Hóember...

Találtam hozzá egy  verset ami egy kicsit illik hozzá...,igaz nem lóg a jégcsap az orrán, szeme dió, gombja toboz és a száját is belepte a dér...

 Mentovics Éva: A hóember

Álldogál egy vidám legény,
jégcsap lóg az orra hegyén.
Hó a keze, hó a lába,
deres minden porcikája.

Körülötte mély a hó,
pocakja vagy hét akó.
Messze virít répa orra,
cakkos sálját vígan hordja.

Éjfekete szén a szeme,
vasfazék a cilindere.
Füléig ér mókás szája,
a hófúvást büszkén állja.

Egy cseppet sem didereg,

jól bírja a hideget.
Söprűnyél a sétapálca,
hómezőket azzal járja.

 

Miután jól kilapátoltam magam, kedvem kerekedett egy hóember készítéshez. Bizony porhanyós hóból elég nehéz gombócokat gyúrni, így maradt az összelapátolás és így aztán az én hóemberem inkább hasonlít egy török basához.