2009. június 29., hétfő

„A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.”

Paul Klee (Münchenbuchsee, Svájc, 1879. december 18. – Locarno, 1940. június 29.), svájci festő, grafikus


http://www.virtual-art-museum.com/u_03014_art_gallery.php
Münchenben tanult. Egyik alapítója volt a Die Blaue Vier csoportnak. 1922 és 1931 között a Bauhausban tanított Weimarban, majd Dessauban, illetve Düsseldorfban, míg a nácik el nem bocsátották. 1933-tól Svájcban élt.

Kezdetben grafikusként működött. Irodalmias természetű, gyakran bölcselkedő képeket készített. Később mind érzékenyebb és átszellemültebb, technikájában pedig felszabadultabb lett. Sokat segített ebben számára Vaszilij Kandinszkij barátsága. 1912-ben Párizsba, 1914-ben Afrikában járt. Ekkor talált rá saját színvilágára. Akvarelleket, olajképeket, temperákat és pasztellképeket is készített. Ugyanakkor nem hagyott fel a grafikával sem.

A látható valóságon túli különleges érzékenységű világot alkotott, illetve fedezett fel gazdag, rejtélyes asszociációs térrel. Teoretikusnak is kiváló volt. Tudta, hogy mit csinál, és azt szavakban is meg tudta fogalmazni. Rendkívüli hatással volt a modern képzőművészetre és az iparművészetre is.

Klee művészetétől távol áll az avantgárd ricsaja. Nem sorolható be semmilyen stílusirányzatba, annak ellenére, hogy szintézist csinál több stílusból. Emberi alkata szerény és a művészet fejlődését is a háttérből segítette. Ő inkább egy intellektuális alkat. Kandinszkijjal szemben nem annyira szenvedélyes, inkább a dolgok meditatív mélysége érdekli.

Stílusát leginkább gyerekrajz és az ábrázoló geometria egysége jellemzi.
Paul Klee Festészet
video

Music by: Talk Talk Track: New Grass Album: Laughing Stock

Öt éve Nemzetközi Dunanap...


Sk.fotó
Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság kezdeményezésére a Duna Védelmi Egyezmény aláírásának tizedik évfordulója alkalmából, tizenhárom Duna menti ország 2004. június 29-én rendezte meg az első NEMZETKÖZI DUNA-NAPot. A hagyományteremtő ünnep célja, hogy felhívja a figyelmet a tíz nemzet által naponta használt és gyakran kihasznált folyóra, és ezáltal egyfajta dunai szolidaritást alakítson ki. A nemzetközi Duna-napon számos helyen ünneplik Európa nagy folyóját a Fekete erdőtől a Fekete tengerig. A nemzetközi Duna-nap fontosságát kiemeli, hogy az Európai Unió bővülésével a várhatóan egyre nagyobb szerepet játszik majd a dunai hajózás.

Sk.fotó


Csokonai Vitéz Mihály: A Duna nimfája

(részlet)
Amott egy nyárfa hívesében,
A fűzfa közt,
Találni a sziget mentében
Egy tiszta közt.
Itt a vad faunok irtoványi
Megtetszenek:
Az ősz Dunának szép leányi
Itt fördenek.
Gyakorta a habok tapsolnak
Játékokon,
S körűltök a pintyek danolnak
A bokrokon. –

2009. június 27., szombat

„Csillagok között fényességes csillag”



E szavakkal „idvezli” a régi magyar énekszerző I. László királyunkat, a magyar lovagkor mintaképét, pogány ízű mondák és legendák vitézét, egykor a legnépszerűbb magyar szentet. László (uralkodott: 1077–95) 49 éves, és a soron következő keresztes hadjárat kiszemelt vezére volt, amikor az unokaöccsével, Kálmánnal, a későbbi „könyves” királlyal folyó viszálykodás közepette szélhűdés érte. 1095. július 29-én halt meg. Halálát követően kultusza szinte azonnal virágba szökkent. Sírja csodatévő zarándokhely lett, mondák és legendák fonták be már életében is legendássá nőtt alakját. Szentté avatását azonban csak III. Béla kezdeményezte 100 év múlva. III. Celesztin pápa az ő kérésére két bíborost küldött, hogy a király nagyváradi sírjánál történt csodákat felülvizsgálják. Miután több csodás gyógyulás szemtanúi lehettek, egy égi jel végképp meggyőzte az olasz csodaszakértőket.
1192. június 27-én, déltájban a váradi székesegyház fölött fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. László napját a szokástól eltérően azóta sem halála, „égi születésnapja” évfordulóján üljük, hanem június 27-én, a csillagjelenés napján.


