Zsolnay kerámiák
(1853 - napjainkig)
Zsolnay Miklós (1800-1880) a jómódú pécsi kereskedő 1853-ban nagyobbik fiának, Zsolnay Ignácnak (1826-1880) Pécs szélén egy kis kőedénymanufaktúrát vásárolt. Berendezését a leálló félben lévő lukafai kis kerámiaüzem megvásárlásával és Pécsre szállításával biztosította. Az üzem főként használati tárgyakat, tányérokat, korsókat, vízvezetékcsöveket kezdett gyártani. Zsolnay Ignác kereskedelmi érzék hiányában nem boldogult a vezetéssel és csőd közeli állapotba juttatta a létesítményt. 1865-ben fivére, Zsolnay Vilmos (1828-1900) vette át az üzem vezetését. Németországból és Ausztriából hozott szakértőkkel javította a termelést, kemencéket építtetett, agyagkísérleteket végeztetett. Az első sikert az 1873-as bécsi világkiállítás hozta meg a gyár számára. Az egyre több megrendelés nagyobb teret biztosított a nagyobb művészi színvonal emeléséhez. Az 1878-as párizsi világkiállításon már egy európai mércével is megfelelő gyár képviseltette magát. Az 1890-es évek elejének szenzációjaként bevezették a Wartha Vince, Petrik Lajos kémikusok és Zsolnay Vilmos által kikísérletezett eozinmázas technikát. A gyár a tervezéshez több szobrász-, festő- és iparművészt is alkalmazott. Itt tervezett a létesítmény alkalmazásában álló Apáti Abt Sándor, Mack Lajos, Nikelszky Géza, Darilek Hendrik és Kapás Nagy Mihály, de itt készítette el több világkiállításra kerámia szoborterveit Ligeti Miklós és Maróti Géza is. A millenniumi kiállításon a Zsolnay eozinok már tökéletes szépségű, gazdag kollekcióval szerepeltek, az 1900-as párizsi világkiállítás pedig végre meghozta a gyár számára a világsikert. Szomorú egybeesés, hogy a sikerek csúcspontján, még ebben az évben tüdőgyulladásban elhunyt az alapító, Zsolnay Vilmos (1900. március 23.). A gyár működtetését fia, Zsolnay Miklós (1857-1922) vette át. A főként kereskedelmi és pénzügyi vonalon képzett szakember az első világháború végéig irányított. 1918.-ban Zsolnay Miklós megbetegedett, egy év múlva egy bécsi klinikán ápolták, végül 1922. februárjában meghalt. Az elvesztett világháború után hanyatlás korszaka kezdődött a gyár számára. Nyugat-európai piacai megszűnése után a kisebb hazai kereslet és az alacsonyabb művészi színvonalú áruk iránti érdeklődés jellemezte az országot. A gyár vezetését az örökösök, a Zsolnay család tagjai veszik át. A Monarchia széthullása után a konkurens cseh és osztrák porcelántermékekre kivetett vámok kedvező feltételeket teremtettek a termékek magyarországi forgalmazásához. Az 1925-ös évben elkezdik a porcelángyártást, ami lényegesen versenyképesebbé tette a gyárat. A díszműveknél a harmincas évek elejéig szinte alig készültek új tervek, túlnyomórészt csak a korábbi munkák alapján dolgoztak. Visszahívták régi munkatársukat, Mack Lajost, de ő is csak a régi formák újraöntésére kapott megbízást. Az első új tervek a harmincas évek elején készültek, főként sikeres magyar alkotóktól (Lux Elek, Markup Béla…) vásároltak szoborterveket. 1935-ben két új tervezőt, Szomor Lászlót és Sinkó Andrást szerződtetik, akik számtalan újdonságot és sajátos ízlésvilágot visznek a művekbe. A második világháború nem okozott súlyos károkat a gyár számára. Már az 1945-ös év végére újra beindult a termelés. Az első időkben csak használati edényeket és ipari termékeket gyártottak. A Zsolnay-gyárat 1948. áprilisában államosították. A neve Pécsi Zsolnay Porcelángyár NV lett, majd később Pécsi Porcelángyár-ra változtatták.
2 megjegyzés:
Hát igen.....Épp most adják el.
100 lépésre lakom a gyártól.
Sajnálom őket, szurkolok nekik, de sajnos semmi bizodalmam abban, hogy hajdani hírüket vissza tudják szerezni - habár szívemből kívánom. Ha valami, akkor Pécs és a Zsolnay név örökre össze kellene, hogy tartozzon.
Megjegyzés küldése