..., ahogy a lába földet ér!
Ismerkedünk
Léda és a hattyú (16. századi festmény)
A hattyú a kultúrában
Részlet aWikipédiából:
Az ókori Görögországban a hattyú Apollón isten jelképe és szent madara volt, és több mítoszbanZeusz hattyú képében csábította el Lédát, aki hattyútojásban hozta a világra a szép Helenét. Orfeusz halála után hattyúvá változott, és az égre helyezték. Így keletkezett a Hattyú csillagkép, amely egy kitárt szárnyú, hosszú nyakú repülő madárra emlékeztet. Egy másik mítosz szerint egy Küknosz nevű ifjú szerelmes volt Phaetónba, a Nap fiába. Phaetón a Nap kocsiját maga akarta hajtani, de ügyetlensége miatt a haragra gyúlt Zeusz villámmal sújtotta, és ő az égről az Eridanosz folyóba zuhant. Az elkeseredett Küknosz olyan sokszor bukott a folyólatin Cygnus elnevezését is. is szerepelt. vizébe kedvese testét kutatva, hogy Zeusz megszánta őt és hattyúvá változtatta. Küknosz nevére vezették vissza a hattyú
Leonárdó Léda és a hattyú-tanulmányába, amelyek egy, azóta elpusztult festményt eredményeztek; ezen Léda és Jupiter hattyú képében összeölelkezik.
Léda elhajló testtartásának csábos hajlékonyságát ellenpontozza a hattyú nyakának íve. Az egész festményt a legapróbb részletekig áthatotta Leonardónak a nemzés, a születés, a növekedés és a mozgás iránti elragadtatottsága, ez érezhető például Léda dús és ruganyos hajfürtjeinek tekeredésében, amelyról egyébként remek rajzok maradtak fenn.
A régi irodalomban gyakori költői téma volt a hattyúdal, amelyet a madár állítólag csak a halála előtt énekel. Ilyen jelenség a valóságban egyetlen hattyúfajnál sem létezik, csupán az ókori görögök hiedelméről van szó.
Tudtátok?
Szólás-mondás.
Iuvenalis gúnyos megjegyzése szerint „A jólelkű nő olyan ritka madár, mint a fekete hattyú", innen a rara avis, azaz ritka madár szállóige.Az európai kultúrában számos vonatkozást találunk a néma hattyúra. Az egyik legismertebb hattyúkról szóló mese talán a rút kiskacsa meséje, amely egy kiközösített kiskacsáról szól, akiből gyönyörű hattyú lett. Ez a mese azon a tényen alapul, hogy a kiskacsák sokkal szebbek, mit a hattyúfiókák. A hattyú gyakran a szerelmet és a hűséget jelképezi, főként a madár monogám életmódja miatt. Néhány ismert hattyúkkal kapcsolatos opera a Lohengrin és a Parsifal.
A hűség madaraA hattyú vízinövényekkel táplálkozik, amelyeket az aljzatról szedeget fel, de gyakran a parton található növényeket is csipegeti. Fészkét vízinövényekből, füvekből és apró gallyakból építi. Ennek mérete akár a 90 cm-t is elérheti, ugyanis a madarak évről évre ugyanazt a fészket használják. A hattyú négy-hat tojást rak. Hűséges élete párjához - talán ezért tekintettek az emberek mindig óriási tisztelettel erre a fenséges madárra. A görög mitológiában Aphroditéval, a római mitológiában pedig Vénusz istennővel azonosították, így a hűséges szerelem jelképévé vált. Szinte egyetlen népnél sem vadásznak rá, ugyanis a bölcsesség és tisztánlátás szimbóluma. Nemcsak az ókori mitológiában tölt be előkelő szerepet, hanem a magyar néphitben is. Számos mítoszban, legendában változnak istenek vagy emberek hattyúvá. Tündér Ilona, a tündérek királynője fehér hattyú képében úszkált a Dunán, reménytelenül keresve szerelmét, Árgyélus királyfit.
A Kalevalában az alvilági Tuoni folyó mellet él egy hattyú. A történet szerint az, aki megöl egy hattyút szintén az alvilágba kerül. Jean Sibelius művét a Kalevala alapján írta, a második rész címe pedig A Tuonela-i hattyú. Az Északi országokat ma öt repülő hattyú jelképezi, a bütykös hattyú pedig Finnország nemzeti jelképe.
A "Hattyúk tava" című Csajkovszkij-balett egyaránt a szerző legismertebb műve és a leggyakrabban előadott balett. A történet részben egy ónémet legendán alapszik, amely Odette, a hattyúvá változtatott hercegnő történetét beszéli el, de az orosz népmesékben is fellelhetőek a történet bizonyos elemei.
A „Tizenegy Hattyú" című Andersen-mese leginkább Lir mostoha gyermekeinek történetére emlékeztet. Ebben a történetben egy királynak tizenegy fia és egyetlen lánya van. Az új királyné hattyúvá változtatja a fiúkat, Elisát pedig, a kis királylányt elűzi. Ez egy érdekes, új megközelítés, hiszen a hattyúkat legtöbbször hajadonokkal azonosították. A fekete hattyú Nyugat-Ausztrália jelképe, és az ausztrál főváros, Camberra címerében is látható.
A Carmina Burana, Carl Orff zeneműve (és azok a költemények, amelyeken a zenemű alapszik) egy olyan részt is tartalmaz, amely a hattyú megsütéséről és elkészítéséről szól, de az egészet a hattyú szemszögéből mutatja be.
Első Erzsébet uralkodása alatt Angliában a hattyú húsa luxusételnek számított. Ezekből az időkből származik a sült hattyú receptje: a hattyút le kell forrázni, majd megpucolni, kicsontozni, majd egy kis ideig főzni.
Ezután a húst sóval, borssal, gömbérrel ízesítették, zsírral kenték meg, rozspaszta és vaj mellett pedig a sütőbe tették, majd a repedéseket vajjal kenték be és marhahús-pitével tálalták.
Rainer Maria Rilke: A hattyúFélni egyre, élni vontatottan,
életünk, akár a hattyú útja,
melyet még le sem írt a habokban.
És meghalni, titkosan elülni,
mily elembe jártunk itt, ki tudja,
mint mikor hattyút látsz elmerülni: -
a vizen, mely nyájasan fogadja,
fodrozódik, elmúlik alatta,
s boldogan gyűrűzik föl a hab;
míg a hattyú csöndesen kiválik,
mind nyugodtabb, tisztább és királyibb
méltósággal cél felé halad.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
