A pad üresen áll
tán valakire vár
lehet hogy rám-
lehet hogy rád...
(vagy talán ránk?)
tudod hogy nem hibánk
ha nem vagyunk ott-
-a szélvész elsodort
...figyeld a kis padot
magányos nélkülünk...
(egyszer még élhetünk?)
úgy kéne boldogság
úgy kéne még nekem
csipetnyi érzelem
elsöprő szerelem...
Nem lehet ily sivár
a további létezés:
csak fájó emlékezés...
El kell indulni már,
talán egy új mese vár
tündérrel, óriással
törpékkel, angyalkákkal,
mezőkön sok virággal,
szívünkben új csodákkal,
nyugalom dallamával,
szerelem illatával
boldogság mámorával
-hát induljunk hamar,
(mert tudom s tudod már
hogy csak ránk vár)
ott semmi nem zavar
s majd ott találkozunk,
addig meg álmodunk...
Dreaming58
a vers innen
4 megjegyzés:
Most mondjam azt, "vigasztal", hogy másutt is vannak elhanyagolt, meg nem becsült helyszínek ?
Fura nép ez a magyar - folyton sír/panaszkodik, aztán ha lesz valamije, azt meg nem becsüli...
Valamennyit (megint) elgondolkodtam ezen,- (...) - mert pl. nem tudom,- (bizonyára) közterület ami a fotón látható,- (nem tudom kinek a telke előtt áll) -de annak lenne kötelessége a füvet lenyírni, vagy nem - ne vitassuk. Mint ahogy azt sem, kinek lenne a "dolga" a helyreállítás ?- és egyáltalán van-e értelme ?- ( csak csak változhattak a helyi szokások is ) -és sok egyéb ilyesmi. Ide már nem akarnám beírni azokat, amit egy másik blogba is írtam.
Pár összetört,öreg padtól én igyekeznék nem "rossz hangulatba" süllyedni! - na, de épp' eleget emlegetjük, hogy nem kell egyformának lennünk! :-) :-)
Ez a terület a város egyik legszebb sétányán van és a város gondnokság gondozza....!!!!
No majd adok nekik egy kis emlékeztetőt!
Kösz'- gondolom eddig "bal oldali" városvezetés volt (...) és hipp-hopp... "holnaptól" az "újak" majd ezt is megváltoztatják! Na, úgy legyen !...
Megjegyzés küldése