2011. december 7., szerda

Hull a pelyhes...


fehér hó, jöjj el kedves Télapó így szól a Mikulás váró gyermek dal. Valahogy az utóbbi években ez a hóvárós idő nem akar beteljesedni. A természet igen csak megtréfálja a gyermekeket és a sok rímfaragót akik számtalan kedves verssel. énekkel készültek erre a jeles napra. Emlékezetem szerint hóesés tette sejtelmessé, ünnepibbé a reggeli pillanatot amikor december 6-án kinéztünk az ablakon. Ez a varázslatos pillanat elmaradt.
Vigaszul találtam gyermeklelkemhez közeli sorokat, olvassátok . Érzelgős, de engem megvigasztal.


Galambos Bernadett: Az ajándék
Mikulás ha volnék:
minden áldott éjjel,
havat szórnék két kezemmel
háztetőkön széjjel.
Mikulás ha volnék
decemberi éjben:
Járnék csengettyűkkel
fehér holdsütésben.
Mikulás ha volnék
szívem arany lenne:
Aranydiót, aranyalmát
raknék tenyeredbe!
Aranydióm, aranyalmám
szeretetté válna,
Melegsége nem férne be
pici, kis szobádba!

1 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Tudathasadásos vagyok a havazást illetően....Bentről nézve imádom ha hófehér minden, tényleg elérzékenyül az ember, előjönnek régi gyerekkori emlékek.
Ám ha ki kell lépnem a lakásból - akkor már tele vagyok félelemmel...

Hja, az öregség nem szép....