2011. július 22., péntek

Csőlakó lett a levelibékám...

Az esti párhívogató hangját is innen a vascső mélyéről hallatja. Mosolyogtató, ahogy a fém mélyéről előjövő, vas általl eltorzult hanját szétkürtöli a nagyvilába. Bizakodva, reménykedve, hogy párjára talál.
Ki tudja, talán az új hangzás egy új generáció meghódítására ad lehetőséget, vagy ez lenne az evolució nélkülözhetettlen új kelléke....



Dalszöveg
Leveli béka fönn a fán, kucorog egész délután
Madár, ha rikkant ő se rest, valami furcsa dalba kezd.
Valami furcsa dalba fog, gurguláz, hortyog, motyorog
Büszke, hogy de szép hangja van, s belekezd újra, untalan.
Fönn ül a fán és ott brekeg. Brekeg? Bocsánat, csicsereg!


1 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Nagyon kedves kis vers/dal - nem ismertem. A brekuszodat irigylem - nekem Béla azóta sem jött vissza, és sajnálatos módon, a nagy építkezés folyamán Spinni is máshová költözött... :-(