2014. január 30., csütörtök

Amikor a fotós és az alkotó nézőpontja találkozik

Adósságom még 2011-ből, amit szintén családom úti beszámolójából ollóztam ki!

Az eredetileg 1556-ban épült Stari Most-ot először „Megkövült Holdnak” nevezték el köszönhetően elegáns szépségének.
Kilenc évbe telt a megépítése a halvány helyi „tenelija” kőből, ami a nap helyzetétől és erejétől függően változtatja színét.
infó:http://mostar.5mp.eu/web.php?a=mostar&o=SVWm9lv4bI
Csontváry Kosztka Tivadar 
„Római híd Mosztárban” című festménye a huszadik század elején, ( 1905 )eredeti pompájában ábrázolja a lenyűgöző építményt. Az újjáépítési tervek elkészítésekor állítólag ezt a festményt is figyelembe vették, hogy minél pontosabban építhessék újjá a szimbolikus jelentőségű hidat.
A művész sorra kipróbálta a természetábrázolás különféle módozatait: a naturalisztikus, objektív megközelítéstől hamar eljutott a látvány szubjektív átköltéséig. Témaválasztása sem esetleges. Vándorlásai során azokat a nagy hagyományokkal rendelkező helyeket kereste fel, ahol a különleges természeti adottságok az ősi kultúrák emlékeivel együtt nyújtottak felemelő, olykor katartikus élményt a szemlélőnek.
Csontváry 1903 tavaszát Hercegovinában és Boszniában töltötte. Mostar ihletéséből született a Tavasznyílás Mosztárban valamint az Öreg hidat ábrázoló kép is. A smaragd vizű Neretván átívelő hidas látkép az álomszerűbb: kihaltsága, szinte embernélküli csendje talán az emberfeletti feladatokat vállaló festő magárahagyatottságát és társtalanságát is kifejezi. Hiába ragaszkodik a motívumok topográfiai hűségéhez, hiába sűrít kétféle nézőpontot a minél jellemzőbb összkép kialakításához, a fantáziavilág legyőzi az objektivitást, a különös színhangulat álomba transzponál.

 EXIT blogger utólagos engedelmével a  2013-ban Ő is megfestette a  "Mosztári öreg hidat " Sápi Gyula (Budapest) fotós fényképe alapján. Így alkotását hozzáadtam a bejegyzésemhez, ami itt található http://abrahambela.n4.hu/2013/images/013.jpg
"Ilyen látvány tárult a festő szeme elé.  Több mint 100 éve állhatott ezen a helyen.."Kezdte úti beszámolóját rokonom.



A taorminai görög színház romjai

1904-05
Olaj, vászon, 302 x 570 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
"Meg kell jegyeznem, hogy a húsz négyzetméteres festmény, mikor a műterem ajtaját megnyitottam, a közönségre oly hatással volt, hogy tombolt meglepetésében: az utca tele volt il maestro ungherese trovato nostro theatro greco. Már itt nagyobb összeggel a festményt ott akarták tartani. Ezzel az eredménnyel búcsúztam el a hosszú vajúdás után Taorminától" - írta Csontváry 1912-ben (Energia és művészet). Évekig készült erre a munkára, vissza-visszatért Taorminába. 1901-ben itt festette a Holdtölte Taorminában c. képét és 1902-ben a Mandulavirágzást. 1904-ben télen érkezett Taorminába, először a Kis Taorminával készült el, és a következő nyáron már befejezte a "világnak legszínesebb napút" festményét. A taorminai élmények, a görög művészet megismerése, a kultikus eredetű dolgok iránti vonzódása és az ezekkel való azonosulás páratlan szépségű munkát eredményezett. Csontváry színelmélete - a "napút színek világításbeli fokozatairól" - nagyjából azonos a kiegészítő színek egymást növelő intenzitásának törvényszerűségével, ám ezzel még mindig nem elégedett meg, tovább kereste a színek dekoratív fokozásának a lehetőségét. A Taormina tobzódó koloritja: a sárgák, vörösek és kékek különböző árnyalatai, az égbolt színátmenetei a zöldből a lilán át a szürkéig, drámaivá izzítják, időtlenné s földöntúlivá varázsolják a lón-tengeröböl, az Etna födte csúcsa és a görög színház geometriai rendjének nem véletlenszerű egységét.
http://www.hung-art.hu/index-hu.html
 CSONTVÁRY KOSZTKA Tivadar
(1853, Kisszeben - 1919, Budapest)


Festő. Gyógyszerész volt, s csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni. 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olasz- és Németországban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe c. művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott, 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Ez út emlékét Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban c. képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, a Görög színház Taorminában c. több négyzetméteres tájképeit.

5 megjegyzés:

Ábrahám Exit Béla írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Ábrahám Exit Béla írta...

2013-ban én is megfestettem a Mostari hidat Sápi Gyula (Budapest) fotós fényképe alapján:
http://abrahambela.n4.hu/2013/images/013.jpg
Nagyon tetszett a nézőpontja és a kompozíció. Ezeket próbáltam visszaadni a festményen.

kyba írta...

Köszönöm a línket, megnézem.

kyba írta...

Köszönöm, nem tudtam ellenállni a festmény megosztását. Szinte hasonló nézőpont lehetett a két fotón amiről az alkotás készült. Remekül visszaadja a táj hangulatát.
Bocs. az utólagos engedély miatt és köszönöm.

aranyos fodorka írta...

Látom, te is kínlódsz ezzel az újszerű kép-keret-változattal :-(
A mosztári híd - szegény - bizony megszenvedte a háborút. Jó látni helyreállítva...