyen szómennyiség elsajátítására? Különösen nehéz a kérdésre válaszolni akkor, ha elfogadjuk, hogy a szó végletekig sűrített szimbólum, amely jelentésén egy közösség minden tagja ugyanazt érti. Bár a használat során még az egyjelentésű szavak is kerülhetnek olyan értelmezésbe, hogy használatuk nem az eredeti jelentést hordozza. És azt se felejtsük, hogy memóriakapacitásunk véges.

Gyakorlatban találkoztam már sok sok hangutánzó gyermekek által szívesen használt több értelmű szavakkal pl.:tü-tü, lehet ez autó hangutánzása, de jelentheti azt hogy inni kérek, vagy alvó állatkát rongyot, párnacsücskét kéri stb...

Valószínű, hogy a szavakat - legalábbis egy idő után a már meglévő tudásunkat felhasználva tanuljuk és tároljuk, vagyis egy új szót jelentéseire bontva úgy építünk be mentális lexikonunkba, hogy hozzákapcsoljuk a már ott tárolt ismereteket tükröző szóanyag jelentésihez.

Ezt a tanulási folyamatot a következő ábra próbálja szimbolizálni:

2009. október 13., kedd

Ültessünk ginkófát! 200 millió éves élő kövület.

Szerencsére van olyan ember aki ezt a komolyan is vette. A szomszédom kertjét, ilyen ginkófa ékesíti. Levelét gyógynövényként használják.


Tarr József
A GINKÓ

Az irodalom és a képzőművészet tükrében


Kínában már évszázadok óta költőket és illusztrátorokat ihletett meg a különös fa.
Európában J.W.Goethe (1749-1832) a nagy német költő a heidelbergi kastély parkjában figyelt fel a páfrányfenyőre. A természettudományok iránt érdeklődő (növény és ásványgyüjtő) költő figyelmét megragadták a különös falevelek.







Goethe rajnai utazásai (1814-15) előtt olvasta Háfiz (1320-89) perzsa költő verseit, melyek akkor jelentek meg német fordításban. A versek nagy hatással voltak rá és rokonságot vélt felfedezni a keleti költészettel. Keleti mintaképek nyomán öntötte költői formába rajnai utazásai élményeit. Legszebb szerelmesverseit ihlette akkor az a költői és lelki kapcsolat, mely közte és Marianne Willemer (1784-1860) között szövődött. Keleties hangulatú verseiben a költő "Hatem" álarcában szólal meg, mig Marianne "Sulejka" néven lett a versek hősnője. Marianne néhány versével részese is lett Goethe "West-östlicher Diwan" (Nyugat-keleti divan) címen kiadott versgyüjteményének. (Divan eredeti jelentése: tanács, gyülekezet, átvitt értelemben versgyüjtemény, antológia.) A távolkeleti fa kétkaréjos levelei és tűszerű erezete a költő szemében a barátság szimbólumának tüntek és ez vers megírására késztette.

Ginkgo Biloba

Napkeletről jött a fája,
és most itt kertemben él.
Sejtelemmel nézek rája,
titkot kérd e falevél.

Egyetlenegy teremtmény-e
mely megosztá önmagát?
Vagy egy választott pár lénye
lett eggyé e lombon át?

Verseimben leltem választ
erre, mélyet és nagyot.
Érezhetted bennük már azt:
egy s mégis kettős vagyok.

Harsányi Zsolt fordítása


E keletről gondjaimra
bízott fának levele
a tanult főt okosítja,
titkát fejtvén vele.

Egyetlen élő levélkét
látunk kettéválva mi?
Vagy kettőt, mik eltökélték:
egynek fognak látszani?

E kérdésre, mit megoldott
elmém, választ így adok:
nem sejteti-e dalom, hogy
egy s mégis kettős vagyok.

Kálnoky László fordítása

2009. október 11., vasárnap

Gombás fotók...,vers...