Győr, Szent László hermája

A középkori hazai mondák és legendák annyira egyetlen szentünket sem magasztalták, mint László királyt.
A László név a szláv Vladislav' úrfi, uralkodó fia' származéka. A moldvai csángók ajkán Vaszili. A nevet bizonyára lengyel édesanyja, Richeza választotta. Karácsonyi János gyanítása szerint ez talán az egyházi Dominicus, illetőleg Herrmann lengyel tükörszava. Máig tartó népszerűségét nemcsak keresztneveink hatalmas száma, hanem a belőle önállósult családnevek is tanúsítják: László, Laczi, Laczkó, Lacza, régi Laczkfy, Lászlóffy.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

2009. június 26., péntek

Természettudós, néprajzkutató, polihisztor, politikus

A sokoldalú természettudós, az állattan, a néprajz, a nyelvészet, a régészet kiemelkedő kutatója, HERMAN OTTÓ (Breznóbánya, 1835. jún. 26. – Budapest, 1914. dec. 27.)
Néprajzi tanulmányaim során találkoztam Herman Ottó munkásságával. A tudományos kutatásában, eredeti szempontú, gazdag ismeretanyaga, előadásmódjának árnyalt és lebilincselő módjával. Néprajzi, zoológiai, őstörténeti művei, természetleírásai egyúttal gondos tudománynépszerűsítő munkáival.
Egy kis izelítő az előadásmódjáról:


Csupán és egyedül a madarat választhatjuk ki, mely ha mással nem, már magában a röpüléssel is szükségképpen és egész erősen hívja ki a röghöz kötött ember figyelmét; a legegyszerűbbét is. S amidőn a figyelmet magára vonta, ott mutatkozik alakjának, színének, életmódjának nagy változatosságával; fészkelésével, hangjával és mindenével; sőt még avval a tulajdonságával is, hogy számos alakja – eltekintve a szelídített állapottól – szabad ösztönből úgyszólván az emberhez szegődik; az ember házára rakja fészkét, népesíti udvarát, kertjét, szóval mindenütt ott van, Ott él a szárazon, a vízen, a mezőségen, az erdőben; jár nappal, jár éjjel; egy nagy rész őszkor szárnyra kelve elvonulásával hirdeti a telet, tavaszkor visszatér és hirdeti a tavaszt; mindezt és sok mást az ember szeme láttára cselekszi.

A magyarság nem a színből, sem az alakból, hanem tisztán az életmódból alkotja meg magának a madár fogalmát; azután az életmód egészét vagy jellemzőbb mozzanatait viszonyítja saját állapotával, lelke alaphangulatával. Kivételt csak ott tesz, ahol a szín, az alak vagy rendkívüli, vagy egybevág más viszonyokkal, amelyek a köztudatban, vagy a közszokásban élnek; és különösen akkor, ha azok a hasonlat megalkotására kiválóan alkalmatosak.

A szelíd, különösen a hófehér galamb mindig a szelídség, szeplőtlenség, a szűziesség képe; a magyar ember szeretője neki „galambja”. Ennek még melegebb színt kölcsönöz a galamb hangja, az a búgó hang, mely saját szerelmi búgásával oly nagyon egyezik. A madár neve, mely átmagyarosított szláv, mellékes, mert a madár lényének felfogása a döntő körülmény. Hiába fehér a lúdja, kacsája, tyúkja, hiába hófehér a kócsag, sőt maga a hattyú is: ezeknek biológiai lénye távol esik a szerelmi érzet körétől, amelynek képe csupán a „csókolódzó”, turbékoló vagy búgó galamb lehet. A hattyú fehérségét csak a test egyik tulajdonságára vonatkoztatja.

A hollóra sokszor reá mondja a színt: „fekete”. Ez az akasztófa madara is, hogy miért, ezt majd megtudjuk; jelentős a színe, mely egybevág avval, amelyhez a nép a gyász fogalmát köti, s hogy ez így van, ezt teljesen kifejezi a népköltésnek e két sora:
A fekete holló gyászt visel magáért,
Én is gyászt viselek jegybeli mátkámért.
(Kriza János gyűjtése)
A magyar ember ismer: gémnyakú, gólyalábú, lúdtalpú embert; olyat is, aki „görbén hordja a nyakát, mint a daru”.
Ezek és kevés hasonlók vonatkoznak a színre és az alakra; a többieknek túlnyomó nagy többsége az életmód mozzanataiból ered. S ha valami, úgy a példabeszéd, közmondás, szólásmód az, amely a biológiára való hajlamot világosan bizonyítja, mert ezek a tapasztalásból vannak kikövetkeztetve.

