Mik vannak? Téli sétám érdekessége..

Balabán a Kis-Duna mellékága és felette a mókushíd




















Csókolom Emu vagyok a házőrző,
betetszik jönni?



















Cica vagyok kint laki, ki a házát szereti!
















Bújj be hozzám kedves vándor...





















Áramdúc is megteszi szerény hajléknak galambéknál

Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

Móra László:

Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!

Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.

Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

Amiről még nem hallottam...

itt találtam és érdekességként beillesztettem.

http://www.harmonet.hu/ezoteria/4510-luca,-luca-kitty-kotty.html
Lucaostor
A sok-sok szokás, hiedelem közül talán a legkevésbé ismert a lucaostor készítése. Az ostort elkészíteni nagy feladat, akinek pedig sikerül, az megláthatta a falu boszorkányait. A Filkeházán lakó Leskó Andrásné így mesélte apja történetét a lucaostorral:

„Lucaostort apám is csinált, mikor még Pálházán laktunk. Összebeszéltek a fiatalemberek. Hát az én apám vállalta, hogy majd ő megcsinálja. Csináld János, fogunk mink rád vigyázni, menjünk mink is teveled! – mondták a többiek.

Luca-naptól kellett ezt csinálni. Rákötöttek egy spárgát egy kétágú botra és minden nap egyet csavarintottak rajta. Így ment ez karácsony éjjeléig. Akkor menni kellett a lovakat itatni. Vacsora után gyűltek minálunk azok az emberek, akik tudták, hogy apám csinálja az ostort. Összegyűltek annyian, hogy alig fértek a házban. Mondták apámnak, hogy – Na János, most mán vedd az ostort, oszt ereggy ki! El köllött menni a kúthoz vizet húzni a vályúba.

Aztán begyött apám, elővette az ostort, és az udvaron roppantott vele. Az ablak alatt végig álltak az emberek, akik tudták, hogy mit csinál. Összegyűltek a boszorkányok mind az én apámhoz a kút mellett, mikor hármat csettintett az ostorral. Azt mondta az apám, hogy még a segédjegyző is ott volt, az is értett a boszorkánysághoz. A falubeli boszorkányok odagyűltek köré és be akarták lökni a kútba.

A többi ember nem látta őket, csak apám, de ő mindjárt kiabált, hogy ez is itt van, az is itt van. Erre odaszaladt a többi ember és elkapták tőle az ostort. Összetörték, elégették és akkor ott hagyták apámat a boszorkányok. Ha csak egy ember csinálná maga, az soha többé nem élne tovább"
Megjegyzem távol áll tőlem mindenféle babonaság, boszorkányság...

Ihaj-csuhaj...csuhé...

mint régi kedves játék...ahol nem volt porcelán fejű baba, kisvasút, hintaló ott a gyerekek a saját fantáziájukra és a körülöttük lévé természet kínálta terményekre, növényekre támaszkodva alkották meg saját mesevilágukat.
Így vált kedvelt tevékenységgé a kukorica szára, kukorica csövét borító levél illetve a csuhé.
Kedvelt lett a felnőttek világában is mint hasznos háztartási eszközök készítésnél. Ilyen a tojástartó kas, kosár, a szakajtó kosár amiben a dagasztott kenyér pihent, vagy a szalmakalap ami megvéd a nap forróságától. Ilyenkor ünneptájt szívesen húzódunk a meleg szobába mi is és csendes várakozás közben megpróbáljuk felidézni a kisded érkezését. Legjobban a készített tárgyak segítségével lehet. Így került a játszóházi játékkészítés kínálatába a csuhéból készült szent család.

Szeretem Ráckevét...ahol élek...

amikor ilyen híreket hallok és látok. Történt ugyan is, vasárnap ebéd után egy kis házkörüli munkára fogtam magam, mivel az előző napi viharos szél igen csak megtisztította a fákat a száraz ágaktól, levelektől. Egy kis söprés és " Tiszta udvar rendes ház" címre méltó lett a kertem. No, de még a szembe szomszéd fenyő tűlevelét is összeszedtem, mivel kinézve az ablakon a megtépázott fa tobozai és tűleveleit látom. Jól esett egy kis mozgás, kellemesen elfáradtam. Munkám végeztével a meleg szobában böngésztem a PC által nyújtott híreket, így jutottam el arra a felhívásra, hogy a szabadstrandon ahol a gyermekjátszótér is található száraz levélgyűjtést szerveztek 13ó-tól15ó-ig " Ragadj gereblyét és indulj!"... az akarat megvolt, de a fél 4 ó-rai infó már igencsak kései volt!
Most mellékelem a szorgos társaságról készült fotót( utólagos engedéllyel ) amit a hírközléshez mellékeltek. A szervezett, a közösségért tenni akarók társulata és a jól végzett munka jutalma a nagymama spharleltén melegített tea és forralt bor.