Részlet Jókai Mór A gazdag szegények című írásából
Úr és urabb
35. fejezetéből
http://mek.niif.hu/00700/00787/html/jokai35.htm
Az elfogadási teremből jobbra-balra pompás bútorzatú szobák nyíltak. Ajtó egyiken sem volt; nehéz perzsa félfüggönyök takarták félig a nyílást. Az elfogadó terem falain gobelinek voltak, bútorzata barokk stílusú: jobbra abból nyílt a szalon; ott már minden japáni volt. Egy átjáró előtt (ajtónak nem lehet nevezni) egy baloldali szobában sűrű fekete jettegyöngyökből fűzött zsinórok képeztek kárpitot: csillogva a színes üvegtáblákon át rásütő naptul, mint egy fekete vízesés, szivárvány foltokkal.
Ez a rezgő kárpit kétfelé vált, s annak a közepéből lépett elő Katalin grófnő méltóságos alakja.
A fénytelen fekete öltöny emelte arcának kreol sápadtságát, göndör langos haja angolos csigafürtökben omlott kétfelől a keblére, fekete csipkefátyollal letakarva. Kezében egy hosszúnyelű lornyont tartott, s azon keresztül nézte végig a különös látogatót. Aztán úgy tett, mintha kegyesen ráismerne.
Lornyon, 10 k arannyal futtatott, szárán fehér-kék zománc díszítéssel, hibátlan rúgókkal, eredeti bőrtokkal,
kikiáltási ár: 8 000 HUF
aukció időpontja: 2001.12.11.
3 megjegyzés:
Milyen mívesek voltak régi használati tárgyaink!
Igen, ezek a használati tárgyak mind fellelhetők a mai nő táskájában, de milyen silány minőségű ( eldobható )kivitelben, ellentétben a képen láthatókkal ( egy életre szóló eszközként használták ).
Ezt is hozta nekünk a XXI. század a sok szeméttel együtt.
Képzeld, nekem van egy szinte pont a képen látható tündéri kis táskácskám, még a Nagymamámtól ! Őrzöm is, mint a kincset...
No nem mintha bárhová is el lehetne ma menni vele, de szeretem a régi dolgokat. Mesélnek...
Megjegyzés küldése