2009. február 28., szombat

Farsang farka

Ma "Farsang-farka" játszóházban töltöttem az estémet, jó hangulatban, élő zenére táncoltak kicsi és nagyok.
A gyerekekkel és felnőttekkel( papír és gyapjú felhasználásával )" busó álarcot " készítettünk, jó ijesztőset, hogy elijesszük a telet! Majd következett a tél búcsúztató szalmabáb égetés.


Elnevezése, eredete

A farsang vízkereszt napjától (január 6.) a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdetéig, hamvazószerdáig tartó időszak.

A farsangot az ördög ünnepének tartják, ezért a farsang ellen minden hazai egyház harcol. A farsang a tavaszvárás ősi örömünnepe, a nagy evésekkel, ivásokkal a természetet is hasonló bőségre kívánták késztetni.

A farsangi ünnepkörnél nincs okunk régebbi honfoglalás előtti magyar hagyományt feltételezni, e szokások a középkorban honosodtak meg hazánkban. A farsangi szokások meghonosodása három szinten történhetett: a királyi udvaron, a városi polgárságon, és a falun keresztül. A királyi udvarban olasz és francia hatás érvényesült, a polgárság és a falusi lakosság körében pedig a német. A szokások egyes elemeiben ugyanakkor fellelhetünk antik görög, római, szláv, germán pogány elemeket is.

A farsang a vaschang bajor-osztrák jövevényszóból származik, amely eredetileg csak a böjt előtti napokat jelölte. Magyar elnevezésként a 15. században tűnt fel. Van olyan nézet, amely szerint a hazai németségből vettük át ezt a kifejezést.

A farsang utolsó napját jelölő húshagyó elnevezés a böjt, a böjti étkezés kezdetét jelenti. A farsangi napoknak is vannak a magyar nyelvben jellegzetes táji megnevezései. A böjt kezdetének elnevezései: hamvazószerda, szárazszerda, böjtfogadószerda.

Szokások, hagyományok

A farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak.

A farsang kezdetekor sok helyen a legények zajkeltéssel, kolompolással, ostorpattogtatással járták körül a falut. ( télűzés) A farsang utolsó három napján táncmulatságot rendeztek, amely fontos esemény volt, alkalom a párválasztásra, ismerekedésre. A házasemberek feleségeikkel "batyus bált" tartottak.

A farsanghoz tartozó egyéb népszokások: vénlánycsúfolás, tuskóhúzás, alakoskodó felvonulás (busójárás), farsangtemetés (téltemetés), farsangi köszöntők. Szokás volt a vidám álesküvő megtartása. Sok helyen "zabáló" csütörtökön az asszonyok kibérelték a kocsmát és ott tartották az "asszonyfarsangot".

Hiedelmek

A farsang végéhez számos hiedelem kapcsolódik:
• tilos kenyeret sütni (húshagyókedden és hamvazószerdán), mert betegséget okoz
• tilos kútvizet meríteni, mert a kút kiszáradna
• szokás megveregetni a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek
• húshagyókedd éjjelén senki nem ment ki az utcára, nehogy a boszorkányok rosszra
Dömötör Tekla: Magyar népszokások c. könyvéből

Fa torzók, mire képes az ember



Torzó, vagy művészet?




Szakszerű meggyfa metszés vagy megcsonkítva?

Talán nem kell különösebb magyarázatot mellékelni a képekhez!

2009. február 27., péntek

Vacskamati virágja

Lázár Ervin számomra az egyik legkedvesebb és nagyra becsült író aki nem csak a természetről, de az ember természetéről is ír. Különössé teszi,írásainak lényege: hisz a szeretet mindenekfelett álló erejében.Ez a szeretet-mítosz, a megértés és megbocsájtás érződik az alábbi kis történetben. Fogadjátok szeretettel.