sk.fotó

Büdös babuk berzenkedik a hattyúra. (A szennyes a tisztára.)
Büdös, mint a babuk.
A magyar ember tapasztalta, hogy a madár – ha tollán nem is látszik meg – tisztátlan életmódot folytat, fészkét szennyes anyagokból rakja, a példabeszéd megalkotásában tehát ez vezette, tudniillik a biológiai mozzanat.
Ilyenek:
A cinege is örül a tökmagnak.
Örül a fülemüle a hangyatojásnak.
(Táplálkozás)
Elmegy a fecske, marad a túzok.
(Vonulás és állandóság)
Fürj is megszokja a tarlót.
(Szükség)
Tiped-tapod, mint a tojó galamb.
(Gerjedelem)
Gyanakszik, mint a varjú.
(Óvatosság)
Két holló összevesz a koncon.
(Irigykedés)
A tyúk is lelapul, mikor kányát lát.
(Félelem, menekülés ösztöne)
Lúdtól tanul a liba.
(Nevelés)
Nehéz a pápista varjút húsra szoktatni.
(Álhatatosság az életmódban)
Nem fél a veréb a kőből faragott botos embertől.
(Tapasztalás)
sk.fotó

Itt a fő az, hogy a madár – valóság szerint is – rejtett életmódot folytat, s csak szava árulja el hollétét.
De sőt a színre alapítottaknál is legtöbbször ott a biológiai mozzanat is; így:
Hiába fürdik a csóka, nem lesz fehér hattyú soha.
Nyilvánvaló dolog, hogy itt nem a szín, hanem a fürdésben rejlő biológiai mozzanat teremtette meg a példabeszédet.

Nem kevésbé jellemző a népdal is, melyben a madár sűrűn szerepel, mégpedig leginkább úgy, hogy élete módjának jellemzőbb sajátságai a dal hangulatát teremtik meg s az ember állapotával is viszonyba hozatnak. Amint már láttuk, a holló színénél fogva a gyász madara; de a siralomházé és az akasztófáé is: mert mindég ott csavarog, ahol dög esik. A pecérkedő cigány tanyája régente közel esett az akkoron állandó akasztófához, s a holló megszállotta a nagy dögöt akkor, amikor kutya, keselyű már leszedte a „jó” részt: a holló a szemre vetette magát. Ez a kép mélyen bevette magát a nép lelkületébe, s a madár ott van a siralomház, az akasztófa körül, s akit a nemezis utolért, annak „a holló vájta ki mind a két szemét”.

A gerlice nem úgy szerepel, mint a galamb, s éppen ebben rejlik a nép biológiai hajlamának rendkívüli finomsága: a gerlice legszorosabban páros, ha párját veszti, valóban búsul, kesereg utána; ezért ennek a búbánatnak képe tükröződik a nép szemében s így dalában is.
A gerlicére vonatkozó biológiai megfigyelésnek és azután az emberrel való viszonyításnak talán legszebb virága ez a szilágysági dal:


Zsibó város szép helyt vagyon,
Közepében van a templom,
Alatta terem a csipke,
Rászállott egy bús gerlice.

„Mért búsúlsz te, bús gerlice?
Párod repül neked ide.”
„Nem kell nekem senki párja,
Ha az enyém el van zárva.”

„Megmondtam én, bús gerlice,
Ne rakj fészket az útfélre,
Mert az úton sok ember jár,
A fészkedre reá talál”.*

2009. június 25., csütörtök

A rossz fiú...?

George Michael (1963. június 25. -) Grammy-díjas, görög származású angol énekes, születési nevén Georgios-Kyriacos Panayiotou (görögül: Γεώργιος Κυριάκος Παναγιώτου). A Wham! együttes énekeseként lett ismert, karrierje során több mint 100 millió albumot adott el,[1] két Grammy-díjat nyert, az Egyesült Királyságban hét albuma volt listavezető, az elmúlt húsz évben pedig az ő dalait játszották legtöbbet a brit rádiók.
George Michael : Feeling Good
video

2009. június 24., szerda

Amiért beszél hozzánk Raffay Dávid kutyás lánya..

