Búcsú a kerti virágoktól az egynyári virág a petúniától...
A korall virágtól és a hajnalkától...
Kosztolányi Dezső
Hervadt kertben
A kerti golyókon a nap tüze ég...
Langyos sugarak, bús őszi mosolygás.
Szótlan haladok fáradt utamon
s vérem melegíti a nap sugara.
A ritka lugas, mely a nyár idején még
árnyat teritett, amidőn teveled
bolyongtam a rét iratos szövetén,
most fázva susog s piruló levele
egymásra borulva, a szélben inog.
Pár árva virág remeg ott a gyöpön,
bús szára lehajlik, tört szeme zárul
és várja a csendet, az álmotadót
s én hallom e csend, e mulás elejét.
Némán haladok... De a fű, a virág
mind kérdi: Szegény, emlékszel-e még?
Emlékezem és kigyuló szememet
a könny lepi el s csüggedve lezárom.
Halovány orcámra a láz tüze száll,
miként a levélre az őszi, piros lob,
aztán lesülyed fejem a kebelemre,
mint ottan az őszi virág, amely elhal.
S a kerti golyókon a nap tüze ég.
2 megjegyzés:
Tele vagyok irigykedéssel. Az idei nyáron nem bújt ki a kék-hajnalkám, pedig nagyon szeretem és tönkrement a tiéddel pontosan megegyezően narancssárga színű korallvirágom. Még jó, hogy ez utóbbiból végül pár bujtást meg tudtam menteni. Most már bent a szobában várják, hogy sikerül-e életben maradniuk ?
Aranyos....a korallvirág már harmadik éve ebben a ládában pompázik. Ősszel beviszem a szobába ahol mérsékelt fűtés van és tavasszal kiteszem. Biztos hogy áttelel neked is. Most én egy fehérrel kisérletezem. Egész nyáron dús hajtásokat hajtott, most megnyestem és vízbenállítva gyökereztetem, majd fölbe helyezem. van olyan korallvirágom ami a pincében kevés fény mellett is áttelet, de az nem nevelt sok virágot.
Megjegyzés küldése