Évfordulóra...

Kiss Nagy András
szobrászművész

(Pusztaföldvár, 1930. március 22.
-- Budapest, 1997. január 30.)


Beszélgetők, 1985.

1948-50: MKF; 1951-56: Repin Akad., Leningrád;1957: MKF diploma, mesterei: Mikus Sándor, Pátzay Pál. 1964-ben, 1969-ben Olaszországban, 1974-ben Finnországban és Svédországban járt tanulmányúton.
Civitas Fidelissima-díj. Főiskolai diplomamunkájával, a Furulyással vált ismertté. A FMS kiállításán első díjat nyert vele. Tanulmányainak befejezése után saját stílusát, formanyelvét leghamarabb az éremművészetben találta meg, első, igazi feltűnést keltő érmeit 1964-ben Dózsa emlékére készítette. Ferenczy Béni és Borsos Miklós nyomán indulva egyaránt készített mintázott és negatívba vésett érmeket, térben, tömegekben való gondolkodása révén a 60-as, 70-es évek magyar éremművészetének egyik legfontosabb képviselőjévé vált.


Plasztikáit, korai, 1957-58-as kőszobrait kivéve, fémből készítette, a 60-as évek elejének kisméretű ólom- és bronzfigurái többnyire nőalakokat formálnak, az anyaság, a termékenység eszményét kifejező munkák az összefogott, erőteljes formáknak köszönhetően a kis méret ellenére is monumentális hatásúak. A Viharsarokban eltöltött gyermekkor emlékeinek hatása elsősorban korai műveiben érezhető, de a plebejus örökség munkássága egészére jellemző marad, ötvöződött a sajátosan a Kárpát-medencéhez, az itt élt népek, ill. az egyetemes emberi kultúra történetéhez, a művészettörténet kiemelkedő alkotásaihoz kötődő inspiratív forrásokkal. Ennek köszönhetően munkái úgy kapcsolódnak a hagyományhoz, hogy egyéni ízekkel gazdagítják a magyar, közép-európai szobrászat formanyelvét, miközben általános érvénnyel fogalmazzák újra a művészettörténet olyan nagy témáit, toposzait, mint a születés, a halál, a munka, alkotás, a harc, a győzelem és a szépség.