Vacskamati virágja ( részlet a Négyszögletű Kerek Erdő meseregényből )

– Úgy határoztunk – mondta Bruckner Szigfrid –, hogy elvesszük tőled a virágot.
– Jaj ne! – esett kétségbe Vacskamati.
– De igenis elvesszük!
– Dömdödöm – mondta ekkor Dömdödöm.
Csodálkozva néztek rá.
– Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?
– Döm.
Megkérdezték hát a virágot.
– Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
– Igen – mondta.
– De hiszen nem öntözött!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen nem kapálgatott!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen rád se nézett!
– Tudom – mondta a virág.
– Aztán meg agyonöntözött.
– Tudom – mondta a virág.
– Agyonkapált.
– Tudom – mondta a virág.
– Sápadt lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Csenevész lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Akkor meg miért maradnál nála!? – mordult rá Bruckner Szigfrid.
– Azért, mert szeretem – mondta a virág.
– Miért szereted? – háborgott Aromo.
– Csak – mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
– Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
– Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha.

2009. február 26., csütörtök

Andalogjunk a régi jó házibulik emlékére...

Fats Domino nyolcvanéves
A rhythm and blues egyik legnagyobb egyénisége, a rock and roll szülőatyjainak egyike, Fats Domino nyolcvanéves. Az egyik legszimpatikusabb, mindig mosolygós zenészt súlyos csapás érte: 2005-ben a Katrina hurrikán elpusztította New Orleans-i otthonát, ő maga is életveszélyben volt. Azóta otthonát helyreállították, koncertezik bizonyítva: nem hagyja magát legyűrni.

video

2009. február 25., szerda

Az életöröm festője Renoir



Bál a Moulin de la Galette-ben
(Bal au Moulin de la Galette) Pierre-Auguste Renoir egyik leghíresebb festménye.

A művész 1876-ban festette a képet és 1877-ben kiállította azt az impresszionisták 3. kiállításán Párizsban.
A 131 x 175 cm-es kép a párizsi Orsay Múzeumban tekinthető meg.

Renoir e képén is a rá jellemző természetességel ábrázolja az életöröm megnyilvánulásait. A Moulin de la Galette a Montmartre egyik kedvelt szórakozóhelye volt ebben az időben; maga a Montmartre azonban egészen más volt, mint manapság. Elsősorban kétkezi munkások és nagyon szerény körülmények között élő művészek laktak ebben a külvárosi negyedben. A nyári, hetenkénti táncos összejövetel a kerthelységben életük fénypontjai közé tartozott.

A kép tipikus impresszionista technikával készült, megeleveníti a fények játékát a szórakozó társaság tagjain is. A képen szereplő személyek között Renoir megörökítette barátait, ismerőseit.

Képmese hóesésben

A jég ahol "elesett a lúd a jégen, majd fel kell a jövőhéten "


Hóember aki beköltözött a szobába! Miért? Hümm



A tujafa titkos utat takar. Nem látszik, mert belepte a hó....




Ahol nem kell járdát seperni,mert nincs

2009. február 24., kedd

Grimm mesés meséi a valóságról





Grimm testvérek: Az aranyhajú lány

Ki ne ismerné a szépséges aranyhajú leány történetét, akit a gonosz boszorkány egy magas toronyba zárt?...

Minden baj akkor kezdõdött, amikor egy várandós édesanya az ablakából kitekintve megkívánta a szomszéd boszorkány kertjében zsendülõ friss salátát. Ám a banya rajtakapta az asszony férjét salátalopás közben, és éktelen haragjában a születendõ gyermeket követelte magának. A kislány gyönyörû szép hajadonná serdült. A gonosz boszorkány elrejtette õt a kíváncsi szemek elõl, és a sötét erdõ rejtekében egy ajtó nélküli, magas toronyba zárta. A lány leeresztett hosszú hajfonatán mászott fel a boszorkány nap mint nap, majd késõbb így tett a királyfi is. Ez lett a veszte: a banya lelökte õt a toronyból, a leányt pedig messzi földre számûzte, miután levágta gyönyörû haját.
Sok viszontagság után aztán a mese végén persze minden jóra fordul.

A Grimm testvérek nevéhez fűződő mese gyakorlatilag mindent megtestesít a szememben, amit az általuk összegyűjtött történetek képviselnek: a gyermeki naivitás gonoszsággal keveredik, ami nem ritkán horrorisztikus elemekkel társul.
A végkifejlet pedig nem minden esetben megnyugtató, hiszen az erkölcsi rend, nem mindig áll helyre.

