- írja róla Herman Ottó.
a fotó és az infó innen
fülemüle madár szimbolikus jelentésecsalogány/fülemüle: Dalának szépségéről híres énekesmadár, ezért a költészet szimbóluma. • A keresztény hagyomány a fülemülét, mint ártatlan isteni zenészt, Szűz Máriához hasonlítja. A legenda szerint, ha erőlteti az éneklést és az nem a szívéből fakad, meghal; s ahogy a fülemülének a dalt, úgy az embernek a földi dolgokat nem szabad túlzásba vinni. A rabságban hallgató csalogány az értelem börtönében sínylődő embert példázza. • A bagoly és a csalogány c. középkori angol költeményben a →bagoly ellentéteként az életvidámság, az udvari élet jelképe. Shakespeare Romeó és Júliájában a pacsirtával áll szemben: a csalogány az éjszaka madara, a szerelem énekese, míg a pacsirta dala a hajnalt jelzi.
Keats Óda egy csalogányhoz c. versében a költő halandóságával szemben a költészet örökkévalóságát fejezi ki: „Te nem halálra lettél és irígy / idő rád nem tipor.”
Weöres Sándornál a törékeny szépség, a mulandóság képe: „
Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár,
szólal, szólal, szólal már.
Pittyen a fészek, zörren az ág,
moccan a hegyeken a hajnali láng.
Jegenyefa-jegenyefa-jegenyefa-lánc,
sima út szélén kettős ránc.
Denevér, bak-egér, északi szél,
kondul az óra, megszöktél,
három mérföld és egy fél
hosszu hajamba mért téptél?
Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár,
hallgat, hallgat, hallgat már.
