2011. június 4., szombat

Babák...",ott száll, viszi a szívem!"

amit a kézműves foglalkozásokra készítettem. Lehetőleg minél egyszerűbb megoldással. Ezek a foglalkozások, mint pl a Péntek Esti Korzó vagy a János Vitéz Nap kint a szabadban a Dunaparti sétányon az utóbbi pedig a Savoyai kastély tópartján történik. Ezért úgy okoskodtam, hogy minél kevesebb varrással, kötözéssel készüljenek el a babák. Gondoljatok bele, mennyi leesett tűt kellene a fűből összeszedni, nem beszélve a mai gyerekek türelmetlenségéről, inkább bele sem kezdenének. Így tehát maradt az előre varrógéppel előkészítés mint pl.: szoknya,-test varrás. Miért épen baba? Bízom benne, hogy a saját készítésű játék nagyobb megbecsülést kap a gyermekek körében. A felnőttek ösztönvilágából meg nem tűnt el a gyermekjáték készítés utáni vágyunk.



Weöres Sándor Vöröshajú lányok
Vöröshajú lányok, mint a gondolat
Felröppennek éjjel holdvilág alatt.

Este vizet hoznak, szalmát, tűzifát,
Sürögnek, kacagnak, mint a jó család.

Kisöprik az udvart, csak úgy bizsereg,
Ki hinné, hogy éjjel hol vannak ezek!

Manci, a nagyobbik füstön lovagol,
Joli most bújik ki az eresz alól.

Vöröshajú lánnyal ne kezdj sohasem!
Fogjátok meg,ott száll, viszi a szívem!














1 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Tündériek ! Nem tudom miért, de tény, sokszor a gyerekek jobban vonzódnak a "házilag előállított" játékokhoz, mint a 'bóti'-hoz.Nálunk is megvan még két általam varrt kicsi maci.
Kár, hogy az anyukáknak manapság ilyesmi ritkán (vagy soha) jut eszükbe, egyszerűbb, gyorsabb megvenni a boltban.
Pedig ezek a babák - akármilyen csodaszépek, beszélők, sírók - lélektelenek, s tán ezt érzik a gyerekek is.