...a mozdulatlan szépségek, jól tűrték az én kíváncsiságom. Szerettem volna kipróbálni, a gépemmel milyen közeliket tudok készíteni. Örömöm leltem benne, igaz a térdeplés v. térdepelés ( melyik a helyes?)nehezen ment, de az érdekes megközelítés a gombákról és róluk készült fotók eredménye úgy érzem megérte.
A fényviszonyok különböző irányból:

- fentről, napnak félig háttal, válltól balra.
-félig oldalt,napfény balról oldalról.
-oldalról,( teljesen a földre téve a gépet ) fényviszonyokkal szemben a gombák színe megváltozott pedig ua. mint az első.
-félig fentről, a nap fénye jobbról.
- oldalról, a fényviszonyok jobbról.

Ezt a kis versikét találtam mondandóm és hangulatomhoz illőnek.
Bujdosó Ágnes: H a g o m b a l e n n é k

Én jól meglennék:
fenyő alatt kis gomba.
Spórát hullatnék
szorgosan a pagonyba
szerte-szét. Titkon
úgy figyelgetném őket,
hogy ne érezzék,
lemezkéim közt nőttek.
Apró kalapjuk,
amint a fényre tárul,
tönkjük megduzzad,
fehére lassan sárgul,
megérnek. Ők is
magot vetnek a földbe.

Én jól meglennék.
Hozzám miért kötődne
a felelősség
terhét, únt jármát vonva
bárki az erdőn?
Míg hagyják, él a gomba.
S ha egyszer ízét,
illatát megkívánják,
hát rátalálnak
s letörik, mint faágát.
Az elmúlása
oly' csendes, rendes, hasznos,
nem kíséri bú,
nem bántó, nem magasztos.
Pár gramm boldogság.

E g y hiba van a képben:
é n vagyok az, ki
őt a tőről letépem.

2009. október 10., szombat

"a habán titokzatos presztizs-tárgy..."

bizonyára, ami az én birtokomban van legalább 20 éve, nem az említett habán iparosműhely remeke, de motívumai jellegzetes azonosságot mutat."Retró tárgy" a tömeggyártás termékeként a habán díszítéseit, színvilágát felhasználva funkcióját ízlésesen betöltő.
Számomra, dacára a sok hurcolkodás, költözködés ellenére egy kissé megkopva, de még mindig nagy becsben tartva, tölti be szerepét a karácsonyi csengő és gyertyatartó.

sk.fotó

A habánok elzártan élt vallási közösség, amelynek tagjai között sok kézműves volt, sajátos művészeti stílust hozott létre. A mítosz tovább él, a bemutatott tárgyak és a vallási közösség története még mindig nagyon sok titkot hordoz magában.

A tiroli kalaposmester, Jacob Hutter 1529-ben tűnt fel Morvaországban, és ún. házközösségekbe szervezte az újkeresztényeket. Innentől kezdve hutteritáknak vagy hutteri testvéreknek is nevezték őket, míg magyar elnevezésük ( habán) a Haushaben szóból (házközösség) ered.

A több száz fős "udvarok" közös árutermelésre rendezkedtek be. A pénzt közösen kezelték, közösen intézték beszerzéseiket és értékesítették áruikat. Személyes szükségleteikről, ruházkodásukról, étkezésükről és a gyermekek neveléséről a közösség gondoskodott. Közös konyhán főztek, együtt étkeztek, aktív vallási életet éltek. Nagy gondot fordítottak a gyermekek oktatására és az iparos mesterségek tanítására. Szigorú szabályok szerint történt a munkamegosztás, amely a termelésre, a házi munkára és a családi életre is kiterjedt. Fegyelmezettségük és szigorú, igényes munkájuknak köszönhetően igen magas színvonalú kézműiparuk fejlődött ki.

Kézműiparuk megbízhatósága és minősége miatt a habán termékek mindenütt keresettek voltak. Különösen a főúri udvarok vásárolták az igényes áruikat, akik rendre oltalmukba vették ezen üldözött, másként gondolkodó közösségeket. A megrendelők leginkább magyar arisztokrata családok voltak, így különösen a "nagyasszonyoknak" (így például Károlyi Zsuzsanna és Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyoknak) volt nagy szerepük a habán kézműipar felvirágoztatásában.

