Csanádi Imre: Hólabda
Csing, ling, ling, ling –
Az utcán
Csilingel a rakott szán,
Kocog vele két ló
Szikrázik a szép hó.
Fiúk labdát gyúrhatnak
Piros lányok jujgatnak –
Csing, ling, ling, ling –
Az utcán
Csilingel a rakott szán.
Csanádi Imre: Első hó köszöntő
Hó, hó, friss hó,
Angyalváró,
Gyöngyen hulló
Gyöngyvirág-hó,-
Csupasz bokrok
Csipkézője,
Fák fodros
Fejkötője,
Kerítések
Keszkenője,
Hegyek-völgyek
Ünneplője.
Csanádi Imre
1920. január 10-én Zámolyban született Csanádi Imre Kossuth-, és háromszoros József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő.
Dunántúli földművelők gyermeke. Verseiben tiszta kép rajzolódik ki szülőföldjéről, küzdelmes, hadifogsággal súlyos sorsáról. Festményekről, szobrokról írt versei a beavatott hitelességével vallanak a művészet igazmondó hivatásáról. Gyermekversei igen népszerűek az óvodások, kisiskolások körében. A nagyobb gyerekeknek az állatokról írt egész kötetnyi verset, melyekkel tanítva szórakoztat. A magyar népköltészet és a XVIII. századi magyar költészet kiváló tudósa.
A Győrffy-kollégium növendéke volt. Az orosz hadifogságból 1948-ban tért haza. A Szabad Föld, a Magvető, a Szabad Ijfúság című lapok munkatársaként tevékenykedett. 1951-től a Szépirodalmi, 1955-től a Magvető Könyvkiadó szerkesztője. 1976-1980 között az Új Tükör főszerkesztője. 1991. február 23-án hunyt el Budapesten.
A huszadik század krónikás énekese volt. Vallotta, hogy a költészet nem fordulhat el a tényektől, a tanulságos, izgalmas realitástól. Önéletrajzi jellegű személyesség, a kor sajátos viszonyainak ábrázolása mindez ma nem tűnik korszerűnek. Ám a jó költőt amilyen Csanádi Imre is volt sosem kötötték dogmák. Költészete a népköltészet szókimondóan közvetlen, tiszta forrásából merít. A népköltészet mellett a régi magyar költészet jelentette a legfőbb mintát számára. Bravúrosan gazdag formakultúrája, eleven, életes hangja a magyar irodalom élvonalába emeli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése