Pünkösdölés...

a hosszú hétvégén. Hétfőn gyönyörű időben megtartották Nálunk Ráckevén a Ránki György Művészeti iskola záró és egyben bizonyítványosztó hagyományőrző, -néptánc vizsga előadását.
Szabadtéri előadás nyitott, belépődíj nélküli esemény volt.
Az izgalommal teli fellépésről és a háttérben zajló készülődésből válogattam össze egy pár ellesett pillanatot.

A régi népszokás az alábbiak szerit zajlott,
információ :innen

A házról házra járó legismertebb pünkösdi szokás az Alföldön és Észak-Magyarországon. Más néven mimimamázásnak, mavagyon-járásnak is nevezik. Szereplői általában csak lányok voltak, de voltak olyan helyek is, ahol legények is részt vettek a játékban. A házról-házra járó csoportok bekéredzkedés után szavaltak, énekeltek táncoltak. Ha a lányok mellett legények is szerepeltek a játékban, akkor közös táncmulatsággal zárták a napot.
A szereplők elnevezése és a játék menete alapján a pünkösdölésnek jellegzetes típusa alakult ki:

1. A játéknak nem voltak megkülönböztetett szereplői. A falu lányai a fonóházak előtt gyülekeztek ünnepi, viseletben. Négyes sorokban, kezükben pünkösdi rózsával járták végig a települést, és közben énekeltek.

2. A pünkösdi királynő a játék főszereplője, aki ruhájával, díszeivel is kitűnik a többiek közül. A legszebb kislányt választották meg kiskirálynénak, ami nagy tisztesség volt. Öten mentek együtt, a királynő fején megkülönböztetésül rózsakoszorú volt. A másik négy lány virágos kendőt tartott a királynő feje fölé.

Egy kis igazítás fellépés előtt...



















Családi körben...





















Három a kislány,ők már bátrabbak, barátnők...

















Anyához bújva...

















Igen a csízmának ragyognia kell...

















Várakozás...






















Kezdődik!



















Ő a kiválasztott



















Körbe-lánykoszorú....



















A kiskirályné feje felett kendőt tartanak, úgy vonulnak körbe...


















A nagylány akitől a lépéseket tanulják...



















Ni-ni milyen érdekes, kitekintés a zenekarra...


















Pördülős szoknya, amit már kilánykoruk óta szeretnek a lányok a fiúk örömére...


















Pihenő...




















Két fellépés előtt egy kis itóka...,Román népviseletben




















A kis kiváncsi...

Babák...",ott száll, viszi a szívem!"

amit a kézműves foglalkozásokra készítettem. Lehetőleg minél egyszerűbb megoldással. Ezek a foglalkozások, mint pl a Péntek Esti Korzó vagy a János Vitéz Nap kint a szabadban a Dunaparti sétányon az utóbbi pedig a Savoyai kastély tópartján történik. Ezért úgy okoskodtam, hogy minél kevesebb varrással, kötözéssel készüljenek el a babák. Gondoljatok bele, mennyi leesett tűt kellene a fűből összeszedni, nem beszélve a mai gyerekek türelmetlenségéről, inkább bele sem kezdenének. Így tehát maradt az előre varrógéppel előkészítés mint pl.: szoknya,-test varrás. Miért épen baba? Bízom benne, hogy a saját készítésű játék nagyobb megbecsülést kap a gyermekek körében. A felnőttek ösztönvilágából meg nem tűnt el a gyermekjáték készítés utáni vágyunk.



Weöres Sándor Vöröshajú lányok
Vöröshajú lányok, mint a gondolat
Felröppennek éjjel holdvilág alatt.

Este vizet hoznak, szalmát, tűzifát,
Sürögnek, kacagnak, mint a jó család.

Kisöprik az udvart, csak úgy bizsereg,
Ki hinné, hogy éjjel hol vannak ezek!

Manci, a nagyobbik füstön lovagol,
Joli most bújik ki az eresz alól.

Vöröshajú lánnyal ne kezdj sohasem!
Fogjátok meg,ott száll, viszi a szívem!

A nagy tisztaságmániásoknak....

ajánlom az alábbi sorokat Varró Dániel szavaival. Engem megmosolyogtatott.


Varró Dániel: Szösz néne


Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán,
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.

Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az öszvére,
hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dudolásban, Szösz néne?
Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?

”Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi sem búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.”

Futottak a Takarítók a teraszhoz,
sipitoztak máris: „Szösz néne,
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíjm csupa szösz a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán,
szösztelenítsünk, portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz néne?”

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
”Szösztelenítés, portalanítás,
föltakarítás? Köszí, még ne.”

Ajánlatom, ha valaki úgy dönt, hogy nem lustul el és " Ne egye meg a kosz! " az otthonát, akkor merészkedjen az alábbiakat alkalmazni!



nem csak kezdőknek, alternetív takarítási tanácsok innen