A moralizálás Az aranyhajú lányból sem hiányzik, bár ha jobban belegondolunk, kis túlzással (egyeseknek belemagyarázásnak is tűnhet), több bibliai utalást is felfedezhetünk.

Elsőként van a falánkság, mint a hét „főbűn” egyike (egy várandós édesanya az ablakából kitekintve megkívánja a szomszéd „boszorkány” kertjében termő friss salátát), amit követ a lopás (az asszony férje megpróbálja ellopni a salátát, de a banya rajtakapja), mint a Tízparancsolat hetedik parancsolatának megszegése.

Aztán következik a jól megérdemelt büntetés, ami meseszerűen túlzó (a „boszorkány” éktelen haragjában a születendő gyermeket magának követeli), s ettől kezdve már ki is léptünk az ismerős hétköznapokból a fantázia világába.
Ahol vannak ördöngös asszonyok (vagy ha úgy jobban tetszik, boszorkányok), furcsa épületek (ajtó nélküli magas torony), és nem utolsó sorban királyfiak.

Ahol nem csupán a törvények ellen vétkezők bűnhődnek, hanem az ártatlan gyermek is, aki még szerencse, hogy nevelők és pszichológusok nélkül képes ép elmével megérni a felnőttkort, s szemre csinos leányzó válik belőle. Akibe nem csoda, hogy beleszeret a királyfi.
Szalai Katalin

2009. február 23., hétfő

Egy árva kis rigó ...




Egy árva kis rigó őrzi a madáretető előtti virágládában elhelyezett almát. Ma egész nap esett a hó, bízom benne,a kisebb cinegék is jönnek lakmározni a magokból.

Kányádi Sándor: Feketerigó

Ablakomban nagy a hó, halihó! -
ott sétálgat egy feketerigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz:
sétálgat, mint egy igazi zenész.

De most nekünk nagy a hó, halihó! -
nem fuvoláz a feketerigó.
Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
kifizeti ennyivel a telet. Fel

Gyermek verseiért szeretem








Csanádi Imre: Hólabda

Csing, ling, ling, ling –
Az utcán
Csilingel a rakott szán,
Kocog vele két ló
Szikrázik a szép hó.
Fiúk labdát gyúrhatnak
Piros lányok jujgatnak –
Csing, ling, ling, ling –
Az utcán
Csilingel a rakott szán.


Csanádi Imre: Első hó köszöntő

Hó, hó, friss hó,
Angyalváró,
Gyöngyen hulló
Gyöngyvirág-hó,-
Csupasz bokrok
Csipkézője,
Fák fodros
Fejkötője,
Kerítések
Keszkenője,
Hegyek-völgyek
Ünneplője.

Csanádi Imre
1920. január 10-én Zámolyban született Csanádi Imre Kossuth-, és háromszoros József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő.

Dunántúli földművelők gyermeke. Verseiben tiszta kép rajzolódik ki szülőföldjéről, küzdelmes, hadifogsággal súlyos sorsáról. Festményekről, szobrokról írt versei a beavatott hitelességével vallanak a művészet igazmondó hivatásáról. Gyermekversei igen népszerűek az óvodások, kisiskolások körében. A nagyobb gyerekeknek az állatokról írt egész kötetnyi verset, melyekkel tanítva szórakoztat. A magyar népköltészet és a XVIII. századi magyar költészet kiváló tudósa.

A Győrffy-kollégium növendéke volt. Az orosz hadifogságból 1948-ban tért haza. A Szabad Föld, a Magvető, a Szabad Ijfúság című lapok munkatársaként tevékenykedett. 1951-től a Szépirodalmi, 1955-től a Magvető Könyvkiadó szerkesztője. 1976-1980 között az Új Tükör főszerkesztője. 1991. február 23-án hunyt el Budapesten.

A huszadik század krónikás énekese volt. Vallotta, hogy a költészet nem fordulhat el a tényektől, a tanulságos, izgalmas realitástól. Önéletrajzi jellegű személyesség, a kor sajátos viszonyainak ábrázolása mindez ma nem tűnik korszerűnek. Ám a jó költőt amilyen Csanádi Imre is volt sosem kötötték dogmák. Költészete a népköltészet szókimondóan közvetlen, tiszta forrásából merít. A népköltészet mellett a régi magyar költészet jelentette a legfőbb mintát számára. Bravúrosan gazdag formakultúrája, eleven, életes hangja a magyar irodalom élvonalába emeli.

