Ami a könyv megjelenése előtt volt...

Agyagtábla - Papirusz - Pergamen

Az agyagtáblák az emberi kultúra bölcsõjénél, a Tigris és Eufrátesz folyó környékén ötezer évvel ezelõtt jelentek meg. Egyszerû készítésük és kezelhetõségük miatt igen elterjedtek. Az általános napi használatra szánt agyaglapokat a beírás után csak szárították, míg a jelentõsebb írásmûveket; rendeleteket, gyõzelmi híradásokat a száradás után kiégették, így az élettartamuk szinte korlátlanná vált. Használatuk jelentõs elõnye volt, hogy negatív mintába, lágy agyag benyomásával könnyen volt sokszorosítható. Ennek különösen a rendeletek elterjesztésénél volt jelentõsége.
Az. agyagtáblák használatának véget vetettek a nagy mennyiségû és nehéz táblák megõrzési, tárolási és szállítási nehézségei, de ebben a papirusz elterjedése is közrejátszott.
A papiruszt Egyiptomban a Nílus deltájánál és a lassúbb folyású szakaszán termõ papiruszsás felhasználásával készítették. A sást sokoldalúan hasznosították. A fiatal hajtásokat étkezési célra, az érettebb szárak háncsrészeibõl pedig zsineget (halászhálókhoz), köteleket, tutajokat készítettek, míg a levelekbõl papucsot, takarókat szõttek, a szívós belsõ bélrészébõl pedig a papiruszíró lapokat állították elõ. A háncstól megszabadított rostos bélrudakat hosszában vékony szalagokká hasították, sima kõre egymás mellé fektették, kb. 20-40 cm-nyi terület befedése után, keresztbe fektetett hasonló sorral a rakatot egybe fonták. Ezután fakalapáccsal ütögették, ekkor a ragadós növényi nedv kipréselõdve egy önálló lappá kötötte össze a két sor szalagot. Sima kövek között szárították, majd sima kõvel simították. A nagyobb iratokhoz több lapot ragasztottak össze (a régészek többméteres iratokat is találtak) és tekercs alakban tárolták. A jelentõsebb iratokat, rendeleteket fatokba zárva õrizték.
A pergament az egyre nehezebben beszerezhetõ és csak az egyes helyeken termõ papirusz helyett használták. Állatbõrök megfelelõ kikészítésével állították elõ. Idõtálló, hajtogatható, szépen írható és rajzolható volt. A kisázsiai "Pergamon" város lakói állították elõ a legjobb írólapokat, amelyeket a várósról neveztek el pergamennek. A vékonyabb bõrû háziállatok bõrét (birka, kecske, kutya), szõrtelenítették, vegyileg kezelték, kifeszítve szárították és csiszolták. A különleges jelentõségû, vagy reprezentatív írásokhoz, oklevelekhez ma is használják (népies elnevezése a kutyabõr).

A papír készítésről még további inf:
itt

magyar kincseink

PLAKÁT ÉS KISNYOMTATVÁNY TÁR
Az allegóriákban bővelkedő litográfiát az első magyar grafikai plakátként tartjuk számon. - Benczúr Gyula: Országos Általános Kiállítás (Budapest, 1885.)