2011. január 31., hétfő

Jégbe zárva...

napsütésben... A vasárnapi sétámon találkoztam az alábbi mozdulatlansággal, gyönyörű szikrázó jégpáncéllal..., nyugalmat árasztó természettel, még a fejem fölött csíkot hagyó repülő motorhangja sem zavarta meg a mindent átfogó csendet.





























2011. január 30., vasárnap

Amilyen a kutya, olyan a gazdája... és fordítva.

Az idézetet Dr Czerny Róbert állatvédelmi szakjogász cikkéből olvastam. Aki egyébként Ráckevén él családjával együtt.
További publikáció innen


"a kilencvenes években egy pszichológiai vizsgálat kiderítette, hogy a társadalom "hasznos tagjai", ahogyan embertársaikkal, az állatokkal is tisztességesen viselkednek. A menhelyről örökbe fogadott ebre az intelligens ember úgy tekint, mint egy árvaházból kihozott gyermekre. Pusztán abból a tudományos megállapításból kiindulva, hogy az ember is, a kutya is társas lény, közösségre van szüksége a boldog élethez. A kutyák pedig szerencsénkre úgy vannak "kódolva", hogy előbb minket választanak társnak (falkavezérnek), és csak akkor érik be saját fajtársaikkal, amikor mibennünk már "csalódtak".
Folytatás:
Fábry ronda kutyái

Miért is volt fontos számomra az előbbi kiemelt idézet?
Eszembe juttatta kutyás múltam kezdetét. Lakótelepi lakásból, félig kész családi házba költöztünk. A rideg, hideg külső vakolat nélküli házból hiányzott a meleg ( max 16 fokra lehetett felfűteni ) no és a melegség. Egy volt szomszédunk szerint "egy családi házban nagyon hasznos a kutya", így unszolására ellátogattunk hozzá.
Ahogy nyílt a kapu, hirtelen egy izgő-mozgó, pár hetes kiskutya csapat rohamozott meg ( 8-an voltak), szinte lépni sem tudtam tőlük. A távolban figyelő, a gazdi mellől nem tágító, anyakutya jelenléte óvatosságra intett. Miután, a gazdi megnyugtatott és össze ismertetett ( megszagolt )vele, bátrabb lettem és leguggoltam a kölykök mellé.
Simogatásomért szinte versenyeztek, nem győzték kitúrni egymást. Kis idő elteltével arra lettem figyelmes, egy kicsit ducibb, egy kicsit mélább, gyönyörű barna szemű kis gombóc, félig betelepedett az ölembe ( első két lábával ) és moccanni sem akart...
Kiválasztott...innen már nem volt kétséges ki lett az én kutyám: Tasken Bella azaz Lédy
Először volt a kiválasztás, aztán következett az ismerkedés és a tanulás. Ez a könyv segített...,majd később a kutyaiskola. Vele felejthetetlen éveket tudhatok magaménak, amit nem biztos, hogy tiszta szívvel elmondhatok embertársaimról..., mivel az emberi kapcsolatok sokkal bonyolultabb,kiszámíthatatlan,érzelem mentes, rafináltabb, megbízhatatlanabb...és még sorolhatnám.


a dobermannról

2011. január 25., kedd

"Tiszta gyümölcs, férges gyümölcs, egy ágon terem..."




József Attila: Minden rendű emberi dologhoz


Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
világtalan angyalaink játszogatnak itt,
nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

És az ember, szegény ember csak lapul belül,
benn, magában, s ezer arccal egymagában ül,
három láng nő homlokából, zengő, mély virág
és zokognak, elzokogják a litániát:

“Én csak voltam! – Én jaj vagyok! – Én meg csak leszek!
Leszaggattak, elültettek, fognak rossz kezek,
életünk az ember kedve, hanem hol van ő
hol az ember? Hát hiába teremtett elő?”

És az ember, szegény ember, csak lapul belül,
feje körül zengő szavak villáma röpül;
no most, no most fölszáll majd az igaz ima!
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

Jön a gond, és jön az asszony, jön a gyávaság,
jön a kétség, jön a vágy és jön az árvaság
s valamennyi fölsikolt és eggyé alakul:
Magad vagy és magadnak maradsz magadnak rabul! …

Világtalan angyalaink sugárlábakon
átugranak a világi köntörfalakon,
fölkapják és fölhajítják hozzánk szíveink
s fölkapnak és eldobnak a szívünkből megint.

És muszáj és meg kell lenni, szólni valamit,
ami vagyok, gyémánt, amely látóra vakít
az egyetlent, ezt a soha nem látott rabot!
S dadogok már, dadogok, de – magamban vagyok.

Ó angyalok, segítsetek. Hol van az a fény,
amelyikről tudtam egyszer, hogy az az enyém,
amelyik majd szól helyettem. Az álom fia!…
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

És elmegyek és másik jön és az is én vagyok:
elsiklanak talpam alatt sziklás századok -
Mit akarok? s akarjak-e? Mi az az örök?
S könnyű porban hullnak reánk az örök rögök.

Tiszta gyümölcs, férges gyümölcs, egy ágon terem
s könnyen adják, könnyen veszik, de mi lesz velem?…
Pokolbeli gonosz tenger vonagló agyunk
s világtalan angyalaink mi magunk vagyunk.

2011. január 9., vasárnap

Amikor a határtalannak érzett...

optimizmusod kezd apadni,nincs helye a szónak , a beszédnek, legkevésbé a betűknek.
Jöhet a ceruza,papír, a toll...talán festék...
Íme az út a visszakapaszkodáshoz.



Vigyázz szúrok.

























Gócok...






















Terhelés próba.





























Szélcsendben














Egyedül.