2009. február 22., vasárnap

Vasárnapi napsütéses téli séta a Duna parton


Téli álomban

Partra vetve...

Irány a jég!
Visszafagyott ahogy mifelénk mondják, beállt a jég.
Csönd, nyugalom, tiszta levegő, ez volt a mai napom fénypontja.

Újra hasznosítás



Az egyszerű megoldásokat, praktikus jó dolgokat nagyon szerettem. Míg a humorista azt mondja: " a téma az utcán hever..." Én mint egyszerű földi halandó, aki megtanulta a gyemekek között eltöltött időszak alatt, hogyan kell a sz..ból várat csinálni ( mert soha-semmire sem volt pénz, már mint anno Tanács és később Önkormányzat), próbáltam a körülöttem lévő anyagokból ( nem vagyok rá büszke ) hulladékokból hasznos, tárgyakat készíteni, ami még belefér az esztétikailag is elfogadható kategóriába.
Így készült el a fenti képen látható eszköztartó: konzervdoboz és némi farmer anyagból ami a levágandó gatyaszárból megmaradt.

2009. február 21., szombat

Gulácsy Lajos emlékére



FIATAL NŐ RÓZSAFÁVAL
Készült: 1910-12
Olaj, vászon, 116 x 40 cm
Janus Pannonius Múzeum, Pécs

A reneszánsz madonnák és a XX. század nagyon is valóságos nõideálja együttesen hatott Gulácsy képzeletére e légies finomságú kép festésénél. A nõalak, mely a keskeny kép terét teljesen elfoglalja, könnyedségében vibráló káprázatnak tûnik. A mûvész nem is láttatja a teljes alakot: a lábak nem fontosak ebben a rózsák közötti lebegésben, a finoman ívelõ test - úgy érezzük - most érkezik a képmezõ látóterébe. Elõl lazán összekulcsolt kezei - a rózsafa virágaitól átölelten - reneszánsz szimbólumok, s a régi idõket kelti életre a finom selymekre utaló, mély kivágású, köpenyszerû ruha is. Ám a fiatal nõ kacér mosolya, visszapillantó, magabiztos tekintete, hajviselete már a mûvész korának valósága. S ha a nõalak életteljes arckifejezésébõl indulva járja végig tekintetünk az áttetszõen finom festõiségû, liláskék árnyalatokban játszó ruhát, a rózsaszín szirmú virágokat, máris a mindennapi élet valóságának erejét látjuk felvillanni. Csakhogy Gulácsy épp e kettõsség - múlt és jelen - harmonikus egybeötvözésében vélte megtalálni önmaga festõi világát. Hiába a modell evilági, az élet valóságos örömeit kifejezõ tekintete és mosolya, a ruha, a virágok megfestésének impresszionista oldottsága, a hajlékony mozdulatok szecessziós dekorativitása - a festmény belsõ, érzelmi telitettsége és áramló feszültsége a természetfeletti szépség és a mûvész saját igazságeszményének kifürkészhetetlen rejtélyeit közvetíti.
Gulácsy Lajos (Bp., 1882. okt. 12. – Bp., 1932. febr. 21.): festő. A bp.-i mintarajzisk.-ban kezdett tanulni, lényegében azonban autodidakta volt. 1902-ben Rómában, majd Firenzében és Párizsban járt tanulmányúton. Olaszo.-ot később több ízben is felkereste, s számos képén festette meg az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. 1907-ben volt első gyűjteményes kiállítása Bp.-en az Uránia műkereskedésben; 1911-ben Nagyváradon és Temesvárott, 1912-ben Szegeden állította ki műveit, amelyek egy sajátos álomvilág költői megnyilvánulásai (Dal a rózsatőről, Flórenzi tragédia stb.). 1908-ban el nyerte a Ferenc József jubileumi díjat. Ezekben az időkben kapcsolat alakult ki közte és a Holnap antológia szerzői között. A háború kitörésekor Velencében idegrendszere összeroppant, s ettől kezdve rövid megszakításokkal az idegszanatóriumok, 1917-től kezdve pedig haláláig elmegyógyintézet lakója volt. E korszakban álombirodalmának, Naconxipannak tájait, embereit ábrázolja gyöngéd színű, lágy tónusú szürrealisztikus képekben (Ópiumszívó álma; Rózsalovag). Festészetének azonban véget vetett 1924-ben bekövetkezett vaksága. 1922-ben az Ernst Múz.-ban gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből. Ekkor írta hozzá barátja, Juhász Gyula megrázó versét.
GULÁCSY LAJOSNAK



