2011. június 15., szerda

Pünkösdölés...

a hosszú hétvégén. Hétfőn gyönyörű időben megtartották Nálunk Ráckevén a Ránki György Művészeti iskola záró és egyben bizonyítványosztó hagyományőrző, -néptánc vizsga előadását.
Szabadtéri előadás nyitott, belépődíj nélküli esemény volt.
Az izgalommal teli fellépésről és a háttérben zajló készülődésből válogattam össze egy pár ellesett pillanatot.


A régi népszokás az alábbiak szerit zajlott,
információ :innen

A házról házra járó legismertebb pünkösdi szokás az Alföldön és Észak-Magyarországon. Más néven mimimamázásnak, mavagyon-járásnak is nevezik. Szereplői általában csak lányok voltak, de voltak olyan helyek is, ahol legények is részt vettek a játékban. A házról-házra járó csoportok bekéredzkedés után szavaltak, énekeltek táncoltak. Ha a lányok mellett legények is szerepeltek a játékban, akkor közös táncmulatsággal zárták a napot.
A szereplők elnevezése és a játék menete alapján a pünkösdölésnek jellegzetes típusa alakult ki:

1. A játéknak nem voltak megkülönböztetett szereplői. A falu lányai a fonóházak előtt gyülekeztek ünnepi, viseletben. Négyes sorokban, kezükben pünkösdi rózsával járták végig a települést, és közben énekeltek.

2. A pünkösdi királynő a játék főszereplője, aki ruhájával, díszeivel is kitűnik a többiek közül. A legszebb kislányt választották meg kiskirálynénak, ami nagy tisztesség volt. Öten mentek együtt, a királynő fején megkülönböztetésül rózsakoszorú volt. A másik négy lány virágos kendőt tartott a királynő feje fölé.

Egy kis igazítás fellépés előtt...



















Családi körben...





















Három a kislány,ők már bátrabbak, barátnők...

















Anyához bújva...

















Igen a csízmának ragyognia kell...

















Várakozás...






















Kezdődik!



















Ő a kiválasztott



















Körbe-lánykoszorú....



















A kiskirályné feje felett kendőt tartanak, úgy vonulnak körbe...


















A nagylány akitől a lépéseket tanulják...



















Ni-ni milyen érdekes, kitekintés a zenekarra...



















Pördülős szoknya, amit már kilánykoruk óta szeretnek a lányok a fiúk örömére...


















Pihenő...




















Két fellépés előtt egy kis itóka...,Román népviseletben




















A kis kiváncsi...

2 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Nagyon jók, hangulatosak a képek, tökéletesen visszaadják a vidám forgatagot.
Én néha csak azon szoktam elgondolkodni, ér-e valamit évente 2-3-szor "beöltözni", de a maradék 362 napon pedig megfeledkezni az ősök örökségéről...Másképp, modernül élni/gondolkodni/cselekedni.

kyba írta...

Igazad lehet, de talán ezek a gyerekek akik ilyen lehetőséggel élik az életüket és tapasztalják, tanulják a felnöttektről a népzene és a tánc vagy a népszokás összetartó erejét akkor reménykedhetünk, hogy talán nem kallódnak el a "nagybötűs" világba, hanem kapnak valamiféle tartást kapaszkodót.
Én hiszem, hogy nem csak a beöltözés a szereplés motiválja őket, hanem komoly felkészülés, munka amit megmutathatnak.