Milyen egyszerű és mégis milyen ritkán találkozunk a hétköznapokon a fonállal való szövéssel. Úgy gondoltam ezen a hosszú borús napokon felelevenítem amit ano' gyermekekkel megismertettem és amihez nem kell különösebb beruházás. Talán minden háztartásban található karton doboz és maradék fonal, spárga...?
A fotók beszéljenek helyettem:
4 megjegyzés:
Amikor (ezer éve) elolvastam "A szövés története" című, az ifjúság számára írt könyvet (fogalmam nincs hová tűnt az idők folyamán, mert ma már nincs meg) - szóval akkoriban én is próbálkoztam, de bevallom, nem nagyon volt türelmem hozzá. Talán a fonal is vékony lehetett, és nem haladtam elég gyorsan ? Már nem emlékszem. A fonás elméletének megtanulásához jók a minták, amiket mutatsz, de lehet ezeket valamire használni is ? Nekem az u.n. apró kézimunkákkal ez a bajom. Ha elkészültél eggyel, hova teszed ? Mire használod ? Nem lehet az egész lakást telepakolni velük... Sokszor olvasom mások kézimunkás lapjait, érzékelem a rengeteg időt, amit rászánnak - s felmerül a kérdés bennem: na jó, de ha elkészült a 120dik terítőcske/párnácska, mit csinálnak vele ?
Igaz, azt is lehet/ne kérdezni: és az én grafomániám meg mire jó ?
Hát megnyugtat és örömöt ad.
Lehet így van ez a kézimunkával is.
aranyos... én nagyon sok időt töltöttem el különböző alkotó táborokban. Nagyon érdekelt a népi kismesterség, amit aztán beleépítettem a mindennapi munkámba. Ezért nosztalgiából és egy pár nyári tábor kézműves foglalkozásaihoz elevenítettem fel a szerzett tudást. Bizonyára örült pedagógusnak gondolsz aki hiába vonult "nyögdíjba",én úgy gondolom a saját készítésű tárgyak nagyobb értéket képviselnek még a gyermekek számára is. Ezekből a szőttesekből játék vagy valamilyen kis tarisznya készíthető, mint pl.: zsebkendő tartó, fésű- tükör-pénz tároló. Valóban örömmel készítem. pl: felkértek a Duna partján rendezett Péntek Esti Korzóra 18 órától 20 óráig ( egész nyáron ).
Tehát a játékkészítés sokféle technikáját kell felsorakoztatnom.
Itt lehet valahol az igazság: megmutatni/megtanítani a gyerekeknek...
Ez az, ami nekem kimaradt az életemből. Sok mindenre adhat ez magyarázatot.
Bár nagyon "bizonytalan" vagyok benne,- de (szerintem) a saját készítésű tárgyat az olyan gyerekek kedvelik (kedvelhetik) jobban, aki meg lettek/meg lesznek "tanítva" arra, hogy tudják "megbecsülni!"
Szerintem - minden szülő /nagyszülő - csak azt tud "továbbadni"- amire tanították, ill. amit látott/ellesett/ "ráragadt".
Itt egy példa az "elbizonytalanodásomra" :
Az érdeklődés átformálódása?
[ Nincs unokám,de már a saját gyermekeim "nevelgetése" során is ezt-azt "megtapasztaltam." (1976)- hagyján!- mert ha jól tudom,- már felnőtt egy egész generáció pl. a rendszerváltás óta ! - de ez már egy más történet.
Megjegyzés küldése