Raffay Dávid: Kutyás lánya a Vigadó téren
2007, Budapest, Vigadó tér, bronz, életnagyság



A szobor átadásakor ezekkel a szavakkal kísérte és értékelte az ifjú tehetséges szobrász alkotását Antall István:

Állati hűségünk: humánum

Egyedül az vonzó az emberben, amit állati mivoltából megőrzött, átmentett a mának. Az állat életében, az állati társadalomban nincs önzés, és nincs hazugság, csak adottság van, képesség van és tudás. A természet rendjét nem bontja meg semmi, a viszonyok, a rangsorok, emiatt az értékek is, a kegyetlenségig tiszták és átláthatók, a botlást nem követheti önfelmentő magyarázat, mert a tévedés többnyire maga a vég. Csak a megmaradás számít, csak a fajfenntartás lehető legmélyebbre kódolt üzenete: az önfeladásig, az önpusztításig folytatott küzdelem a csapatért, a falkáért, az utódokért. Nincs egyrészt és nincs másrészt, nincs esélye a mérlegelésnek, a kitérésnek, csak természet van, a minden áron továbbadandó, átörökítendő teremtő jel.

Hiába került az állat évezredekkel ezelőtt emberi közösségbe, lett része az ember életének, az állat játéka mindig a megmaradás drámája szerint zajlik, legfeljebb az ember kedvét leli mindabban, amit az ösztönök az egymásra utaltság körén belül még tűrnek és elviselnek.

Eképpen nem a közönségnek való kedveskedés, és nem a könnyen sápadó idill felidézése vitte Raffay Dávid művészi elképzeléseit, mindennapi szobrászatát az állatvilág, az embervilág közelébe. Sokkal inkább az ösztönök, a lélek rezdülése, az izomkötegek mozdulása, a kapcsolatok mélylélektani bonyolultsága, a látható bőre alatt sejlő, a gerezna mögött rejlő folyamatok, az ebben mozduló sejtések foglalkoztatják. Csak a teljes közöny és a nagyképű tájékozatlanság hiheti azt, hogy ez a szobrászat - ábrázoló, elbeszélő, irodalmias eszközökkel operáló, a manierizmus vagy az üres klasszicizálás pózaiba dermedt látványosság.

2009. június 23., kedd

Ázott pókháló, avagy gyöngyfűzés...


A képre rá katt, kinagyít = olyan mintha gyöngyöt fűzne a hálójára a " Pupák pék pókja " -Romhányitól szabadon-.
Sk.fotó

A pókháló

Egy amerikai biológus szerint a pókok hálószövési képessége evolúciós jelentőségében csak a madarak repüléséhez vagy az emlősök melegvérűségéhez hasonlítható. Nem is gondolnánk, milyen sokoldalúan felhasználható, és mennyire érdekes dolog a pókháló.
Miből van?

A pókháló anyaga, a pókselyem az egyik legszilárdabb anyag, amit ismerünk. Természetesen fehérje, de szakítószilárdsága az acélénak háromszorosa. Egyes számítások szerint egy ceruza vastagságú pókfonál meg tudna állítani egy Boing repülőgépet. Régóta próbálkoznak mesterséges előállításával, és úgy tűnik, az utóbbi időben sikeresen. Az ipari felhasználás még nagyon messze van, de a távlatok sokat ígérőek. A pókselyem egymáshoz simuló fehérjeszálakból áll, ez a rendezett szerkezet eredményezi a kivételes szakítószilárdságot.

Fekete István

"De a nevek nem is fontosak. Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának, vagy a simogatásnak, amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledünk ugyanezen idő alatt."
Fekete István bölcseleteiből a fenti idézettel emlékezem, egyszerű és igaz.
Eszembe juttatta gyermekkorom legkedvesebb filmjét amit legalább ötször megnéztem, izgatottan drukkolva végig Bogáncs kutya megpróbáltatásait és szabadulását.


Fekete István örökbecsű regényének filmváltozata egy megható történet a kiöregedett, hitehagyott bohócról és az otthontalanná vált pumiról.

Az 1958-ban készített 102 perces ifjúsági film egy pumi fordulatos, izgalmakban bővelkedő élettörténete. Bogáncs foglalkozását tekintve pásztorkutya, munkaadója pedig az öreg Galamb Máté, aki az Állami Gazdaság számadó juhásza. Bogáncs mellette tanulta meg kölyökként a kutyaviselkedés alaptörvényeit, amitől okos és bátor társává tudott válni a juhásznak. Életútja egy napon azonban váratlanul kalandos fordulatot vett, ami azzal kezdődött, hogy Bogáncs elveszett. Gazdája mindenfelé aggodalmasan kereste, Bogáncs azonban nem volt megijedve, inkább élvezte, hogy kis időre "szabadságra" mehetett.
Fekete István állatregényét az teszi különlegessé, hogy nem csupán az emberek, hanem az állathős, Bogáncs is gondolkodik, érez, egyénisége van, ami mégsem hat természetellenesnek, mert viselkedésében sohasem lépi át a kutyatermészet törvényeit. A festői leírások, a mértékkel adagolt, ízes humor, s a történetbe szőtt kalandok magyarázzák a mű népszerűségét. Nagy erénye, hogy számos, a természet és az állatok világából vett hasznos ismeretre is megtanít.
A film a Mar del Plata Gyermekfilm Fesztiválon 1960-ban elnyerte a Gyermekek díját. Bécsben pedig II. díjat szerzett 1965-ben.

