Vízöntő

Jeles napok és szokások a magyar néphagyományban.

Az ember melegségre vágyik – Örkény István egyik elbeszélésének címe akár szállóige is lehetne, az is talán. Mindenesetre érdemes erősíteni a vágy beteljesülésének az esélyeit. Hogy ne úgy valósuljon meg, mint a nevezetes történetben, amelynek boldogtalan hőse csak egy cserépkályha melegét élvezheti, ami már önmagában is szomorú, hiszen az ember belső melegre vágyik: részvétre, figyelemre, törődésre. Júliusban épp úgy, mint februárban. Némelykor a kevés is elég lenne, de sokszor még az sem adatik meg. Mi megadjuk-e? Ez persze mindenkor megkérdezhető. Tükör sem kell, hogy szembeforduljunk önmagunkkal. Adni és kapni: jó esetben ez a kiegyensúlyozott melegségáramlás menete. Ha jól befűtjük a cserépkályhát, éltethet a remény, hogy nem fagyunk meg a farkasordító hidegben sem. Lesz hova dönteni a hátunkat.
Jeles napok és szokások a magyar néphagyományban

Február 2.
Gyertyaszentelő boldogasszony ünnepe
Az általánosan ismert jóslás szerint: ha süt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, visszamegy a barlangjába, a hideg pedig még negyven napig tart.

Február 3.
Szent Balázs vértanú püspök ünnepe
Az életéhez fűződő ősi legenda alapján népünk a „torokbajok orvosaként” tiszteli. Ehhez kapcsolódik a „balázsolás”, a gyermekek maskarás Balázs-járása.

Február 19.
Zsuzsanna napja
Ha ezen a napon megszólal a pacsirta, közeledik a tavasz. Néprajzkutatóink több, a naphoz kapcsolódó dramatikus játékot jegyeztek le.

Február 22.
Üszögös Szent Péter napja
A néphit szerint szerencsétlen nap, ezért ezen a napon semmilyen munkához nem fogtak.

Február 24.
Mátyás napja
„Hogyha hideg Péter s Mátyás, negyven napig fogvacogás.” „A jeget olvasztja Mátyás, töri, és rajta léket ás, ha nem talál, jeget csinál.”
Jung Károly: Régiek kalendáriuma.