Vízkereszt és hamvazószerda között...

az élet így zajlott, jó ezekről a régi szokásokról olvasni. Lássunk egy kis értelmet a napjainkban félre sikeredett, értelmezett farsangra.( amit ma látunk az minden, csak nem hagyományőrzés. )Szülők versenyfutása, ki tudja gyermekét a legkényelmetlenebb jelmezbe bujtatni című verseny, vagy kinek jár a legdrágább "csupa csipke, csupa báj " címer.

Hamvazószerda a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző negyven
napos böjt kezdete.Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre. Az idők során ez a szokás átalakult, majd XII. századtól az egyházi szertartás része lett, amelyet még 1091-ben rendelt el II. Orbán pápa. Ilyenkor a katolikus templomokban a szentmise keretében minden keresztény
homlokát szentelt hamuval kenik meg, és közben az alábbi mondattal földi életünk kezdetére és végére figyelmeztetnek:
„Emlékezzél meg ember arról, hogy por vagy és porrá leszel, a porba visszatérsz!”

Vízkereszt napján, január 6-án biztosan elkezdõdik a farsang - hogy mikor ér véget, az attól függ, mikorra esik húsvét. Hiszen a farsang végét a húsvét elõtti nagyböjt negyven napja közül az elsõ, hamvazószerda jelzi. Nagy vigasság elõzi meg a visszafogottság, a lelki és testi megtisztulás idõszakát. És ez a nagy vigasság, ami az elmúlt évtizedekben gyermekek jelmezes felvonulásává, az utóbbi évtizedben pedig elegáns, hagyományõrzõ bálok sorává alakult, igen jelentõs volt eleink életében.

A bálok õsi szokások leképezései: a télûzõ, tavaszköszöntõ népi mulatságoké, alakoskodásoké, amelyek gyökere a pogány termékenységvarázsló szokásokból táplálkozik. És ahogy a népszokásoknak általában, mindennek jelentése van, még ha ma már nem is értjük. Jól tudjuk például, hogy elengedhetetlen kelléke az ünnepnek a farsangi fánk - arra azonban már nemigen gondolnánk, hogy a sütemény benyomott közepe valójában egyértelmû szexuális, termékenység-varázsló jelentéssel bírt. Az alakoskodásnak is hasonló célja volt: elûzni a telet, hogy jöhessen végre a termékeny tavasz, megtéveszteni a gonosz, ártó szellemeket, így biztosítani a kellõ szaporulatot embernek, állatnak, növénynek.
A fiatalok életében a farsang jelentős esemény volt. Az ilyentájt rendezett mulatságokra már napokon át készültek. Egyes vidékeken a lányok a farsang előtti héten kiszemeltek egy-egy legényt, akinek szép bokrétát küldtek. Ezt általában a lány keresztanyja vitte a legénynek. Ők aztán a bokrétát farsang vasárnapján a kalapjukhoz tűzték, úgy mentek a bálba.

Volt olyan legény, akinek több lány is küldött bokrétát. Az ilyen annak a lánynak a bokrétáját tűzte előre, aki neki legjobban tetszett. Máshol meg – ha több bokrétát kapott a legény –, azzal a lánnyal kellett a táncot kezdenie, akitől az első bokrétát kapta.

Egyes vidékeken a farsangi mulatság első napján “kendős tánccal kezdték a hosszan tartó vigadalmat. Egy gyertyát meggyújtottak, egy tányérban a földre állították, s egy legény, aki a cigányokat fogadta, elkezdte a táncot. Kétszer-háromszor körüljárta a gyertyát, nézegette a lányokat, egyet kiszemelt közülük, rádobta a zsebkendőt, s csalogatta őt a körbe. Ott a zsebkendőt addig-addig húzogatta a lány lába előtt, amíg az ügyesen rá nem lépett. Ezzel aztán véget ért a csalogatás, karra kapta a lányt, s kezdődött a páros tánc. “Egy szem búza, két szem rozs, most csókolj meg, most, most!” Mialatt a páros táncot járták, a legény addig-addig ügyeskedett, amíg el nem kapta a lány fejét. Ekkor arcon csókolta őt, átadta neki a zsebkendőt; pénzt dobott a tányérban elhelyezett égő gyertya mellé, s elhagyta a kört. Utána a lány kezdte elölről a játékot. Ő egy másik legényt hívott a körbe. A tánc addig tartott, amíg valamennyi legény és lány sorra nem került. Az összegyűjtött pénz a zenészeké lett, mert ez már előre szerepelt az egyezségben. Ha sok pénz gyűlt össze, az idősebb legények még hamvazószerdán is mulattak, de csak zeneszó nélkül.

Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartották a legtöbb esküvőt, lakodalmat.

Szégyen is volt annak a hajadonnak, aki a farsang múltával pártában maradt! Azt a vénlányt, aki húshagyókeddig nem ment férjhez, sok helyen a legények kicsúfolták, kikongózták. Csengőt, kolompot ráztak, fedőket vertek egymáshoz és azt kiabálták:” Húshagyó, húshagyó, itt maradt az eladó!” Egyes tájegységeken szokás volt a vénlány-és vénlegény csúfolás. Előfordult, hogy rossz, hamus fazekat dobáltak a lányok kertjébe, s bekiabálták: “Nem adta férjhez kend a lányát, szűrjék kentek együtt a ciberét.” Vagy: “Kinek van eladó lánya, hajtsa ki a szűzgulyába!”. A cserfesebb leány visszafelelt: ”Rönköt emelj, szakadj meg, miért nem házasodtál meg!”. A legényes ház előtt pedig, így kiáltoztak: ”Árpakenyér, zabkenyér, mért maradtál vénlegény?”. Szokás volt például a tuskóhúzás. A legények nagy zajjal végighúzták a tuskót az utcán, majd a vénlányok kapujához támasztották, s közben kisebb strófákat énekeltek. A fiatal házasemberek vénlegény társaikat olykor tuskó elé kötötték és ostorral hajtották végig a falu utcáin.

Egy éneket ismerek lány csúfolót, amit ugyan óvodásoknak énekeltem, de nagyon kedvelték. Kisgyermekkorban is érzékeltetni kell az élet árnyoldalát, bizony a mindennapokban benne van a különböző csúf és kemény bírálat ( gyermekeknél még igencsak felnagyítva, mert ők még nem tudnak érzelmeiken uralkodni ). Bizony egy-egy csúfolodó (játékos formában előadva )pl.: bárkire rálehet olvasni, mutatni az a játék közben átélheti feloldhatja azt a gyermeket is aki valami miatt szorong pl..nem barátkoznak vele, " nem leszek a barátod.." miatt búsong.
Elmúlott a rövid farsang búsulnak a jányok,
ettől a nagy búsulástól ráncos a pofájok,
nem tudsz férjhez menni,
völegényt szerezni,
vedd elő az olvasódat kezdj el imádkozni.

A középkorban a farsang: az alakoskodás és jelmezes beöltözés napokig tartó tivornyákban végződött. Ekkor követték el a legtöbb gyilkosságot, erőszakot. Ezért az egyház tiltotta.
Sok pap csúfolót is ismerek ezekből egy párat megosztok Veletek, hiszen Ők sem voltak szentek!
Száraz kórót égettem úgy leégett, hogy,
édes tejet forraltam úgy kifutott, hogy
Pap kérte kezemet úgy szégyeltem, hogy
legény mondta üljek mellé úgy örültem, hogy,hogy,hogy!

Ég a világ haja-happ,
Megházasodott a pap.
Elvette a piszkafát, utána ment a lapát
Én se szólj, te se szólj!
Téged nem illet a szó!

Pap Vendelnek nincsen orra,
leharapta a sógora.
Hej, tedd rá, most tedd rá.

Nesze kutya Vendel orra
soh se kaptál ilyen jóra
hej, tedd rá, most tedd rá.