2012. augusztus 28., kedd

Ha ezt a klubban elmesélem....

 miért is voltunk is meg nem is( 2012. 08.25-én Magyarszögyén, Szlovákul Srodin ó temetőjében)
Hiába Ráckevén még élnek humoruknál lévő tisztes polgárok akik minden akadályt leküzdve még a setét estétől sem tántorítva, ( egy db elemlámpa segédletével ) megkísérelték megkeresni Petőfi Sándor híres versében szereplő " ej ráérünk arra még..." elhíresült Pató Pál Úr valaha élő személy nyughelyét...

Aggódtam, nem a temető csendjének megzavarásától  a nyugvó lelkek bosszújától, hanem egy busznyi ember, (tisztelet a kivételnek) betódult egy kisközség sírkertjébe ( amit még éjszakára sem kell bezárni )  észveszejtő gyorsasággal keresik kutatják, betűzik, az elhunytak neve közt a keresendő vörös sírkövet
( ennyi volt az információ ) a sötétben bukdácsolva, taposva a szépen gondozott kertet.

 Naná, meg akarták találni, hiszen készültek! Versmondással és feliratos gyász szalaggal... Minden igyekezet hiába a keresés sikertelen lett kb. 1/2 órai keresgélés után a szalag a kápolna kilincsére  került a versmondás meg elmaradt!
Milyen szerencse! A sors kegyes volt hozzánk... az alábbi keresgetéseim alapján találtam ezt a linket amiből kiderült számomra, hogy bizony nagyon nem örültek és ma is kárhoztatják a költő elhíresült költeményét.

http://martelyman.blogspot.hu/2011/09/pato-pal-urrol-nahany-gondolat.html

Az utolsó képsorok a buszból a lenyugvó napról











Ime itt a a vers annak aki már felejtette vagy még nem volt kötelező megtanulni az iskolában:
http://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184709.htm

2 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
aranyos fodorka írta...

Nahát, megint okosabb lettem valamivel. Én ezt a történetet sosem hallottam még. Köszönet érte !
(valamit elrontottam az előbb....)