Érdekességként: Fekete István állatnevek.
Egy pár névvel a VUK c. könyvében is találkozhatunk pl.: tás, vahur, unka, karak... stb.
Bruku galamb,Cin egér,Csám disznó-,Csi fecske,Csuri veréb,Csusz gyík,
Gege liba,Hu bagoly,Kalán nyúl,Karak róka,Kele gólya,Kurri kakas,
Lutra vidra,Mu marha,Nyaú macska,Paták ló,Szi kígyó,Szú sün,
Tás kacsa,Uhu uhu,Unka béka,Vahur kutya,Zu bogár....

2009. június 21., vasárnap

Ízelt lábú kolibri avagy a kacsafarkú szender

Szombati napon a teraszon ücsörögve érdekes hangra és egy nagyon gyors mozgású rovarra lettem figyelmes. A teraszon lévő futómuskátlik körül, mint a kolibri madár egyhelyben gyors szárnycsapásokkal nyújtogatja hosszú nyelvét v. szívókáját a virág belseje felé. Ez a látvány fenséges volt, életemben ilyet még nem láttam !
A gyors mozgása és helyzetváltoztatása miatt nagyon nehéz volt lencsvégre kapni!
Így sikerült a sok közül három.

Ni,ni valami repked...

sk.fotó
A kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a szenderfélék (Sphingidae) családjához tartozó faj.


Elülső szárnyai barnák, alig észrevehető harántsávokkal, a hátulsók aranysárgák. Az elülső szárny 1.8-2.5 centiméter hosszú. Potrohán feltűnő fekete-fehér farpamacs („kacsafarok”) van. Ennek segítségével kitűnően tudja kormányozni magát, amikor sebes, zúgó repüléssel a virágok között cikázik.
Hű,de gyors vagy...

sk.fotó

A lepke erdei tisztásokon, erdőszéleken repül, de gyakori a kertekben is. Május és november között 2-3 nemzedéke van. Vándorlepke, hazánk egyes szubmediterrán jellegű területein, például Pécs környékén áttelel és állandó. Napközben látogatja a virágokat, kolibrifélék módjára lebeg előttük, és igen hosszú pödörnyelvével szívja a nektárt. Röpte rendkívül gyors.

Na most meg vagy...

sk.fotó








A profi fotó, ( amit nem én készítettem ) az ÍZÉ.hu oldalról.

2009. június 18., csütörtök

Levelibéka a muskátliban...

miután meglocsoltam,körbenéztem és gondoltam- összegyűjtöm az elszáradt virágokat-, ahogy rutin mozdulattal tépném le a muskátli elvirágzott részét, hirtelen hideget éreztem, gyorsan elkaptam a kezem. Akkor látom ám , hogy egy mozdulatlan levelibéka szunyókál, nem zavartatva magát. Végig tűrte a fotózást, hogy behúzott lábait is megörökítsem megbirizgáltam egy leveles ággal, így nagy sokára hajlandó volt megmozdulni.





Nemes Nagy Ágnes
Szorgalom ( részlet )
Mi ragyog?
Mi ragyog?
– Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.

Nemcsak a napoknak tulajdonított időjósló szerepet, de a régi idők embere megfigyelte az állatok viselkedését is és ezekre hagyatkozva "jósolta" meg az időjárást. Se szeri, se száma azoknak az állatoknak, amelyekről a néphit tudni véli, hogy érzékenyek az időjárás változásaira. Dédanyáink házi időjósai a tűzfalon, lépcsőkön rajzó hangyák voltak, dédapáink pedig szívesen hajlottak a zöld lombok között meghúzódó apró levelibéka figyelmeztető szavára. Fecskék röpte, denevérek csapongása, szentjánosbogarak fényének pislákolása, porban hentergő, vakaródzó háziállatok, halak és hüllők viselkedése figyelmeztetett a múlt időkben a közelgő időváltozásra. Ma ezekből a "jósjelekből"már keveset ismerünk. A városi ember egyre könnyebben hajlik arra, hogy babonának, koholmánynak vélje a múlt idők embereinek megfigyeléseit. Pedig az élő szervezetek időérzékenysége korántsem babonaság.