Lajos, elér-e hozzád még a hangom,
Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen,
Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó,
S rájuk ragyog a csillagszerelem,
Elér-e hozzád hangom, a szivedhez,
E nagy, bíbor virághoz, mely beteg,
És az agyadhoz, mely — ó, drága serleg! —
Gyász és nyomor borával telve meg!
Elér-e hozzád hangom, a naív, bús
Juhászkolomp a végtelen teren,
És fölver-e egy percre álmaidbul,
Melyekben nincs már többé értelem?

Ó, értelem! Hogy tudja ezt a többi,
A kalmár, börzés, a kalóz, betyár,
Csak okosan, csak adni, venni, ölni,
Törvényesen, míg az idő lejár.

Csak enni, nőszni és álmodni néha,
De óvakodva, mert itt élni kell,
Potom a szépség, és művésze léha,
Csak egy a mentség, egy csak: a siker!

Lajos, emlékszel, amikor először
Kerített össze minket alkalom,
A boldogságos, békés délelőttön
Gauguinnek száz lázálma a falon?
A sárga fényben a kövér banánok,
S a sárga tájon barna emberek,
Az elveszett Éden, mely fájva fájón
Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg.
S a furcsa bálvány, szent fából faragva,
Mosolya sír, és bánata mosoly,
Önarcképem! — mondottad, és a zajban
Kacajod bongott, mint ha szél dobol!

Lajos, emlékszel, Váradon, tavasszal
A kis csapszékben, hol Watteau lakott,
Lerajzoltál, vén márkit, vaskalappal,
S tegnapnak láttad már a holnapot.
A Köröst néztük, és láttuk Velencét,
A kávéházban Goethe ült velünk,
Esengtük Grandet Eugénie szerelmét,
A csillagot kerestük, mely letünt.

A csillagot kerestük... merre is vagy,
Hisz még nem hullottál az éjbe le,
Még ég fölötted estenden a villany,
Még mérik, lázad nő vagy sűllyed-e?
Lajos, hiszen mi voltunk már azóta
Ott is, tudod, nem mondom, fáj a szó...
Ahol ketyeg a lélek, mint az óra,
De nem mutat időt, irtóztató.

Te ott maradtál, hallom, jobb neked már,
Mint ez a másik, józan, gaz pokol,
Hol gond, ital, nő, robot és a seft vár,
S a legszebb vágy legrútabban lakol.
Te ott maradtál: téren és időn túl
Sétálsz a kertben, csillag s híd alatt,
Nem hallasz már ugatni szűkölő bút,
S nem látod a halált, amint arat,
A mosolyt, melyet festett Lionardo,
Nem látod a nőn — csöndesen halad
Agyadban, mint a Léthe, mint az Arno,
Az örök semmi a vak nap alatt.

Nincsen remény, s te nem tudod. Szelíden
És finoman — hisz művész vagy, Lajos —
Babrálsz a párnán ujjaiddal. Az Isten
Legyen irgalmas. Ó, csodálatos
Szent, tiszta művész, Giotto jó utóda,
Alázatos, hű, tőled nem kiván
Már e plánéta semmit, és a holdba
Nakonxipán vár már, Nakonxipán!

2009. február 19., csütörtök

Keveset tudok róla...


Jacek Yerka
A napokban kaptam diasorozatot amit egy Jacek Yerka nevű lengyel szürrealista festő munkáiból állítottak össze. Gyermek lelkűeknek ajánlom.

Jacek Yerka lengyel festőművész, 1952-ben született, és 1980-től hivatásos festő.
Láthatóan oda van a szürrealista tájképekért, amiket tényleg egyedi, és varázslatos stílusban fest.