A drága áruk (kerámiák, kályhák, díszes kések) a földesurak megrendelésére, az általuk kiadott anyagokból, földesúri szükségletek kielégítésére születtek. Kályhát, posztót, szappant vagy tűzálló háztetőt azonban már tehetősebb gazdálkodók, kisnemesek is rendelhettek. Morvaországban a Liechtenstein család jóvoltából nyertek otthont 60-180 településen (a kiállítás egyik darabja, az 1649-ben készült kézmosó edény és falikút is e neves hercegi családhoz köthető).


A fotók és a további inf. innen:


Elzárkóztak az erkölcstelen világtól

Érdekes pl.: a második oldalon található törvények (Kódex)gyűjteménye

2009. október 9., péntek

Herta Mülleré a Nobel-díj

Herta Mülleré a Nobel-díj



És egy Herta Müller költészetét reprezentáló vers Schein Gábor fordításában, mely a Jelenkor folyóirat számára készült.








[és egy almát…]

és egy almát vettem
egy jonatánt
már az utcán enni kezdtem
tétován
de nálam ő volt az éhesebb
egyet harapott megevett
és így taxit nem foghattam magamnak
háta-hasa kinn volt magomnak

késő este az ajtóm előtt
ott áll egy barát egy szívbéli
ki május óta oly zavart
mert a női vadon és a krízis
nem hagyja írni és ha ír is
eszébe jut a forgalom az idegengyűlölet
a hadseregnél a seggfejek
és hogy látta egy régi tanárát
ki Európának hívja a kutyáját
a feketemunka a tévéműsorok
meg a korrupció a feuilletonban
de már megy is nem ácsorog
a lapoknál uborkaszezon van
na de kinyalhatják neki sorban
az éjszaka forgolódva így-úgy elmúlik
az égen vörös kulimász terjeng-nyúlik
és idézi Hölderlint
kit úgy szeret
s én közben arra gondolok megint
hogy a csütörtökből van még egy kis szelet
a Nap lecsúszik a házakon
kilöttyinti utolsó korty tejét
a hajamra
és nincs se poharam se állatom
mely szárnyát emeli vagy fejét
nincs semmim ami falna
ami mezítláb szárnyra kel
és a lépcsőn járkál le-fel
ami összerezzen ha parancsolok
magamnak csak én vagyok

apám fekszik lesújtva
nyakát mélyen sírba húzza
és anyám hálálkodik a királynak
hogy papírt adott és pecsétet róla
a macskának háromezer szőre-szála van
ez is egy formája a kollektivitásnak
de kesztyűi közt az utca
valahogy mindig csempén félrefügg
de a földet én fölrázom
és mivel négy sarka van a takarónak
miután a falióra tizenkettőt elüt
a csigák szívverését hallgatja álmom

reggel hétkor ott függött fölakasztotta
tettének okát búcsúlevélben nem adta
s hogy meghalt nem volt még hat perce se
mikor lelkének lába kelt
a derék kicsi sápadt de szépnek
mondható szakállat nevelt az állán
a magas másik énekelt s miután kilépett
az ajtón a lépcsőház fémkorlátján
hogy félelmét tussolja verni kezdte az ütemet
kint kocsiba szállt indult istenhez a menet

2009. október 8., csütörtök

Holdbeli csónakos...

Weöres Sándor mese bábokkal két részben a Nemzeti színház előadásán már öt éve. Amióta a Duna menti kisvárosban élem (5 éve) nyugalmas, csendes napjaim, elszakadva a nagyváros nyüzsgésétől, ritkán jut el hozzám egy-egy színházi újdonság,élmény.
Amiért a Holdbeli csónakos ismertetésére esett a választásom annak oka a következő:
-találkoztam egy kedves családdal, beszélgetéseinkből kiderült, hogy gyermekeink Pestszentlőrincen a KISZ-lakótelepen nevelkedtek. Ismerni nem ismertük egymást, a gyermekeink egy iskolában tanultak ( nekik két fiúk és nekem a két fiam ). Tehát a gyerekek majdnem egykorúak. Az említett családban az egyik fiú színészetet tanult. Az említett mesét, az unokával átélt élménybeszámoló által ismertem meg. No meg az sem mellékes, hogy fia Mészáros Tamás játszotta a gyermekek kedvelt,minden nehézségen átsegítő Paprika Jancsit
.
Egy pár fotó az előadásról innen:

Weöres Sándor: Holdbeli csónakos










A történet röviden...

