Őri István: Napfelkelte
Amikor felkel a Nap
És kinyitja álmos, nagy szemét,
Elégedetten ásít, forgolódik,
Mert újra itt a reggel, elmúlt a sötét.
Az Éj morogva elvonult,
Neki mára már bealkonyult.
De még egyszer visszaszól zsémbesen:
A nap alatt nekem miért nincs helyem?!
2 megjegyzés:
Legyen szép napod !
Előre nem elkölteni !
Köszönöm @x,erre a jó hírre még a ráncaim is kisimultak!!!:-)))
Megjegyzés küldése