A természetet gyakran otthonos, kényelmes zugnak ábrázolja, és van benne valami gyermekien mágikus. Aki szeretett kiskorában "sosem volt" világokról ábrándozni, annak mindenképpen örömforrás a munkáin elmélázni.

2009. február 18., szerda

Csak nem a Polgármester?


Hétvégén, bizony születésnapot ünnepeltünk! Nagy humorú és tudású sógorom látva ezt a gyönyörű virágkosarat ( amit fiaméktól kaptam ) felkiáltott " csak nem a Polgármester küldte kisvárosotok évfordulós polgárának!
Jót nevettünk!
Bevallom a csokor láttán én is túlzásnak tartottam, ( ebben a nehéz gazdasági helyzetben ), de azért nagyon-nagyon jólesett!
A nővérem, virág helyett kolbászt és füstölt sonkát hozott, nyílván ő már többet tud a nehéz életről a nincstelenségről....

A MI utcánk, Ó de szép!


Megérkezett az idei első hó.

Moliére igaza


Nevetni csak másokon tudunk...


Az irodalmi idõk kezdetén a vígjáték párban halad a szomorújátékkal, a vallásos színjátékkal. Az újabb, a sajátosan nyugat-európai irodalomban nehezen csatlakozott fel hozzá, késve találta meg a maga útját. A tragédiaíráshoz elég a lélek ismerete. A vígjátékhoz ismerni kell a társadalmat is. Nevetni csak másokon tudunk. A legharsogóbb kacajra a világ képtelensége indít bennünket.
Molière-ig a modern francia vígjáték csak afféle paraszt-tréfa és bakugrándozás. Ezt a mûfajt az õ félelmetes társadalom-ismerete emelte egyszeriben tökélyre. Ismerte õ persze az egyént is, az embert, de amit az emberek egymáshoz való viszonyáról elmondott, az már-már sok is volt vígjátéknak; ha jól odafigyelünk, valóban egyre-másra arcunkra fagy a mosoly.
1668-ban fordul a társadalom két új alakja, a módos paraszt és a megtollasodott polgár felé. Az egyiket Dandin-nek, a másikat Harpagon-nak kereszteli.

2009. február 17., kedd

Darázskirály...


Kondor Béla (1931 – 1972): Darázskirály
Olaj, farost, 34x27 cm. Xántus János Múzeum, Patkó Imre-gyűjtemény, Győr
Kondor Béla festő- és grafikusművész, Munkácsy-díjas, posztumusz Kossuth-díjas, a modern magyar képzőművészet kimagasló alakja volt. Tanulmányait 1951 és 1956 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte
Szimbólumokkal teli, szürrealisztikus elemekkel vegyített sajátos művészete nagy hatást gyakorolt az őt követő művészgenerációkra. Legismertebb, a misztikus hangulatú és mondanivalójú, sokat reprodukált műve, a „Darázskirály” .

2009. február 13., péntek

Ezen a napon született...Csók István



Csók István
1865-1961


Festőművész. Hosszú pályája során egyike volt a legtöbb hazai és külföldi elismerést, díjat nyert magyar festőknek. Tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában kezdte. 1886-87-ben a müncheni festőakadémián, majd 1880-tól Párizsban tanult. Évekig Münchenben élt, majd 1896-ban csatlakozott a Hollósi Simon vezette nagybányai csoprothoz. 1903 és 1910 között Párizsban élt. Festészete egyre jobban közelebb került a posztimpresszionisták festészetéhez. Ekkor készültek nevezetessé vált aktos kompozíciói.
Hazatérése után 1911-ben nagy állami aranyérmet nyert, 1914-ben gyűjteményes kiállítása nyílt a Műcsarnokban. Az 1910-es 1920-as években festette legszebb és legérettebb sorozatait: pl. a kislányáról festett Züzü képek, Balatoni sorozat, Arcképek stb.
Dr Lázár Béla soraiból

