Fellépek egy igazi színpadon...

újságolta az unokám és rögtön hozzátette, ugye eljössz megnézni? Természetesen ott volt a helyünk ( a szűk családon kívül nővérem, sógorom és a nagymama társam )múlt hét csütörtökén (17 óra )a Budapest VI.ker. Eötvös utca 10 sz. alatt a Közösségi és Kulturális Színtér nézőterén. A Pető Intézet és ezen belüli az Iskolai Alapítvány rendezett jótékonysági estet. A belépő összegét a gyermekek kirándulására, színház, múzeum látogatás és egyéb foglalkoztatására költik. Az előadásra 30 db tisztelet jegyet is kiosztottak, a szülők saját készítésű szendvicsekkel, sütikkel készültek az árak alapján szerény bevételre számítva. Egy befőttesüveg várta a pénzbeli adományozókat, amely igen csak üresen tátongott, mint ahogy a nézőtér is.

Az üres széksorok...
Ide valahogy a Kiszel Tünde sem akart mindenáron bejutni, mint ahogyan tudomásunkra jutott, hogy Rúzsa Magdi is egy nappal előtte jelezte a távolmaradását..., no sebaj mondogattuk mi felnőttek,mi kibírjuk nélküle, de a gyerekkel mindent meg lehet csinálni? Mint ahogy zuhogó esőben kerekes székes gyerekeket leszállítanak a 15 háznyi távolságban a buszról, mert nem hajlandó a busz sofőr farral betolatni az utcába! A BKV busz természetesen díjazás ellenében tette mind ezt, mivel 2 éve levélben tájékoztatta az iskolát, hogy nem áll módjában felajánlani az iskolának a térítés mentes szolgáltatásukat. Ennyit a keservről!
A műsorban fiatal muzsikusok, humorista és a megasztárból ismert mozgásában korlátozott "reppelős" fiú, a gyerekek mellett a konduktorok, tanárok léptek fel.
A lényeg, idézek az unokám írásából Ő milyen élménnyel tért haza:

Unokám, Erzsikével az édesanyjával,boldog várakozásban, mulatják az időt...

"...a Gáláról….

Nagyon vártam már ezt a napot, főleg azért mert megtudtam, hogy én is fent leszek a színpadon. Felszálltunk a buszra és elindultunk az Eötvös utca felé. Sajnos esett az eső így várnunk kellett míg letudtunk szállni a buszról, Amikor már sikerült bementünk a színházterembe. Itt is várnunk kellett a másik buszra ,ami a többi iskolást szállította. Addig Erika nénivel a magyar tanárunkkal hangoltunk, majd amikor megérkeztek a várva-várt gyerekek, elkezdődött a műsor. A színpad széléről néztem , a fellépőket. Az utolsó előtti műsorszámnál következtem én. Akkor feltoltak a színpadra és elkezdtük a közös éneklést társaimmal együtt. A produkciónk végén nagyon megtapsoltak minket. Nagyon jól éreztem magam...."

Záróként Dés László A zene az kell című dalt énekelték együtt a Valahol Európából...
Megható, szép és igaz...ahogy ezek a gyerekek a jól felkészült tanárukkal időnként be-be csúszó mutáló hangjukkal , könnyeket csaltak szemünkbe.