zúzmara...

Ez a szombat reggeli csípős hideg eredménye. A természet kihímezte önmagát. Ide tettem egy pár fotót, amilyenek a Duna partot láttam.
Információ a wikipédiából:
Zúzmara kialakulása: 0 oC alatti hőmérsékleten a túlhűlt köd vagy felhőcseppek a különféle tárgyakhoz ütődve azokra ráfagynak. Három fajtáját különböztethetjük meg.

Finom zúzmara: Viszonylag vékony, könnyen lekaparható, sőt lerázható kristályos réteg, amely szélcsendben vagy gyenge légáramlásban keletkezik és a tárgyak felszínét közel egyenletesen borítja. Általában –8 oC alatti hőmérsékleten jön létre.

Durva zúzmara: Legalább mérsékelt erősségű szélben, –2 és –10 oC közötti hőmérsékleten keletkezik. Ez a lerakódás a tárgyak szél felőli oldalán nagyon vastaggá nőhet és ilyenkor tollakhoz hasonló kinövések jellemzik, amelyek a széllel szembe néznek. A durva zúzmara erősebben tapad a tárgyak felszínéhez, de azért lekaparható.

Jeges zúzmara: Az általa bevont tárgyak felszínén tömören összefüggő, amorf szerkezetű, általában átlátszó réteget képez, amely igen erősen tapad és ezért igen nehezen eltávolítható. Kialakulása 0 és –3 oC között a legvalószínűbb, amikor a víz kifagyása lassabban megy végbe, így jobban be tud hatolni a résekbe, tömörebb réteget létrehozva.

(forrás: metnet.hu)
























A téli hangulathoz találtam egy verset is.
Zelk Zoltán: Zúzmara
Mikor az első zúzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.

De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végül is megadja magát,
ha majd a szív nem s nem akar feledni,

Mert zúzmara a rózsafán,
mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. -
A nyári tücsökciripelés
most ér a csillagokba.