Vásári portékák...

Ténagy Sándor
Móka -vásár

Eladó! Eladó!
-kiáltja az eladó.
Van itt minden, ami kell,
ez sípol, az kelepel,
s hogy a rím is furcsa legyen:
amaz pedig kalapál.
Áll a vásár,
áll a bál,
aki keres,
rátalál.
Cirókából, marókából
friss szállítmány érkezettt,
egyedemből, begyedemből
tessék, kérem, két szelet!
Megéri,
nem drága:
három bukfenc
az ára.

Városunk péntek este fényárba öltözött. Erre az eseményre a polgármesteri
hivatal parkolójába faházakat építettek. Lehetőséget adva az óvodák, művészeti iskola, gyermekkönyvtár és művelődési ház munkatársaknak és gyermekeknek az általuk készített portékák árusítására. Én a művelődési ház felkérésére készítettem egy pár tárgyat, főleg mézeskalácsot, mivel nagyon sikeres tevékenység a gyerekek körében.




















Ünnepváró hóembereknek nagy sikere volt.
Nagyon nehezemre esett pénzre váltani, mivel eddig mindig csak tanítottam és nem kufárkodtam. Olyan élhetetlennek éreztem magam, ugyanakkor meg üres pénztárcával sem jó az ünnepeket várni!




















15 db-ot varrtam, igyekeztem nem egyformára készíteni















Az angyalkák és ajándék kísérő illatzsákok is 100-150.-Ft-ért találtak gazdára















A fehér betétes mikulászsák azért készült, a rajzolás lehetőségével vagy név ráírásával
várja a kis tulajdonosa hogy 6-án a Mikulás megtöltse mindenféle finomsággal.
Pl.:Tibi, Anya, Apa, Rozi, tehát az egész család kiakaszthatja és nem csak a kisgyerekek
kaphatnak ajándékot, hanem az egész család.














A legjobban a mézesbábokat vásárolták, az is 100-150.- Ft-ért.
Természetesen celofánba csomagolva szalaggal díszítve.



























A soha el nem nyíló virágcsokor is megjárta a vásárt,
meglepetésemre ebből is vásároltak, főleg a piros színűeket.