Mentovics Éva: A tűz
Lehet barát vagy ellenség,
attól függ, hogy hol lakik…
etetheted száraz gallyal:
azt hiszed, hogy jóllakik?
Lehet barát vagy ellenség,
attól függ, hogy hol lakik…
etetheted száraz gallyal:
azt hiszed, hogy jóllakik?
Óriási az étvágya,
felfal minden éghetőt.
Elszabadul, s megmar mindent:
bútort, függönyt, háztetőt.
Ha erejét óvatlanul,
kajláskodva használod,
percek alatt világgá fut,
s hatalmas lesz a károd.
De lehet a barátod is:
megfőzheti ételed,
s hogyha fázol, lehelete
melengeti testedet.
felfal minden éghetőt.
Elszabadul, s megmar mindent:
bútort, függönyt, háztetőt.
Ha erejét óvatlanul,
kajláskodva használod,
percek alatt világgá fut,
s hatalmas lesz a károd.
De lehet a barátod is:
megfőzheti ételed,
s hogyha fázol, lehelete
melengeti testedet.
Soha nem gondoltam volna, hogy nagymamám sparheltjét visszasírom. Emlékeim szerint finom meleget árasztott, reggelente a forralt tej illatára ébredve készültem az iskolába...az érdekessége: a tűzhely nem vidéki kis konyhában, hanem a főváros akkori Teréz körútról nyíló fszt-i lakásában volt található.
Jó volna most melegedni mellette!
...és alig 50 év telt el azóta...
1 megjegyzés:
Vegyesek az érzelmeim a tűzzel kapcsolatban. Hiszen én is emlékszem sokféle variációra, a sparheltre a konyhában – ahol valóban mindig jó meleg volt, de a szobában álló nagy kalor kályhára is, amivel bizony csak délutántól estig fűtöttek, hogy mégse hideg szobában aludjunk.. Aztán az olajkályha…míg végül a gázkonvektor… Hát több szinten is minőségi a változás, csak valahogy két irányú. A romantika elveszett, a kényelem viszont kiszolgáltatottá tett. Mert ugye, mi lesz, ha holnap elzárják a csapot ? Megfagyunk, és nem eszünk?
Megjegyzés küldése