Leveli béka: órákkal vihar előtt már izgatottá válik, ide-oda szökdel, akár fák ágaira is, majd meglapul egy arra alkalmas búvóhelyen, a moha között vagy a víz fenekén, és ott várja meg a " nagy idő "végét. Hangos esti brekegésükből másnapi esőre számithatunk.

Aki a gobelinjeit saját maga szőtte le...

Ferenczy Noémi
1890-1957

A két világháború közötti magyar művészet, és a kor európai falikárpitművészetének legjelentősebb alakja. Szentendrén született Ferenczy Béni ikertestvéreként. Apja Ferenczy Károly, a nagybányai iskola vezéralakja, anyja Fialka Olga festőművész volt. Az ikrek hat esztendősek voltak, amikor a család Nagybányán telepedett le. Az otthon intellektuális légköre, a jó könyvtár és a remek festmények mellett a két gyermek fejlődésében meghatározó volt a sok utazás, melyek során tanulmányozhatták az európai építészet emlékeit, a képtárak gyűjteményeit. 1911-től Noémi Párizsban tanulta a kárpittervező mesterséget. Lázasan dolgozott, s hamarosan már saját elképzeléseinek megfelelően változtatott is a tanult eljárásokon.



Az ikrek munkásságának tengelyében az ember állt. Ezt Ferenczy Béni plasztikája az egyéniség irányába bontotta ki, míg Noémi a típus felé hajlott. Munkásságának egésze a részletektől a monumentális formákig, a naturától a tiszta dekorativitásig terjedt. Korai kárpitjait vibráló színek tarkítják, később egyenlő fényerejű felületei pasztelles harmóniát adnak műveinek.
Elsőként ő is a család Ernst Múzeumi közös kiállításán mutatkozott be 1916-ban, majd édesapja 1918-as emlékkiállításán mutatta be kárpitjait, terveit.
1920 és 1930 között Erdélyben tartózkodott, de többször járt külföldön (Bécsben, Lipcsében, Rómában, Berlinben). Rendszeresen részt vett a nagybányai tárlatokon, 1925-ben testvérével közös kiállítása volt a Nemzeti Szalonban, majd egy évvel később Kolozsváron Ziffer Sándorral. Ezekben az években készült művein a gondolati tartalom és a forma teljes átalakulását figyelhetjük meg.



Eltűnik a vegetatív természeti háttér, s az emberi alak, ezen keresztül pedig a munka kerül az ábrázolás középpontjába. Egyszerűsödik a forma, csökkennek a színek, néhány színt használ csupán, de ezek korábbi munkáival ellentétben mélyek és melegek.
Erre az időszakra jellemző a kárpitok formájának átalakulása is. Az eddigi fekvő formátumot felváltja a hosszú, álló téglalap alakú forma. Alkotásai szorosan kapcsolódnak ahhoz a körhöz, amely a Nyolcak és aktivisták folytatójaként a dolgozó embert a "monumnetális művészet rangjára emeli".

Gobelinjeit, szinte egyedülálló módon saját maga szőtte le: esetében tehát nem válik el a tervező művész és a kivitelezést végző kézműves személye. Többek között innen eredeztethető alkotásainak utolérhetetlen egysége. "A művészi tárgyalkotás egyfajta istentisztelet volt nála" - írta róla monográfusa, Tolnay Károly.

2009. június 17., szerda

" Ment előttem farkas,jött utánam bárány..."



Sinka István: Sötét esztendők

Csillag voltam előbb,
aztán gyermek lettem,
s gyertyaként a szívem a
tenyerembe vettem.

Sötét esztendőkben
úgy néztem a tájat
s Isten simogatta
gyönge kis gyertyámat.

Ment előttem farkas,
jött utánam bárány
-kastélyt vehettem vón’
gyertyám fénye árán.

Kastélyt vehettem vón’
nem vitt rá a lélek.
Végtelenből így is
végtelenbe érek.

2009. június 16., kedd

Akinek animációs bábjaitól elcsendesedtek az esték



Foky Ottó 1927. június 15-én született Sárhidán. Tanítóképzõt végzett Budapesten 1949-ben, majd az Iparmûvészeti Fõiskola Színpad-Film Fõtanszakán diplomázott. 1956-tól nyugdíba vonulásáig a Pannónia Filmstúdió animációsfilm rendezõje és tervezõje. Itt tervezte Imre István filmjeinek bábfiguráit, majd 1962-tõl önálló rendezõként dolgozott. Foky Ottó évtizedeken át készítette híressé vált bábanimációs filmjeit. Az õ munkája a Babfilm, a Bizonyos jóslatok, az Ellopták a vitaminomat címû rövidfilmek, a Mirr-Murr.




