2009. február 24., kedd

Grimm mesés meséi a valóságról





Grimm testvérek: Az aranyhajú lány

Ki ne ismerné a szépséges aranyhajú leány történetét, akit a gonosz boszorkány egy magas toronyba zárt?...

Minden baj akkor kezdõdött, amikor egy várandós édesanya az ablakából kitekintve megkívánta a szomszéd boszorkány kertjében zsendülõ friss salátát. Ám a banya rajtakapta az asszony férjét salátalopás közben, és éktelen haragjában a születendõ gyermeket követelte magának. A kislány gyönyörû szép hajadonná serdült. A gonosz boszorkány elrejtette õt a kíváncsi szemek elõl, és a sötét erdõ rejtekében egy ajtó nélküli, magas toronyba zárta. A lány leeresztett hosszú hajfonatán mászott fel a boszorkány nap mint nap, majd késõbb így tett a királyfi is. Ez lett a veszte: a banya lelökte õt a toronyból, a leányt pedig messzi földre számûzte, miután levágta gyönyörû haját.
Sok viszontagság után aztán a mese végén persze minden jóra fordul.

A Grimm testvérek nevéhez fűződő mese gyakorlatilag mindent megtestesít a szememben, amit az általuk összegyűjtött történetek képviselnek: a gyermeki naivitás gonoszsággal keveredik, ami nem ritkán horrorisztikus elemekkel társul.
A végkifejlet pedig nem minden esetben megnyugtató, hiszen az erkölcsi rend, nem mindig áll helyre.

A moralizálás Az aranyhajú lányból sem hiányzik, bár ha jobban belegondolunk, kis túlzással (egyeseknek belemagyarázásnak is tűnhet), több bibliai utalást is felfedezhetünk.

Elsőként van a falánkság, mint a hét „főbűn” egyike (egy várandós édesanya az ablakából kitekintve megkívánja a szomszéd „boszorkány” kertjében termő friss salátát), amit követ a lopás (az asszony férje megpróbálja ellopni a salátát, de a banya rajtakapja), mint a Tízparancsolat hetedik parancsolatának megszegése.

Aztán következik a jól megérdemelt büntetés, ami meseszerűen túlzó (a „boszorkány” éktelen haragjában a születendő gyermeket magának követeli), s ettől kezdve már ki is léptünk az ismerős hétköznapokból a fantázia világába.
Ahol vannak ördöngös asszonyok (vagy ha úgy jobban tetszik, boszorkányok), furcsa épületek (ajtó nélküli magas torony), és nem utolsó sorban királyfiak.

Ahol nem csupán a törvények ellen vétkezők bűnhődnek, hanem az ártatlan gyermek is, aki még szerencse, hogy nevelők és pszichológusok nélkül képes ép elmével megérni a felnőttkort, s szemre csinos leányzó válik belőle. Akibe nem csoda, hogy beleszeret a királyfi.
Szalai Katalin

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Nem tudom, bűn-e megkívánni valamit várandósan. Édesanyám sosem volt követelőzős, kívánós fajta, de kisebbik bátyámmal oly mértékig kívánta meg a májat, hogy kishíján belehalt. Szó szerint. Szerencsére meg tudták oldani az ötvenes években is.

kyba írta...

A hét bűn közé én sem sorolnám a várandós anya kívánosságát.
Szerintem a várandós mamákat régen is és most is nagyobb odafigyelés kíséri, kiemelten még faluhelyen is ahol dologidőben igen csak kivették a részük. A körülöttük lévők igen csak kedveskedtek nekik, mert új élet hordozói és ez tiszteletet váltott ki.A kívánosságot a már szült érett asszonyok jobban megértették és egy-egy süteményes vagy gyümölcsös tállal kedveskedtek

kyba írta...

A hét bűn közé én sem sorolnám a várandós anya kívánosságát.
Szerintem a várandós mamákat régen is és most is nagyobb odafigyelés kíséri, kiemelten még faluhelyen is ahol dologidőben igen csak kivették a részük. A körülöttük lévők igen csak kedveskedtek nekik, mert új élet hordozói és ez tiszteletet váltott ki.A kívánosságot a már szült érett asszonyok jobban megértették és egy-egy süteményes vagy gyümölcsös tállal kedveskedtek