"A Holdbeli csónakos három síkon játszódó történet. Remélem, képesek leszünk mindhárom történet elmesélésére.

Az első egy szerelmi történet: Jégapó, magyar fejedelem, gyönyörű leányával, Pávaszem királykisasszonnyal él Ukkonvárban. Medvefia királyfi, a lapp trónörökös, a várban apródkodik. A két fiatal olyan közel van egymáshoz, hogy a közelségtől nem látják, mennyire illenek egymáshoz. Ezzel gyakorta vagyunk így. Valami távoli, elérhetetlen dologra vágyunk (Pávaszem például a Holdba szeret bele), és ami ott van az orrunk előtt, észre se vesszük...

A második történetet lényegére Weöres Sándor azzal mutatott rá, hogy valamiféle különös, sajátos kicsinyítő képzővel láttatta művének magyar hőseit, Pávaszemet, Medvefiát, Jégapót, Vitéz Lászlót, Paprika Jancsit, Bolond Istókot. Ők ugyanis, még egy csetlő-botló, identitását kereső, szuverenitását őrizni próbáló fiatal kultúra gyermekei. Szemben az "egész ember" uralkodókkal, a kínaival, sumnéral, akik nagy múlttal rendelkező, "kész" civilizációk fiai. Sajnálatos, mondta egyszer Weöres, hogy a darabnak ezt a kulturális önazonosságról szóló vonulatáról meg szoktak feledkezni.

És végül, egy különös, transzcendens történetet is szeretnék megmutatni. Pávaszem királykisasszony lelki átváltozását. Őt fiatal, tanulatlan, elkényeztetett lányként ismerjük meg, aki a kalandok során felnőtt, önálló döntésekre, felelősség vállalásra képes nővé érik. Gondoltam, ezeket egyszer el kell mondani, hiszen a Holdbeli csónakos remek játék, amin remélem, mindenki nagyon sokat fog nevetni."

Valló Péter, rendező

A színházajánló oldalról, kritika Éles Gergelytől:

Az alakítások alapvetően igényesek, aranyosak, értékükből csak a rendezés hibái vonnak le. Kiemelkedő Stohl András jószívű, tökkelütött Vitéz Lászlója, Vida Péter félős Bolond Istókja, no és persze a csekély értelmű Paprika Jancsi Mészáros Tamás megformálásában. Alapvetően az ő hármasuk viszi a hátán az előadást a gyerekek nagy örömére.

2009. október 7., szerda

Énekeljünk lá-lá-lá, dúdolgassunk du-du-du...

nevetgéljünk ha-ha-ha, sírdogáljunk hüp-hüp-hüp, kotkodáljunk kot-kot-kot, kalapáljunk kop-kop-kop...stb
Nagyjából leegyszerűsítve így telnek a kisgyermekekkel foglalkozó felnőttek napjai. Tehát minél játékosabban. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, mindent a tanult felnőtt tudásából és otthonról hozott örökségéből kell merítenie. A hozzátanulás segíti az idők folyamán kialakult személyiségét, érzékenységét, empátiáját, hogy alkalmas legyen erre a feladatra. Fontos, a játékos énekléshez a nyitottság, a humor, az állandó visszatekintés népdalainkhoz.

Valahogy, így vélekedtem amikor kutakodásaim során eljutottam az alábbi Virágszedők című dalhoz. Eszembe juttatta ' 1986-ban az óvodapedagógus alkalmassági vizsgát, ahol az ének és hallás utáni dallam felismerést volt a feladat. A dallamot zongorán játszotta a tanár és utána kellett dúdolni. Ahogy az akkordok elhallgattak, én kezdtem szöveggel énekelni, életemben nem éreztem azt a leírhatatlan érzést, ahogy a próbateremben visszahallottam a saját hangom. Felemelő volt! Énekkel nem is volt nagyobb problémám, inkább a hangszeres kísérleteimmel mint Pl.: sylofon, furulya... Szorgalom és idő, amiből kevés volt.

Íme egy gyönyörű változat amit kedvelt előadóm Sebestyén Márta énekel a Nemzetközi Modern Néptáncverseny és Gála 2008-ban


video

Filmek

"...a sivatag lova,a tétova teve tova..."