A Legkisebb Ugrifüles, vagy a Misi Mókus kalandjai címû mesesorozatok. Több, mint száz televíziós mesét, gyermekfilm sorozatot és reklámot köszönhetünk neki, de õ volt az alkotója a híres Tévé Macinak is.




Munkásságáért 1964-ben Munkácsy Díjat, 1970-ben Balázs Béla Díjat, 1977-ben Érdemes Mûvész, 1982-ben pedig Kiváló Mûvész kitüntetést kapott. Foky Ottó a Manifeszt tiszteletbeli tagja.

2009. június 15., hétfő

" A vagyon köszönti a zsenit "

Gustave Courbet (Ornans, Doubs, 1819. június 10. – La Tour-de-Peilz, Svájc, 1877. december 31.) francia festő. Az egészséges naturalizmus képviselője és a modern realista festészet megteremtője.

1853-ban a kritika támadásainak célpontja Courbet egy másik képe, a Fürdőzők (Fürdő nők) lett, amelyet szintén bemutattak a Szalonban. Megjelent azonban egy fiatal műgyűjtő és bankár, Alfred Bruyas, aki lelkesen fedezte fel Courbet vásznait és elhatározta, hogy megvásárolja azokat.



A Fürdőzők a Szajna-parti kisasszonyokhoz hasonlóan két nőt mutat be a szabadban.
Gustave Courbet ( 1819 - 1877 ): Fürdőzők
Delacroix írta róla „Napló”-jában, hogy a táj rendkívüli ereje ellenére Courbet-nek nem sikerült a figurákat környezetükbe beilleszteni. E kép legnagyobb hibája szerinte azonban a „formák durvasága”, amit „utálatos”-nak tart.
Mindkét képet élesen támadták még Courbet hívei is. 1853-ban maga a császár, III. Napóleon botránkozott meg a Fürdőzők vaskos paraszti természetességén, s lovaglóostorával végigvágott a képen.



1853-ban festette a Birkózók című képet, mely jellegzetes példája a művész realizmusának. A művész egy 1848-ban készült többalakos képet festett át a kép megalkotásához.
A Champs-Élysées lóversenyterén játszódó jelenethez az alakokat műteremben rögzítette. A háttértől való éles elkülönülésüket fokozza a két térréteg szembetűnően eltérő festésmódbeli felfogása. A képen felfedezhető Céricault és Caravaggio hatása.
Courbet realizmusa szembeszegül mindenekelőtt a klasszicista iskolával és az akadémizmussal. Azt mondta: „A realizmus az ideál tagadása.” A realizmus az életet egyszerűen és tárgyilagosan, mindenki számára érthetően kívánja bemutatni.



1854 májusából szeptemberéig a festő eltöltött néhány hónapot Bruyas-nál, Montpellier-ben, itt festette meg a Találkozást (Jó napot Courbet úr!), amely a festő találkozását mutatja be mecénásával, aki szolgájával és kutyájával fogadja az érkező művészt. Az úr elegáns, előkelő, testtartása kicsit merev. Ő teszi szertartássá a fogadást.
Kísérője inasa, aki tisztelettudóan fejet hajt, igyekszik a háttérben maradni. A kép legszabadabb, legmerészebben egyéniséggé formált alakja maga a festő. Öltözködése, tartása, hajviselete, vidám és fesztelen viselkedése mind olyan emberre vallanak, aki felül akar emelkedni a társadalmi konvenciókon.
Ezt a mondanivalót érezték meg azok, akik egy időben azt a címet adták a képnek: „A vagyon köszönti a zsenit”. A mű sikeres ötvözete két festészeti műfajnak is, a figuratív- és a tájképfestészetnek.

2009. június 14., vasárnap

Macska a szomszédból...


BÖRCSÖK MÁRIA : MACSKADAL

A kutya hogyha észrevesz,
van ugatás, öröm,
De ház tövében kert alatt
a macska nem köszön.
Mint ki öledben sose ült,
közönnyel megy tovább.
Intesz neki, szólítgatod,
hiába: meg se lát.
Otthon majd mindent helyrehoz.
Lesz hízelgés elég.
De Macskaország útjain
holnap se néz feléd.


Terepszemle









Jobbra nézés


Balra nézés









Ott van valami...








Vadászállás- "ülés"











Elsomfordálás

2009. június 13., szombat

Az örök Winnetou....