Csók István régi-régi molnár famíliából származik ; apja Veszprémből került Fejérmegyébe, ahol fia 1865-ben Pusztaegeresen született. Egész nemzetsége kerekfejű, vastagnyakú kálvinista, erős, tagbaszakadt, széles mellű, középtermetű emberek, akiket a falu nevelt, a malomkerék altatott el s a napsugár ébresztett. Apja jómódú ember volt, aki urat akart faragni a fiából. De a fiú vágyott ki a hímes rétre, erdőbe, mezőre, akkor volt boldog, ha szabadon futkoshatott a határban, avagy letelepült az erdőszélen és figyelhette a száz-szorszép színekbe borult világot. Nehezen éviekéit át -- nagyokat bukdácsolva � a középiskolán, kezében a rajzónnal, telefirkálta volna vele a világot. Ezért aztán a mintarajziskolába került, ahol éveken át szigorú rajz-kultúrában volt része. Greguss, Lotz, de főleg Székely Bertalan volt a mestere, akiktől a formalátás bilincseit sikerült is magára
szedegetnie, hogy aztán sokáig le ne vethesse őket.
A többi részletet: http://www.mke.hu

2009. február 12., csütörtök

2009. február 6., péntek

Carmina burana az irodalomban...

CARMINA BURANA
XIII-XIV. századbeli versek a
Kloster Benedictbeuer 112 lapos gyűjteményéből
Pödör Ferenc fordítása

1. O FORTUNA (Kórus)
Ó, Fortúna,
hűtlen Luna,
állhatatlan, csalfa Hold!
Olykor megversz,
olykor kedvelsz,
nem jut hozzám bú és gond,
egyszer látlak,
eltűnsz másnap,
borul le rám nagy sötét,
elszáll minden
kedvem, kincsem,
bajt hoz rám csak föld és ég.

Szörnyű sors ver,
átkos sors ver,
forgat, mint rút, nagy kerék.
Balga végzet!
Semmi így lett,
amit adtál rég elénk.
Hajdan szépen,
vígan éltem,
hűtlen Hold már fényt nem ád,
kedvem, pénzem,
mit nemrégen
nékem adtál, mind elszállt.

Tőled féltem,
ez lett végem,
kedved hozzám csalfa volt.
Árván, félve
hullok térdre:
újra nagy légy, régi Hold!
Ez a sorsunk:
nyögve hordunk
mindent, mit bús végzet ád,
s bajban, jajban,
síró dalban
visszavárunk, Fortúnánk!

2009. február 5., csütörtök

Carmina burana...


ZALA Tibor
alkalmazott- és képgrafikus, festő
(Pestlőrinc, 1920. február 7.–Budapest, 2004. július 3.)


1935-1939: Iparrajziskola, textil szak. 1935-1944 között a Goldberger Textilgyár, majd a Magyar Pamutipar Rt. textilrajzolója. 1944-1949: Magyar Iparművészeti Főiskola, díszítőfestő, ill. alkalmazott grafikai szak; 1949-1952: Magyar Képzőművészeti Főiskola, grafikai szak, mesterei: Konecsni György, Ék Sándor. 1957, 1964: Munkácsy-díj; 1958, 1960, 1962: Az év legjobb politikai plakátja díj; 1959, 1960: Az év legjobb kereskedelmi plakátja díj; 1964: az Idegenforgalmi plakátpályázat III. díja; 1968: a Római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1969: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj; 1975: érdemes művész; 1978: Budapest Főváros Pro Urbe díja; 1999: Budapest Főváros XI. ker. Pro Cultura díja. 1962-1980 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára, majd 1964-1980 között igazgatója. 1966-1969-ben a Kilencek művészcsoport tagja volt. A Budapest Grafikai Alkotóközösség és a DunapART Művészeti Társaság tagja. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai országban. Sokoldalú, főként a plakáttervezés és a képgrafika műfajában jelentős eredményeket magáénak tudó alkotó, aki könyv- és gobelintervezéssel, illusztrálással, kerámiával, sőt érmészettel is foglalkozik. Plakátművészetét markánsan megnyilatkozó közlésigény és a kifejezésmód intellektualizmusa jellemzi. Előszeretettel fordul a kulturális (film, színház, kiállítás) és a politikai témák felé, s egyesíti mindkét problémakörben az agitatív célzatot világlátásának személyes vonásaival. Képírása sokban merít az alkalmazott művészetek által kimunkált dekoratív eszközökből, így a kompozíció szerves részévé teszi a színfoltok egymást erősítő, vagy kontrasztírozó szerepét, épít a vonal- és foltritmusra, a vizuális jelekből konstruált ornamentális hatásokra. Nagyméretű, világos szerkesztésű litográfiái és szitanyomatai élénk színhatásaik révén nemegyszer festményekre emlékeztetnek. Rézkarcai finom ívűek, szürrealisztikus hangvételűek. Művészpedagógusként jelentős szerepe volt a középszintű művészeti oktatás modernizálásában.

