(Firenze, 1444 - Firenze, 1510)
Itáliai festő
Eredeti neve Alessandro dei Filipepi, a "kis hordók" jelentésű "Botticelli" csupán becenév.
Apja, Mariano Filipepi tímármester egy adóbevallásában így jellemezte negyedik, legkisebb fiát: "Fiam, Sandro 13 éves, iskolába jár és beteges". Valószínűleg gyenge egészsége volt az oka, hogy nem folytatta az apja mesterségét, de mivel eszesnek és tanulékonynak bizonyult, taníttatták, ami környezetében abban az időben ritkaságnak számított. Legidősebb bátyjánál, Giovanninál lakott, akit alacsony, kövér termete miatt Botticellónak (hordó) neveztek. Ennek latin birtokos végződésű alakja a Botticelli név: a Botticellóék Sandrója. Másik bátyja, Antonio aranyozó mester volt, a Szent Lukács céh tagja.
Akkoriban született az itáliai reneszánsz egyik legismertebb alkotása,
A tavasz. A képet a belőle áradó harmónia, elegancia és szépség igazi mesterművé teszi. Értelmezéséről még ma is viták folynak, az sem világos, milyen alkalomra készült; egyesek Giuliano de Medici és Simonetta Vespucci szerelmének vagy Simonetta halálának allegóriájaként magyarázzák. A teljesen árnyéktalan, örökkévalóságot sugallmazó kertet és Flora ruháját számtalan virág díszíti; mintegy ötszáz növényfajt azonosítottak a festményen.
Botticelli másik mesterműve és a művészet történetének egyik legismertebb festménye, a Vénusz születése is ebben az időszakban keletkezett. A tavaszhoz hasonlóan Botticelli ezt a művét is a művelt, irodalomban, filozófiában, mitológiában jártas közönségnek szánta, aki megfejthette a kép rejtett allegóriáját. A kép ikonogáfiájának megfejtését valószínűleg a Firenzében uralkodó : a szépség a szellem és az anyag, az eszme és a természet egyesüléséből születik
1 megjegyzés:
Botticelli a kedvenc festőm az itáliaiak közül. Gimnazista korom nagy felfedezése ő, mint Lorca.
Megjegyzés küldése