..vers részlet Romhányi Józseftől, jutott eszembe a napokkal ezelőtt kapott fotók láttán.Tudom a vers kissé bizarr, de "romhányis" és tőle megszokott. Közeli rokonaim lepték meg egymást házassági évfordulójuk alkalmából és utaztak el Tunéziába.Talán nincs kifogásuk, ha egy kis élményfotót közkincsé téve, bizonyítékként, hogy "ne mond azt, hogy soha...", mert bizony elhatározták, elutazásuk előtt, hogy tevegelni nem fognak. Lám a teve varázsa az ott és most lehetősége a sivatagi sétára Őket is eltérítette elhatározásuktól.

süti. fotó

süti.fotó

süti.fotó

Romhányi József: A teve fohásza.

Monoton
üget a süppedô homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.
A helyzete nem szerencsés.
Apró szemcsés
homokkal telve
a füle, a nyelve.
Sóvár szemekkel kutat
kutat.
Még öt-hat nap
kullog baktat.
Az itató tava távol,
s oly rettentô messze még az oázis.
Erre utal az alábbi fohász is:


- Tevék ura!
Te tevél tevévé engem eleve,
Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelô tavat tavaly távol,
de tévednél, vélvén,
vén híved neved feledve
elvetemedve
vádol.
Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
mivel levet - vert vederbe
feltekerve - nem vedelve
lett betelve
a te tevéd szenvedelme.
Te nevedbe
legyen eme
neveletlen tevetetem
eltemetve!


S evezzevel ava teve
levelkévét kivilevelhevelteve.

2009. október 6., kedd

Kortárs művészet...


Bihari Puhl Levente olajfestményei

















Ez a néni egy kisebb alkotásomon is megjelenik, mint Tűznéne,
egy cseresznyefa lapon. A néne arcát festve jöttem rá, hogy az a fekélyes seb,
mely bal szeme alatt van, jelenti azt a bal-esetet, melyet
a városi telepesek okoznak.

Az Ős Odú nagyon fontos része a kompozíciónak, mivel ebben zajlik
minden mély értelmű és rejtett dolog, melyet az idők már a múltba repítettek.
Elsősorban az Őrség elvesztett szüzességére gondolok, ami a behatoló
idegen telepeseknek köszönhető. Öreg Néne imája egy fohász a mély odúban,
hogy ezek a telepesek ébredjenek rá, milyen kedves, és termékenyítő vidék
az Őrség, s ezáltal kezdjenek bele e táj megóvásába - főképp a gaztól és
szeméttől. Tűznéne az Őrség, és saját elvesztett szüzességén elmélkedik,
melyet az izgató "ecsetpöcök" szimbolizál. Ebben csúcsosodik ki a
ez egész történet.
folyt.köv
ŐRSÉGI ŐS ODÚ TITKA
Hogyan készült...(a festő gondolatai a képről)

2009. október 5., hétfő

Szinesedünk...,szomjasodunk...

sk.fotó
KÁNYÁDI SÁNDOR: VALAMI KÉSZÜL

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelõre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bõrét nem félti,
és a szellõ is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csõsz ül:

Nézd csak a tájat,
de szépen õszül.


Szüret- XV. századi francia ábrázoláson

A szüret a parasztgazdaságban nagyon fontos esemény. Általában a falubéli gazdák segítettek egymás szőlőjében a szüretelésnél, illetve bérmunkásokat is alkalmaztak. A házigazda a szüretelőket megvendégelte, annak befejeztével pedig szüreti bálokat is tartottak. Szokásban voltak bizonyos szüreti mulatságok is, természetesen a munkák utolsó napján az ún. végzéskor. Ilyen tréfás szokás volt az uraság megkötözése, szüreti koszorú készítése (mint aratáskor az aratókoszorú), a gazda köszöntése tréfás versekkel, a legjobb szedők megajándékozása. A szüreti felvonulásokon gyakori az ún. baksus figura (Bacchus görög boristen nevéből), egy hordón ülő bábu, kezében poharat, lopótököt tartva.



Drinking Bacchus
1623
by Guido Reni

életpályája