2009. február 3., kedd

Hó-ha-hóváró... avagy nagytakarítás a természetben...



Csorba Győző: Hó-hívogató
De jó volna ha volna
ha hó hullna halomba
ha már fű sincs levél se
betakarna a tél mindent fehérbe

Kétkarácsony utolján
ünnepnapok kihunytán
fakó végén az évnek
de jólesne kevés derű a szívnek

Hét álló nap havazna?
Ha tenné is mi haszna?
A hó alól csak-újra
az a csúf sár a hó alól kibújna

Kevés derű mi lenne?
Szépségtapasz a sebre
Alatta mint előtte
ami sajgott úgysem engesztelődne

Azért mégis ha így is
ha ez csöppet segít is
de jó volna ha volna
ha a friss hó falut-várost bevonna.

2009. február 1., vasárnap

Vízöntő


Jeles napok és szokások a magyar néphagyományban.

Az ember melegségre vágyik – Örkény István egyik elbeszélésének címe akár szállóige is lehetne, az is talán. Mindenesetre érdemes erősíteni a vágy beteljesülésének az esélyeit. Hogy ne úgy valósuljon meg, mint a nevezetes történetben, amelynek boldogtalan hőse csak egy cserépkályha melegét élvezheti, ami már önmagában is szomorú, hiszen az ember belső melegre vágyik: részvétre, figyelemre, törődésre. Júliusban épp úgy, mint februárban. Némelykor a kevés is elég lenne, de sokszor még az sem adatik meg. Mi megadjuk-e? Ez persze mindenkor megkérdezhető. Tükör sem kell, hogy szembeforduljunk önmagunkkal. Adni és kapni: jó esetben ez a kiegyensúlyozott melegségáramlás menete. Ha jól befűtjük a cserépkályhát, éltethet a remény, hogy nem fagyunk meg a farkasordító hidegben sem. Lesz hova dönteni a hátunkat.
Jeles napok és szokások a magyar néphagyományban

Február 2.
Gyertyaszentelő boldogasszony ünnepe
Az általánosan ismert jóslás szerint: ha süt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, visszamegy a barlangjába, a hideg pedig még negyven napig tart.

Február 3.
Szent Balázs vértanú püspök ünnepe
Az életéhez fűződő ősi legenda alapján népünk a „torokbajok orvosaként” tiszteli. Ehhez kapcsolódik a „balázsolás”, a gyermekek maskarás Balázs-járása.

Február 19.
Zsuzsanna napja
Ha ezen a napon megszólal a pacsirta, közeledik a tavasz. Néprajzkutatóink több, a naphoz kapcsolódó dramatikus játékot jegyeztek le.

Február 22.
Üszögös Szent Péter napja
A néphit szerint szerencsétlen nap, ezért ezen a napon semmilyen munkához nem fogtak.

Február 24.
Mátyás napja
„Hogyha hideg Péter s Mátyás, negyven napig fogvacogás.” „A jeget olvasztja Mátyás, töri, és rajta léket ás, ha nem talál, jeget csinál.”
Jung Károly: Régiek kalendáriuma.

kifli, reggelire...


Weöres Sándor
A liba pék

Haragos a liba pék,
A kenyere odaég.

Liba pék, te liba pék,
Gyere liba pék!
Ha kisasszony volnál,
Nem morognál,
Lágy meleg cipóért,
Kicsi fehér fejkendőben,
Kényesen hajolnál!

Ma dühös a liba pék:
Csuda sok a potyadék,
A perece nem elég,
Kenyere meg odaég.

Liba pék! Szegény liba pék!
Ha menyecske volnál,
Nem búsulnál,
Három derék péklegényed,
Fűtené a kemencédet,
Királyasszony volnál!


Liba pék!
A te bajod is elég!
Liba pék!
A kenyered odaég!