Gojko Mitić (szerbül Гojкo Митић) (1940. június 13.) szerb származású színész és rendező, aki az NDK-ban készült indiánfilmekben lett népszerű.
Élete

Míg földműves apja, Živojin Mitić partizánként harcolt, ő Dragan bátyjával a nagyszüleinél, egy dél-szerbiai, Morava melletti faluban nőtt fel, ahol német nevelést kapott. Húsz évesen, testnevelőtanár-jelöltként alkalmi dublőr szerepeket vállalt a Belgrádban forgatott brit és olasz filmekben. 1965-ben fedezte fel és választotta A Nagymedve fiai főszerepére a Jugoszláviában forgató kelet-német DEFA filmgyár.



Berlinbe költözött, és 1983-ig tucatnyi filmben alakított pozitív indián hőst. Bár folyékonyan beszélt németül, az indiánfilmekben szinkronizálták, attól tartva, hogy esetleges akcentusát a nézők diszkriminációnak tekinthetik. Jelenleg is Berlinben él, 1993-ban született lányával. 1992 óta a Bad Segebergben rendezett Karl May-fesztiválokon Winnetou-t alakítja minden évben.

2009. június 12., péntek

Egy nap, madárlesen... az udvaron...










Amikor az égbolton a hold is és a felkelő nap erőtlen fényei is láthatók.
Ha rákatt. felnagyítod az első képet, még az esthajnalcsillag is látszik.


Vörösbegy, Erithacus rubecula

Hajnali 5-kor így kezdődik a madár koncert. @x ajánlotta , próbáljam felvenni a hangjukat. Igen a felvevés még csak menne, de az elhelyezés a blogba az már biztos, nem. Így tehát maradok a képeknél.
Fekete rigó, Turdus merula


Rekkenő hőségben kell egy kis fürdőzés




















Énekes rigó Turdus philomelos
Alkonyatkor, hangyászás a hársfa tövében.


















2009. június 11., csütörtök

Zöld küllő látogatóban...


Reggeli kávézás közben éles hangra lettem figyelmes. Kis idő múlva ügyetlen szárnycsapásokkal felrepült egy számomra ismeretlen kisebb galamb méretű madár.
Majd követte még kettő.



Közben egyre élesebben hallatta a hangját.( gondolom a tojó v. a hím )Szaladtam a gépemért és sikerült készítenem egy pár fotót.A nagyméretű fiatal madarak a földről felrepültek a közeli fára.


Ekkor közelebb merészkedtem, látom ám a meglapuló szomszéd macskát, rögtön tudtam a madár fiókáit féltő és a macskát távóltartó hang volt. Ahogy a macska meglátott, (mint aki tudta, hogy rosszban sántikál) elspurizott. Csend és nyugalom telepedett ránk.
Megnéztem a " Fürkész könyvek" sorozatban a Kerti madarak-nál, itt találtam rá az alábbi információra.

Zöld Küllő Picus viridis
A legnagyobb harkály féle, sokkal nagyobb a rokonainál. Rendszerint pázsiton v. magas fűben látható, noha félénk,előfordul, hogy közel enged magához, mielőtt elrepül.Zöldes tollazata, sárgás farkcsíkja, piros sapkája és a fej oldalán széles, fekete barkója melynek a közepe a hímnél piros . A fiatal madaraknak nincs a csőrük oldalán lévő barkó.



Táplálkozása
Erdei madár, de élelmét a réteken gyűjti. Ez főként hangyákból és más rovarokból tevődik össze, de táplálkozik magvakkal és gyümölcsökkel is. Arra is volt már többször példa, hogy méhkaptárt dúlt szét. A madarak tavasszal párosodnak és felosztják egymás között a szülői teendőket. A zöld küllő 7 évig is elél.
Szaporodása
Odvát maga vájja ki tavasszal.
Egyéves korban lesznek ivarérettek. A költési időszak áprilistól augusztusig tart, ekkor a tojó 5–7 fehér tojást rak, melyen mindkét szülő kotlik, 17–19 napig. A fiatal madarak 23–28 napos kor között repülnek ki. Évente egyszer költ.
Hangja hangos, erőteljes, nevetésre emlékeztető magas hangok sorozata. Eső előtt többször hallatja a hangját.

2009. június 9., kedd

Kukucskálj bele, no mit látsz?

Aranyosfodorka blogjában olvastam a kalaidoszkópról. Annyira megörültem, a témának, elhatároztam megpróbálom az én "kukucskámból" megörökíteni a látottakat.
Ilyen vizuális kép tárult elém:











































Próbálkozásom eredménye technikailag hagy némi kifogásolni valót, de én inkább a játékosságra és a múltidézésre szántam ezeket a fotókat.

Erre a müanyag kaleidoszkópra a piaci turkálóban akadtam rá 300.-Ft volt az ára.